Milyen drónok, Tibor? – kérdezte a lengyeleket ért támadásról a magát Muppet Show-ban érző Navracsicstól az EU első magyarországi biztosa
„Veszélyes mondat az Európai Bizottság elnökétől.” – „Jó és találó mondattal indította beszédét, Európa valóban harcban áll” – két merőben eltérő értékelés Ursula von der Leyen szerdai beszédéről, az első Navracsics Tibor egykori EU-biztos, külügyminiszter és kormányfő-helyettes, jelenleg területfejlesztési miniszter megállapítása, a második Balázs Pétertől származik, aki Magyarország első EU-biztosa, a Bajnai-kormány volt külügyminisztere. A két diplomata az Euro-Atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) főmunkatársa, Inotai Edit által moderált csütörtöki rendezvényen beszélt arról az Európa Pontban, hogy merre tart az EU, milyen dilemmák állnak a közösség előtt és, hogy mi következik az Európai Bizottság elnökének beszédéből, amelynek egyik első mondata így szólt: „Európa harcban áll”.
Béketeremtő vagy háborút tápláló?
Navracsics szerint a veszélyes kijelentés talán betudható annak, hogy néhány órával „több mint egy tucat drón” lengyelországi légtérsértése után hangzott el, de egészében mégis aggasztó. „Ellentétben az orosz–ukrán konfliktus 10 évvel ezelőtti, első felvonásával, amikor az Európai Bizottság mindent megtett, hogy minél hamarabb legyen tűzszünet […], most a szerepfelfogás nem a béketeremtés és a közvetítés irányába hat, hanem egyértelműen egyfajta háború táplálásába, vagy ha nem is táplálásába, de egy háborús bevontság irányába mutat” – vélekedett Navracsics. Márpedig eddig „egyetértés volt abban, hogy a NATO és az EU nem válhat hadviselő féllé, mert ez eszkaláció, egész világ számára borzalmasan nehezen kezelhető helyzetet teremthet” – mondta.
Balázs szerint egyértelmű, hogy „a fékezhetetlen orosz expanzióval” áll harcban Európa, ezt „kézrátétellel Trump nem tudta meggyógyítani”, így nincs más megoldás, „fékezni kell az orosz agressziót”. Aztán lecsapott egy szóra, ami Szijjártó és Orbán első reakciójából is hiányzott: az „orosz” jelzőre. „Milyen drónok, Tibor?” – kérdezte, és észrevételére Navracsics gyorsan reagált, elismerte, hogy orosz drónokról van szó, bár utána mégis kissé elviccelte, majd relativizálta is a kérdést: „nem tudjuk, hogy iráni drónok voltak-e” – mármint gyártásuk helyét illetően –, „bontsuk le alkatrészenként”, hiszen esetleg lehetett benne valami nyugati darab is, és egyébként sem tudható, hogy „szándékosan ment oda vagy megzavarták, ki lehet nyitni egy sor kérdést”.
Ezen aztán nem ragadtak le. Balázs még megjegyezte, hogy Európa önmagával is harcban áll, „mert nem mindenki szolgálja a közös európai érdekeket”. Ennek igazolásaként megemlítette a pekingi katonai parádét, ahol „Mao öltönyét magára öltve” jelent meg Hszi Csin-ping elnök, mellette Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun, „és országunk nagy szégyenére ebben a menetben ott volt a magyar külügyminiszter”. Szijjártó Péter kínai megjelenésének kritikája volt az egyetlen igazán pártos kiszólás az egyébként inkább konstruktív hangulatú beszélgetésen, amelyben a fő kérdés az EU dilemmája volt: nemzetállamok Európája vagy Európai Egyesült Államok? Ha másként is, de alapvetően egyetértettek abban, hogy utóbbinak jelenleg nincs realitása.
