Soha nem beszélt még úgy Donald Trump Ukrajna lehetséges győzelméről és nem kicsinyelte le az országot megtámadó Oroszország katonai teljesítményét, ahogyan azt az ENSZ közgyűlése alatt a Truth Socialre kirakott posztjaiban tette. Trump papírtigrisnek nevezte a negyedik éve háborúzó Oroszországot, és a nyilatkozata arra futott ki, hogy Ukrajna meg is nyerheti az ellene indított háborút, sőt, akár minden területét visszaszerezheti az orosz erőktől.
Szavai egyre látványosabb ellentétbe kerülnek a magyar kormánnyal, amely Trumpot békepártinak, az európai szövetségeseket Ukrajna támogatása miatt pedig háborúpártinak nevezi, a háborúért inkább Ukrajnát teszi felelőssé és Oroszországot csak a legkisebb mértékben hajlandó agresszornak nevezni. Orbán Viktor kötcsei beszédében is kijelentette, hogy Oroszország áll nyerésre, Ukrajnát pedig felosztják.
A kép azonban az amerikai elnök retorikai pálfordulása ellenére árnyaltabb, a fronton nem változott lényegesen a helyzet, Trump pedig új gyakorlati lépéseket eddig nem jelentett be, és korábban is hétről hétre tudott változtatni az álláspontján. Van olyan értelmezés, amely szerint még Oroszország sem feltétlenül jön ki rosszul abból a változásból, amely Trump nyilatkozatai alapján rajzolódik ki. A New York Times arra jutott, hogy Trump valójában csak „mossa kezeit” és inkább távolabb lépne a konfliktustól, amelynek lezárását elnökválasztási kampányában még egy nap alatt elérhetőnek tartotta.
Trump retorikai átfordulása
Trump előbb a Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón beszélt tőle szokatlan hangon Oroszországról és az általa indított háborúról: „Ez egy szörnyű háború, le kellett volna zárni, Oroszországnak be kellett volna fejeznie. De három és fél éve tart és (az oroszok) nem jutottak messzire. Meglátjuk, hogyan alakul, de a másik oldal is képes küzdeni, ezt be is bizonyították. Lehet, hogy Oroszország csak egy papírtigris. Nem tudom, micsoda valójában, de három és fél éve tart a küzdelem, mindenkit legyilkolnak, hetente hétezer embert, a semmiért.”
Saját közösségi oldalán, a Truth Socialön ezután pedig azt írta: „Megismerve, egészében megértve Ukrajna és Oroszország katonai és gazdasági helyzetét és látva, hogy milyen gazdasági nehézségekkel néz emiatt szembe Oroszország, úgy vélem, hogy Ukrajna az EU támogatásával jó helyzetben lehet ahhoz, hogy harcoljon és győzzön, visszaszerezze eredeti formáját. Idővel, türelemmel és Európa és a NATO pénzügyi segítségével, nagyon is lehetséges visszatérni azokhoz a határvonalakhoz, amelyekkel a háború kezdődött. (…) Mindenesetre mindkét országnak minden jót kívánok. Továbbra is ellátjuk fegyverekkel a NATO-t, hogy aztán a NATO azt tegye velük, amit jónak lát. Sok szerencsét mindenkinek!”
Mindkét nyilatkozat nagyon más hangot üt meg ahhoz képest, ahogyan Trump korábban beszélt a háborúról, az orosz és az ukrán vezetésről: ezúttal elismerő szavakkal illette Ukrajnát, miközben felelősnek és ráadásul gyengének ábrázolta Oroszországot.
A második nyilatkozatban azonban nagyon hangsúlyosan jelenik meg az EU szerepvállalása Ukrajna támogatásában, amiben az Egyesült Államok egészen más módon venne részt: piaci alapon, a fegyvereket az európai szövetségeseknek eladva, hogy aztán azzal saját belátásuk szerint erősítsék Ukrajnát Oroszországgal szemben. A záró mondat – „Sok szerencsét mindenkinek!” – pedig szintén sugallhatja azt, hogy Trump hátrébb lépne.
Az nem újdonság, hogy Trump a fegyverek terén jelentős anyagi tehervállalást vár el Európától amerikai hadiipari megrendelések formájában, emellett az európai energiapiacot is az Egyesült Államok felé billenő érdekek mentén alakítaná át. A szokatlan inkább az, hogy az orosz vereség lehetőségéről, Ukrajna győzelméről beszél. Az azonban nem világos, hogy amikor a területek visszaszerzéséről szól, akkor a 2022 után elfoglalt régiókra gondol vagy a Krímre, valamint Donyeck és Luhanszk megyékre is, amelyeket Oroszország még 2014-ben szakított el Ukrajnától.
