Donald Trump nem titkolja, hogy mi az egyik leghőbb vágya, sőt, az amerikai elnök, és a Fehér Ház az elmúlt hetekben egyre többször és többször beszél róla: meg akarja kapni a Nobel-békedíjat. Trump már szinte rögeszmésen vágyik a kitüntetésre, mióta először amerikai elnök lett, és rendszeresen megemlíti interjúkban, külföldi vezetőkkel folytatott tárgyalások előtt vagy kampányrendezvényeken, hogy mennyire ideje lenne már, hogy neki is odaítéljék a díjat, amit előtte már négy másik amerikai elnök megkapott. Egyikük Nobel-békedíja jól láthatóan igazán felháborítja: Barack Obamáé. Már 2013-ban a demokrata politikus elnöksége elején odaítélt elismerés visszavonását követelte.
Trump másfél hete a Fehér Házban Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt fogadva egyenesen arról beszélt, hogy legkevesebb hat konfliktusban sikerült kijárnia a békét. Az önmagában kérdés, hogy az említett konfliktusokban milyen eredményről lehet beszélni, és abban mekkora szerepe volt az amerikai elnöknek. Ugyanakkor szakértők szerint végső soron minden azon fog múlni, hogy az orosz–ukrán háborúban sikerül-e elérnie a békét.
Obamás fixáció
„Odaadták Obamának. Azt sem tudta, miért kapta. Nagyjából 15 másodperce volt ott, és megkapta a Nobel-díjat. Én valószínűleg soha nem kapom meg” – panaszkodott még 2019 februárjában. Első elnöksége alatt Abe Sinzó akkori japán kormányfő – az Asahi japán lap információi szerint az amerikai kormányzat kérésére – az Észak-Koreával folytatott tárgyalásai miatt jelölte Trumpot a díjra. Az év végén az Imran Hán akkori pakisztáni kormányfővel folytatott találkozója előtt újból arról panaszkodott, hogy megkapná a díjat, ha igazságosan ítélnék oda, és akkor is Obamával példálózott. „Obamának azonnal adtak egyet, amikor elnök lett, és fogalma sem volt, hogy miért kapta, ez volt az egyetlen dolog, amiben egyetértettem vele”. A 2024-es elnökválasztás utolsó hónapjaiban is rendszeresen felemlegette ezt a sérelmet.
Obama Nobel-békedíja „egy nárcisztikus sérülés Donald Trumpnak”, aki sokkal jobb akar lenni elődjénél, és emiatt eltökélte, hogy neki is meg kell kapnia – mondta a France24-nak Pascal Boniface francia politológus, az IRIS Francia Nemzetközi és Stratégiai Ügyek Intézetének alapító igazgatója. Amikor látta, hogy Obama kapott egyet, rögtön úgy érezte, hogy neki is kell – erősített rá a New York Timesnak John Bolton, Trump egykori nemzetbiztonsági tanácsadója.
Obama 2009-ben, elnöksége első évében kapta meg a Nobel-békedíjat a nemzetközi diplomácia és az emberek közti együttműködés megerősítésére tett erőfeszítései miatt. A döntést akkor sokan vitatták, köztük Obama számos támogatója is. Maga Obama is elismerte, hogy nem sok mindent tett addig, amivel kiérdemelte volna az elismerést. Az átadási ünnepségen tartott beszédében kijelentette, hogy „eredményeim karcsúak a történelem azon nagyjaihoz képest, akik megkapták a díjat”.
Hat, hét, tíz háborút tett nyugovóra
Obamához képest Trumpban nincsen semmi kétség azt illetően, hogy kiérdemelte-e a Nobel-békedíjat. „Megérdemlem, de soha nem adják oda nekem” – mondta egy kérdésre válaszolva februárban, amikor Benjámin Netanjahu izraeli kormányfővel találkozott a Fehér Házban. Ezt a Fehér Ház kommunikációs csapata is erősíti. Steven Cheung, a Fehér Ház kommunikációs igazgatója a New York Timesnak márciusban egy közleményben kijelentette, hogy „a Nobel-békedíj törvénytelen, ha Trump elnöktől – a legfőbb békeelnöktől – megtagadják a neki jogosan járó elismerést”. Kormányának tagjai pedig már februárban erről beszéltek.