Ebből a szemszögből vizsgálva von der Leyen beszéde valóban inkább szereptévesztés lehet, amennyiben az előbbi irány érvényesül. Navracsics szerint sokszor felmerül az európai fegyverkezési program, „de valójában mindig széthullik azon a dilemmán, hogy a NATO-hoz milyen legyen viszony és a tagállamok között a hatáskörök hogyan legyenek elosztva a védelmi politikában”. „Nincs szó arról, hogy az EU-nak hadserege lenne, biztonságpolitikai potenciálja lenne. Ez okoz frusztrációt, az európai politikusok ott akarnak lenni a tárgyalóasztalnál, de senki sem gondolja, hogy az EU-nak, mint olyannak, ott kellene lennie, mert biztonságpolitikai entitásként nem létezik.”
Szerinte a NATO és az európai hadsereg nem összeegyeztethetők. „Egy idő után USA felveti, hogy akartok-e amerikaiak nélkül védelmi rendszert. És az európai válasz ilyenkor nem. Az Európára vonatkozó védelmi közösség, az a NATO” – mondta Navracsics, aki szerint az EU és a NATO nem keverhető, lehet ugyan bélyeggyűjtő klub és vadászklub tagja is az ember, de nem árul bélyeget a vadászklubban, és nem megy vadászni a bélyeggyűjtőkhöz. Így „szereptévesztés, amikor az EU katonai hatalomként akar működni”.
Egymást kizáró célokat is megfogalmazott Orbán
A miniszter szavait azonban némiképp árnyalja, hogy Orbán Viktor az elmúlt 10 évben többször kiállt az európai haderő fontossága mellett. „Az Európai Unió jövőbeli sikerének záloga a közös katonai védelmi kapacitás kialakítása, a tömb bővítése Szerbiával, illetve a versenyképes gazdaság létrehozása” – mondta a kormányfő még 2020-ban, de a Mandiner szerint még 2022-ben is felvetette az ötletet. Ám a közös európai hadsereg egy sor szuverenitáshoz kötött funkció átruházását feltételezi, nem világos, hogy egy nemzetek feletti védelmi európai haderő és egy mélyebb integrációt elutasító, szuverén nemzetállamok közösségére épülő EU, amilyet a magyar kormányfő kívánatosnak tart, hogyan egyeztethető össze.
„Kérdezze meg Orbán Viktort” – mondta erről a Telexnek Navracsics, mondván, nem tiszte elemezni a kormányfő minden megnyilatkozását. Arra az ellenvetésre, hogy mégiscsak az Orbán-kormány egyik miniszteri pozícióját tölti be, megjegyezte, hogy a rendezvényen egyébként sem miniszteri minőségében, hanem volt uniós biztosként van.
Végül azt mondta, hogy „ha majd létezik [európai uniós haderő], akkor Európának is helye lesz a tárgyalóasztalnál”. Most azonban „az a kérés, hogy az EU-nak legyen helye a tárgyalóasztalnál, nem áll meg, mert a maga részéről nem tudja végrehajtani a tárgyalóasztalnál megszületett a megállapodást. Az jelenti a problémát, hogy az EU vágyai és működése nincsen összhangban”.
A beszélgetés során többször előjött az EU döntéshozatali struktúrájának sajátossága, amely Navracsics szavai alapján hol pozitív, hol negatív elemnek tűnt: egyrészt arról beszélt, hogy míg a tagállamok kormányainak ötlete fél év alatt átültethető a gyakorlatba, addig ez EU-s szinten három évet is igénybe vehet, már döntésig eljutni is hosszadalmas, a minősített többség megszerzése esetén is – ami inkább hátránynak tűnt.
Másrészt pedig azt mondta, hogy az „Európai Bizottságnak nem dolga az, hogy a tagállamokat nevelje”, hanem az, hogy „a tagállamok érdekeiből gyúrjon egy európai érdeket”. Ennélfogva korábban elképzelhetetlen volt, „hogy izomból lenyomjanak egy tagállamot” – ez inkább a tagországok egyenlőségét biztosító pozitívumként volt értelmezhető.