Trump csalódásai Putyinban
Visszanézve úgy tűnik, hogy Trump és Putyin augusztus közepén tartott alaszkai találkozója lassú feleszmélést jelentett. Ha nem is azonnal, de Trump mintha belátta volna, hogy Putyin sokadszorra is megvezette, és csak learatta a PR-babérokat azzal, hogy az amerikai elnök fogadta őt. Ezzel csökkentette Putyin nyugati diplomáciai elszigeteltségét, szimbolikusan olyan nagyhatalmi elismerést adott, amilyenre Oroszország a Szovjetunió széthullása óta vágyott. Az orosz elnök egy időre elérte, hogy Trump globális ügyekben a megoldáshoz hasznos partnerként tekintsen rá, akivel Ukrajna csak egy a sok, közösen rendezendő konfliktus közül.
Az orosz elnök ebből azt szűrhette le, hogy növelheti a nyomást Ukrajnában, mert Washington bármikor magára hagyhatja a kijevi vezetést, és akkor akár harc nélkül is megszerezheti azt, amit fegyverrel nem tudott: Herszon és Zaporizzsja megyék egészét, majd Zelenszkij távozását kikényszerítve egy Oroszországhoz lojális kormány beiktatását Ukrajna megmaradt részén.
Trump az alaszkai találkozó után Washingtonban fogadta Zelenszkijt és európai vezetőket, a végén pedig felhívta Putyint, és megkezdte egy találkozó szervezését az orosz és az ukrán elnök között. Ebből azonban azóta sem lett semmi, az orosz erők viszont fokozták a drón- és rakétatámadásokat Ukrajna ellen. Sőt, az utóbbi hetekben több olyan eset történt, aminek során beazonosíthatóan orosz drónok vagy vadászgépek sértették meg NATO-tagországok légtereit, amivel elkezdte a szövetséget reakcióját is tesztelni.
Trump az új nyilatkozatai alapján már belátja, hogy az eredetileg még egy nap alatt lezárható háborúnak vélt konfliktusnak Putyin nem akar véget vetni, csak akkor, ha elérte a fenti célokat. Az amerikai elnök azt is elismerte, hogy „négyszer is azt hitte”, közel a megállapodás az oroszokkal, de nem így történt, méghozzá Putyin miatt.
Ennek a folyamatnak a legújabb állomását jelentik Trump New Yorkban elhangzott szavai. „Azt hittem, könnyű lesz megoldani a háborút a Putyinnal való kapcsolatom miatt” – mondta. Ez a kapcsolat viszont szerinte „sajnos nem jelentett semmit”. Új hang az is, ahogyan elismerésre méltó szellemben küzdő Ukrajnáról beszélt, valamint arról, hogy az orosz vezetés helyzete is nehezebbé válhat, ha a társadalom azzal szembesül, hogy a hadigazdasággal csak veszít Oroszország. Közben pedig a Kreml nem éri el céljait Ukrajnában, míg „egy valódi katonai hatalom erre egy hét alatt képes lett volna”.
Gulyás annyival intézné el, hogy diplomáciai harc is zajlik
Trump héten tett nyilatkozatai ellentétben állnak azzal, amit a magyar kormány remélt tőle. Igaz, arra a retorikai mutatványra már februárban képes volt Orbán, hogy hirtelen békepártinak nevezze a szankciókat, amikor Trump is támogatta azokat, hiszen erre is volt példa az elmúlt fél évben.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón azt mondta, hogy szerinte Trump korábbi kijelentései megalapozottabbak voltak. A fegyveres harc mellett diplomáciai is zajlik, „ebben is van jelentősége annak, hogy a világ legerősebb hatalmának első embere mit mond”, még ha ugyanaznap a külügyminisztere mást is mond. Gulyás szerint Trump változatlanul békepárti, ahogy a magyar kormány is.
Szerinte az ukrán hadsereg hősiesen védekezett az invázió idején, az orosz haderő gyengébb, mint 2022-ben akárki gondolta. „Oroszország követett el agressziót Ukrajna ellen, ezt mi is elítéljük, szeretnénk, ha mielőbb béke lenne. Hogy ehhez milyen kommunikációs fordulatok vezetnek, akár még egy amerikai elnöknél is, azt pedig a sajtó feladata értékelni, nem a magyar kormányé” – mondta.
Magyarország Trump és Zelenszkij New York-i sajtótájékoztatóján közvetlenül is szóba került.
Az amerikai elnök egy kérdésre válaszolva azt mondta, az orosz energiahordozók importjáról talán beszélnie kellene Orbánnal: „Ő a barátom. Nem beszéltem vele, de úgy érzem, ha megtenném, akkor talán leállítaná. És azt hiszem, ezt fogom tenni” – mondta.