Trump júniusban egy hosszú posztban panaszkodott arról, hogy bármi is csinál, nem fogja megkapni a díjat. Szerinte ez azért van, „mert csak liberálisoknak adják oda”, és kijelentette, hogy már ötször meg kellett volna kapnia. „Már rég itt lenne az ideje, hogy Trump elnök megkapja a Nobel-békedíjat” – mondta július végén a Fehér Ház szóvivője. Felsorolt hat konfliktust, amik miatt oda kellene ítélni a díjat az elnöknek, hiszen félévnyi elnöksége alatt ez már átlagban havi egy békeszerződést vagy tűzszünetet jelent.
Augusztus 18-án, amikor Zelenszkijjel és európai vezetőkkel tárgyalt a Fehér Házban, Trump közölte, hogy „hat háborúnak vetettem véget”, majd másnap a Fox Newsnak már hétről beszélt, mert „van egy, amiről senki sem tud”. Múlt péntekre már tíznél tartott, arra hivatkozva, hogy ha három háború előtt álló helyzetet is odaveszünk.
Bár Trump augusztus elején azt állította, hogy nem kampányol a díjért, pár napra rá a Fehér Ház hivatalos közösségi oldalán hirdette, hogy melyik ország vezetője támogatja, hogy megkapja a Nobel-békedíjat. Majd az elnök maga is a díjról kezdett el beszélni Jens Stoltenberg norvég pénzügyminiszternek, amikor teljesen váratlanul felhívta telefonon. Ez utóbbiról a Dagens Naeringsliv norvég lap számolt be, és a Washington Post egy forrása is megerősítette.
A norvég pénzügyminisztert, akivel Trump még akkor került jó kapcsolatba, amikor Stoltenberg NATO-főtitkár volt, feltehetően azért nyomaszthatta, mert a Nobel-békedíjat a többi Nobel-díjjal ellentétben norvégok ítélik oda. Azonban a norvég politikusoknak nincsen sok beleszólásuk abba, hogy ki kapja meg az elismerést. A díjat ugyanis egy mindössze ötfős testület ítéli oda, aminek a tagjait ugyan a norvég parlament választja, de függetlenségüket büszkén őrzik.
Trump korábban már többször is jelölve volt, és idén újabb és újabb jelöléseket kapott, főleg kormány- és államfőktől, akik feltehetően így próbáltak a hízelgésre fogékony elnök kedvében járni. Köztük van Benjámin Netanjahu, Pakisztán vezetői, valamint a kambodzsai kormányfő, Örményország és Azerbajdzsán vezetői is bejelentették, hogy támogatják jelölését. Három éve Szijjártó Péter külügyminiszter is arról beszélt, hogy Trump megérdemelné a békedíjat.
A díjra meglepően sokan ajánlhatnak hivatalosan jelölteket, minden ország kormánytagjai, nemzetközi bíróságok és emberi jogi szervezetek tagjai, az elismertebb nagy egyetemek történész-, filozófia-, teológia- és jogászprofesszorai, plusz mindenki, aki valaha Nobel-békedíjat kapott.
A jelölések ellenére szakértők szerint Trump idén szinte biztosan nem fogja megkapni a díjat, amikor októberben bejelentik, hogy kit ért ez megtiszteltetés. A döntőbizottsághoz ugyanis január 31-ig meg kell érkezniük a jelöléseknek (idén 338 érkezett), és azt követően a testület egy nyolc hónapig tartó folyamat alatt dönti el külső szakértők bevonásával, hogy kihez kerül a békedíj, amit decemberben Oslóban adnak át. Trumpot pedig január 20-án iktatták be második elnöki ciklusára.
Nem megoldja a konfliktusokat, csak menedzseli?
Trump esélyeit az is rontja, hogy az általa és a Fehér Ház által példának felhozott konfliktusoknál több esetben is kétségek merültek fel, hogy mekkora szerepe volt a felek közötti tárgyalásokban és az elért eredményekben. Amikről Trump beszélt, azok „egyikében sem értek véget háborúk” – mondta a Bloombergnek Aaron David Miller, az amerikai külügyminisztérium veterán tárgyalója. Szerinte Trump csak annyit ért el, amit általában el szoktak érni a konfliktusokban közvetítő amerikai elnökök.