Navracsics azonban megjegyezte, hogy egyik megállapításához sem kapcsolt értéket, csupán tényként jegyezte meg ennek a struktúrának a létét.
„Ha valaki hatékony, versenyképes EU-t akar, az sokkal központosítottabb struktúrát akar.”
Akinek viszont megfelel a döntéshozatal jelenlegi szerkezete, az „azt várja el, hogy az EU a tagállamok versenyképességét segítse”. Akik ezt vallják – és ebbe az utóbbi körbe tartozik a magyar kormány is –, azok úgy vélik, hogy „az EU-nak jobban kellene koncentrálnia az eredeti küldetésére, nem kellene olyan ambíciókat felvennie, amelyeket nem tud teljesíteni” – mondta Navracsics.
„Én nem veszek részt a PfE képviselőcsoport munkájában, a politikai háttérmunkában sem. A PfE-ben azt mondják, illúzió, hogy az EU-nak ott kell lennie a tárgyalóasztalnál. Erős országoknak kell ott lenniük, nem pedig az EU-nak” – válaszolta a kérdésre, hogy miközben Orbán Viktor az erőt hiányolja az EU-ból, hogy ebben a minőségében komolyan vehető globális szereplő legyen, aközben a Fidesz közreműködésével létrejött Patrióták Európáért (PfE) épp ennek az EU-s szintű fellépést lehetővé tévő feltételnek az ellenkezőjén dolgoznak, továbbra is tagállami szinten látva a helyét a legtöbb funkciónak.
Navracsics egy ponton bevallotta, hogy úgy érzi magát a beszélgetésben, mint a Muppet Show öregemberpárosának tagja, aki mindig mindenen zsörtölődik.
„Én vagyok a másik?” – kérdezte Balázs, mire Navracsics megjegyezte, „Nem, mert te pozitív dolgokat is mondasz a beszédről”.
Egyre nehézkesebb elérni a konszenzust
Kétségtelen, Balázs „kezdeményezésektől hemzsegőnek” nevezte von der Leyen következő évre szóló terveit taglaló beszédét. Kevésbé látta szereptévesztésnek a katonai vonatkozású ambíciókat is. Igaz, végül nem egészen a NATO és az európai haderő összeegyeztethetőségéről beszélt, hanem inkább olyan összehangolásról, amely nem tűnt ellentétesnek Navracsics szavaival sem. Balázs ugyanis azt mondta, hogy NATO és az EU határozottabb hadiipari beruházásai kiegészíthetik egymást. A NATO feladata „a területvédelem, EU fejlessze a hadiipart, teremtse meg a katonai infrastruktúrát”. Egészítse ki egymást a két szervezet, de ebben most „nagyon nagy kérdőjel, az USA”, mondta Balázs, aki egy kérdésre maga is kimondta, hogy
„az Európai Egyesült Államok illúzió. A föderáció, konföderáció is igen messze van, kár is ezzel időt tölteni”.
Operatívabb döntéshozatalt viszont lehetségesnek tart, amire utalt is beszédében von der Leyen. „Ha egy ország sportból az egységet állandóan megakadályozza, és büszkén hirdeti, hogy ő a bot a küllők között, akkor a többieknek egy idő után abból elegük lesz. A kötekedő, akadékoskodó vétó megkerülésére ezer eszköz van” – mondta, amire Navracsics közbevetette, hogy megnézné, ahogy egyszer Franciaország vétóját kerüli meg az Európai Bizottság.
Balázs szerint mivel 27 tagállamnál a konszenzusos működés egyre jelentősebb probléma, „túl sok mindent próbálunk együtt csinálni, ezért szétforgácsolódik az erőnk”. Kevesebb területet kellene kijelölni, és azok kidolgozását rábízni az „igazgatóságra” – azaz az Európai Bizottságra. Ilyen terület lehetne a védelmi ipar, a migráció, azon belül a visszatoloncolás kérdése. Saját tapasztalata az európai közlekedési hálózat fejlesztéséből hozott példa volt, amely több tucat részterülettel indult, végül lecsupaszították ötre. Balázs a Párizs–Pozsony gyorsvasút létrehozásának felügyeletét kapta regionális biztosként. Igaz, a teljes gyorsvasúti vonal a sok megépült szakasz ellenére a mai napig nem készült el.