Szijjártó Péter szerint már szerdán beszélt is egymással telefonon Orbán és Trump. Gulyás szerint az amerikai elnöktől kéne megkérdezni, hogyan értékeli az Orbánnal való telefonbeszélgetést. Szerinte Orbán „egyértelművé tette, h mi az oka annak, hogy Magyarország ragaszkodik a biztos energiabeszerzési forrásokhoz Oroszországból”. Egy újabb kormányinfós kérdésre azt mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy a két vezető telefonálása közben Orbán azt mondta Trumpnak, az orosz olaj vásárlása „az ország érdekében álló racionális döntés, a rezsicsökkentés fenntartásához elengedhetetlenül szükséges és fontos döntés”.
Szijjártó korábban a Facebookján reagált Trump szavaira: „Mi természetesen támogatjuk Donald Trump elnök minden erőfeszítését a béke érdekében. Azonban a földrajzi helyzetünk kialakít egy valóságot, s ezt a valóságot megváltoztatni nem tudjuk” – azaz az orosz energiahordozókról a kormány nem mond le. Szijjártó szerint egyébként is álságos ezért felkérdezni Magyarországot, mondván, az orosz olajexportnak csak a 2,2 százaléka irányul oda, és valójában – ázsiai közvetítőkön keresztül – a nyugatiak is vesznek orosz olajat.
Alibi fenyegetés vagy valódi fordulat?
Magyarország még növelte is az orosz kőolaj importját, a földgázvásárlás pedig a korábbihoz hasonló mértékű maradt, emellett a térségben Szlovákia is függ az orosz energiahordozóktól. Ez azért is kulcsfontosságú kérdés, mert az esetleges amerikai szankciók bevezetéséhez Trump Európának szabott feltételeket szeptember közepén. Egyrészt azt várná el, hogy az összes NATO-tagország hagyjon fel az orosz olaj vásárlásával és hozzon szankciókat, másrészt a globális vámháborúja megtámogatásához várná el, hogy az EU is büntetővámokkal sújtsa Kínát.
Ha nem várható, hogy az összes NATO-tagország leváljon az orosz energiáról, akkor könnyen lehet, hogy Trump csak látszólag fenyegette meg Putyint, valójában azonban tudta, hogy nem kell beváltania a szankciós fenyegetését, mert az EU-nak adott feltételek úgysem teljesülnek.
Putyin azonban mégsem dőlhet hátra: egyrészt az orosz energiahordozók piaca így is szűkül, másrészt azt a NATO európai tagjai is elismerik, hogy a védelmi költségvetéseiket növelniük kell, készek arra, hogy több fegyvert vásároljanak az Egyesült Államoktól. Ukrajna védelme tehát nem omlik össze, a tettre készek koalíciója is fenntartja a szükséges finanszírozást. A fronton az orosz erők bizonyos fölényben vannak, de áttörésre a jelek szerint nem képesek.
Az oroszok szerint Zelenszkij szavai hatottak Trumpra
Az oroszok Trump mondatai után jelezték, ők medvék, nem papírtigrisek. Trump nyilatkozatait az orosz állami sajtó nem találta aggasztónak, Putyin szóvivője szerint az amerikai elnök „meglátásai éles ellentétben állnak azzal, ahogyan mi látjuk a helyzetet.” Dmitrij Peszkov szerint az orosz gazdaság stabil, a fronton is Ukrajna van hátrányban, amely ugyan igyekszik meggyőzni a Nyugatot arról, hogy képes harcolni, „valójában tudniuk kell, hogy minden nap, amikor az ukrán oldal elutasítja a tárgyalást, saját pozíciói csak romlanak.”
Megjegyezte, hogy Trumpra Zelenszkij szavai hathattak, de Peszkov szerint az orosz félnek Szergej Lavrov külügyminiszteren keresztül – akivel Szijjártó is tárgyalt New Yorkban – lehetősége lesz amerikai kollégájának, Marco Rubiónak, így a Fehér Háznak is eljuttatnia a Kreml álláspontját. Peszkov azonban annyit elismert, hogy az amerikaiakkal a kapcsolat lassabban halad, mint szeretnék, de gyorsan hozzátette, hogy van tere az együttműködésnek.
Rubio és Lavrov találkozója szerdán 50 percig tartott, az orosz külügyminiszter pedig utána nem válaszolt újságírói kérdésekre. Rubio szóvivője szűkszavú közleményt adott ki, amiben megerősítette Trump felhívását arra, hogy hagyják abba a gyilkolást, valamint jelezte, hogy Moszkvának érdemi lépéseket kell tennie a tartós békéért. J. D. Vance alelnök arra utalt szerdán, hogy Trump türelme véges, mivel eddig jószándékkal tárgyalt az ukrán és orosz féllel, mindhiába. Az orosz kilátások a hadszíntéren és a gazdaságban szerinte is borúsak. A fél éve még az Ovális Irodában Zelenszkijt kioktató Vance most azt mondta, látható egy diplomáciai trendvonal, miszerint Putyin egyre inkább frusztrálja, irritálja és felbőszíti Trumpot, aki egyre megértőbb Európával és Ukrajnával.