India és Pakisztán esetében a pakisztáni kormány Trump szerepét hangsúlyozta a két ország között májusban történt, háborúval fenyegető összecsapások leállításával kapcsolatban, az indiai kormány azonban már tagadta, hogy az amerikai elnöknek jelentős szerepe lett volna a folyamatokban.
Örményország és Azerbajdzsán nem békekötést írt alá a Fehér Házban augusztusban, hanem egy nyilatkozatot, hogy erre törekednek, valamint egy áttörésnek számító gazdasági megállapodást. A munka nagy részét pedig kétoldalú tárgyalásokon érték el – mondta a Bloombergnek Tigran Grigoryan, egy jereváni politikai kutatóintézet igazgatója. A washingtoni azeri nagykövet pedig arról beszélt, hogy addig nem lehetséges a békekötés, amíg az örmény alkotmányban Hegyi-Karabah örmény területként szerepel.
A Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda külügyminiszterei júniusban írtak alá a Fehér Házban egy megállapodást, aminek azonban nem volt a részese a háború egyik résztvevője, az M23 lázadócsoport, és a harcok még most is zajlanak. „Ez elsősorban egy ásványkincsekről szóló megállapodás, és másodsorban lehetőség a békére” – jellemezte azt Lewis Mudge, a Human Rights Watch jogvédő szervezet közép-afrikai igazgatója. „Ez nem oldotta meg a problémát” – vélte Michelle Gavin, egykori botswanai amerikai nagykövet.
Kambodzsa és Thaiföld esetében Trump a két országgal folytatott gazdasági tárgyalások leállításával fenyegetve érte el, hogy a szomszédos országok véget vessenek a napokon át tartó határ menti harcoknak. Bár az összecsapások leálltak, Trump kritikusai szerint azonban semmit sem tett a két ország közötti konfliktus valódi okainak megoldásáért.
Az Izrael és Irán közötti tizenkét napig tartó háború viszont egyértelműen az Egyesült Államok közbelépése után állt le, Trump szerint az ő közvetítésének köszönhető a tűzszünet létrejötte. „Nem volt békekötés”, és a „két fél gyakorlatilag háborúban áll” – mondta ugyanakkor a Sky Newsnak Theo Zenou történész.
Trump emellett Szerbiát és Koszovót hozta fel példának, ahol állítása szerint májusban megakadályozott egy szerb támadást, és első elnöksége alatt egy gazdasági együttműködésről szóló megállapodás létrejöttében segített. Valamint azt említette, amikor szintén első elnöksége alatt közvetített Egyiptom és Etiópia között, egy, a Níluson épülő gát ügyében, de az egy diplomáciai konfliktus volt, amit ráadásul nem is sikerült megoldani.
„Azt gondolja, hogy a rövid távú megállapodások megoldások, de a háborúk nem így érnek véget” – mondta Trumppal kapcsolatban Jennifer Welsh, a montreali McGill Egyetemen működő Center for International Peace and Security Studies kutatóintézet igazgatója. Nem megoldja a konfliktusokat, csak menedzseli, és gazdasági nyomással párbeszédre kényszeríti a feleket – mondta a Sky Newsnak Samir Puri, a Chatham House globális kormányzással foglalkozó központjának igazgatója.
Békedíjas esélyeit elemezve Nina Graeger, az oslói Békekutató Intézet igazgatója pedig a Washington Postnak kijelentette, hogy már az valószerűtlenné teszi a díjazását, ahogy Trump aláásta a nemzetközi együttműködést, ami Alfred Nobel egyik alapértéke volt.
Puri úgy látja, minden azon múlik, hogy Trumpnak sikerül-e elérnie az ukrajnai békekötést, csak azon át vezet az útja a Nobel-békedíjhoz. Ott még semmi konkrétat nem ért el, de a díj utáni vágy lehet az, amivel rá lehet venni, hogy ne hagyja annyiban a tárgyalásokat, és tovább próbálkozzon a háború leállításával – érvelt az Economist. Még Trump egyik legnagyobb belpolitikai ellensége, Hillary Clinton is arról beszélt, hogy egy bizonyos feltételek mellett létrejött ukrajnai békekötés esetén ő maga jelölné Nobel-békedíjra Trumpot. Erre az elnök is reagált: „Ez nagyon kedves volt, lehet, hogy újra meg kell kedvelnem őt”.