Kinek üzent Kötcsén Orbán?
A pódiumbeszélgetés után Navracsics Tibort az EU-s pénzek hazahozataláról és Orbán Viktor kötcsei beszédének egy szokatlannak tűnő mondatáról kérdeztük.
Navracsics a 2019-ben véget ért EU-biztosi pozíció után 2022-ben tárca nélküli miniszterként – később az újonnan létrehozott Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium vezetőjeként – tért vissza az ötödik Orbán-kormányba, azzal a feladattal, hogy hazahozza az EU-s pénzeket, amelyektől jogállamisági kifogások miatt az EU elzárta Magyarországot. Teljes egészében azonban a több forrásból táplálkozó, összesen 22 milliárd euró a mai napig nem érhető el, csak kisebb részben.
„Az én feladatom a tárgyalásokban addig tartott, amíg 2022 decemberében aláírtuk a partnerségi megállapodást az Európai Bizottsággal, illetve addig, amíg az Újjáépítési Alapnak a nemzeti tervét elfogadta” a tagállami kormányokat képviselő Tanács. Innentől kezdve az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásért és a tárgyalásokért már Bóka János felelt az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának vezetőjeként.
Pénzek részben jönnek, hiszen „a kohéziós alapokból és az operatív programokból eddig kétezer milliárd forint (5 milliárd euró) jött be Magyarországra, és jönnek továbbiak is, három hete érkezett meg az újabb részlet a pedagógusfizetések fedezésére” – mondta Navracsics.
Három operatív program keretéből azonban 55 százalék továbbra sem hozzáférhető, és a helyreállítási alap (RRF) Magyarországra eső, kedvezményes hitellel együtt 10,4 milliárd eurója is teljesen elveszhet. Igaz, az EU-tagok nagy része elmaradásban van a lehívással, márpedig 2026. augusztus 31-ig kell megvalósulniuk a beruházásoknak. Magyarország azonban a kormánnyal szembeni jogállamisági kifogások miatt nem jut ehhez a forráshoz, nem pusztán arról van szó, hogy egy részét már nem lesz ideje lehívni. „Ez egy másik kérdés” – ismerte el Navracsics.
A pénzek hazahozataláról 2023-ban is optimistán nyilatkozó Navracsics elmondta, hogy ha találkozik EU-biztossal, akkor győzködi, hogy szerinte a jogállamisági kifogások, amelyek alapján a büntetést kiszabták, ma már nem állják meg a helyüket. De sikerült? „Hát, az eredmény azt mutatja, hogy nem, hiszen nem szüntették meg a felfüggesztést. De mondom, ez nem szükségszerűen következik ebből, mert nem az én dolgom a hivatalos tárgyalás most.”
„Az én feladatom az EU-s források magyarországi hasznosítása” – azaz a további EU-s pénzek bennragadását már nem rajta kérheti számon Orbán. Részben ezért „nem rázta meg” őt a kormányfő kötcsei mondata: „Mostantól mindenki tegyen meg mindent, amit tud. Ismernek engem, nem vagyok olyan ember, aki fenyegetőzik és durváskodik, de semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve.”
„Eddig is minden feladatot el kellett végezni, soha nem szabotáltam egyetlen feladatot sem. De ez egy párton belül így van, nem tudom, egy szerkesztőségen belül hogy van. Ön kap egy feladatot a főnökétől, akkor azt el kell végezni. Ha nem végzi el, akkor jön a felelősségre vonás.” Hogy vonatkozhatott-e rá is, arra diplomatikusan felelt:
„Nem kérdeztem meg, de nem az én dolgom eldönteni. Én elvégzek minden feladatot.”
