Mindenki Trumpnak udvarol, de a vejének és küldöttjének a túráztatás is kijutott Putyintól

„Nem tudom, mit csinál a Kreml, amit tudok, hogy meglehetősen jó találkozójuk volt Putyinnal [Witkoffnak és Kushnernek]. Meglátjuk. Ez egy olyan háború, amelynek nem lett volna szabad elkezdődnie, és ha én lettem volna az elnök, ez nem is történt volna meg” – mondta Donald Trump amerikai elnök, miután veje, Jared Kushner és az orosz kapcsolatokban is illetékessé vált különmegbízottja, Steve Witkoff Moszkvában járt kedden.

A megbeszélés a nyilvánosan elhangzott nyilatkozatok alapján egyelőre semmilyen látható eredményt nem hozott, de Kijevnek ez sem jelent feltétlenül jót. Csütörtökön Floridában Witkoff és Kushner egy ukrán delegációval tárgyal, ami azt sejteti, hogy Washington ismét inkább Ukrajnára gyakorol nyomást, hogy az orosz érdekeknek megfelelőbb szempontok alapján kössenek valamilyen békét.

Ez nemcsak Trump korábbi, több kanyart leíró, de alapvetően Kijevvel szemben bizalmatlan nyilatkozatai alapján esélyes, de a fenti idézet alapján is, elvégre azután történt, hogy Putyin a békét hangoztatva lényegében továbbra is lesöpri az Oroszország által Ukrajna ellen négy éve indított háború lezárását célzó tervezeteket. Udvarol ugyan Trumpnak – az „európai országokat” tartva a béke kerékkötőinek –, de valójában végső soron az amerikai javaslatokról mond véleményt.

Közvetlen alaszkai találkozójukon Putyin augusztus végén meggyőzte Trumpot, hogy nem kell tűzszünet, elég csak a harcok közben tárgyalásokat folytatni a békekötés érdekében. Trump eredetileg 28 pontos, az oroszoknak kedvező tervezetére utalva azt mondta, az jó kiindulópont lehet a rendezéshez – de hangsúlyozottan csak kiindulópont. Witkoffék aztán több amerikai–ukrán tárgyalás és európai konzultáció után 19, a nyilvánosság előtt ismeretlen tartalmú pontra redukálódott, módosított tervezettel mehettek Moszkvába.

Ebben maradtak olyan pontok, amikről az ukránok szerint még további tárgyalásokra van szükség, de a Fehér Ház ettől még bizakodó nyilatkozatokat tett, noha várható volt, hogy a módosítások nem fognak tetszeni az oroszoknak. Az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov aztán Putyin és Witkoffék tárgyalása után hétfőn közölte, hogy Putyin nem utasította el az amerikai javaslatot, de abban vannak elfogadható és elfogadhatatlan pontok.

Trump mégis elnéző Putyinnal, pedig az orosz elnök mintha tovább feszegette volna a diplomáciai határokat a Witkoff–Kushner-páros fogadásakor is:

• egy belvárosi ebéd után Witkoff és Kushner az amerikai–orosz tárgyalásokon mind nagyobb szerepet kapó Kirill Dmitrijev elnöki megbízottal közösen gyalog ment a Kremlbe az ilyenkor szokásos limuzinos diplomáciai konvoj helyett;
• majd a megérkezésük után Putyin csaknem három órán át várakoztatta őket.

Nem mellékes az sem, hol volt mind ez idő alatt az orosz elnök: a közelben, egy gazdasági fórumon járt, ahol arról beszélt, hogy Oroszország gazdasága stabil, a nyugati szankciók nem ingatták meg – összeomlás kétségtelenül nincs, de valójában bőven van jele a gazdasági nehézségnek –, és mellé tett egy figyelmeztetést: „Ha Európa háborút akar, és bele is kezd, mi azonnal készen állunk rá.”

Amerikát ott nem ostorozta, a lényeg a Washington és európai szövetségesei közötti különbségtétel volt, rájátszva arra, hogy Trump egyébként is lazábban kezeli a transzatlanti kapcsolatokat elődeinél. De azért beszédes, hogy ezt a háborúról szóló nyilatkozatot a békét célzó tárgyalás előtti órában tette.

A találkozó néhány perces nyilvános része után – ahol Moszkva szépségeiről értekeztek a felek – öt órán át beszéltek úgy, hogy azt sem sajtótájékoztató, sem érdemi nyilatkozat nem követte. Az orosz elnök tanácsadója, Jurij Usakov csak annyit mondott, hogy „sem távolabb, sem közelebb nem került a béke” és az ukrajnai rendezés, de persze nagyon hasznos volt a megbeszélés.

Minderről aztán mégis azt mondta Trump szerdán, hogy Kushner és Witkoff benyomása az volt, hogy „[Putyin] be szeretné fejezni a háborút”. „Hogy mi sül ki a találkozóból? Azt nem tudom, kettőn áll a vásár” – mondta. Ezzel mintha ismét haladékot adott volna Putyinnak, noha az orosz elnök megint arra utalt, hogy nem érdekelt egy kompromisszumos békében, diplomácia helyett továbbra is a fronton akarja elérni célját.

A keddi amerikai út a sokadik eleme volt a diplomáciai versenyfutásnak az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború lezárása körül. Az egész azután kapcsolt magasabb fokozatba, hogy november 20-án kiszivárgott az alapvető kérdéseket nyitva hagyó, kritikusai szerint egyoldalúan Moszkva álláspontját tükröző amerikai rendezési terv: november 23-án Genfben, majd a múlt vasárnap és hétfőn Floridában tárgyalt az amerikai és az ukrán delegáció. Ezután Volodimir Zelenszkij ukrán elnök online beszélt a francia elnököt és a brit kormányfőt bevonva az amerikai elnök megbízottjával. Witkoff ezután ment Moszkvába, a már említett, nem látható eredménnyel.

Az igazi próbája azonban Witkoff és Kushner moszkvai útjának csütörtökön a floridai amerikai–ukrán találkozón lehet.

Putyin vélhetően ennek is meg akarta adni az alaphangját azzal, hogy néhány órával előtte egy – egészében csak később adásba kerülő – interjúban kijelentette: akár fegyverrel is, de megtartják a már elfoglalt területeket és „mindenképpen felszabadítják” a luhanszki és donyecki „népköztársaságok” (LNR, DNR) egészét. Azaz, azokat a területeket is, amelyek Donyeck megyéből még Ukrajna ellenőrzése alatt állnak, és az oroszok közel négy év alatt sem tudták elfoglalni őket. Ezt adta volna át az oroszoknak az eredeti amerikai tervezet, de ezt utasították el ukrán vezetők több nyilatkozatban is.

Sok tárgyalás, egyelőre kevés eredmény

A keddi megbeszélés mindenesetre az eddigiek alapján beleillik a korábbi koreográfiába: sok a találkozó, kevés konkrétummal arról, hogyan is lehetne valóban lezárni a háborút. A nyilatkozatok jellemzően formálisan optimisták, senki nem borítja a másikra az asztalt, de érdemben semmit sem mondanak: „sikerült előrelépni”, „konstruktív megbeszélés volt, amely után még további egyeztetések szükségesek” – nagyjából ezek hangzottak el Marco Rubio amerikai külügyminisztertől Floridában a nemzetbiztonsági és védelmi tanács (RNBO) élén álló, korábbi védelmi miniszter Rusztem Umerov vezette ukrán delegációval folytatott vasárnapi megbeszélése után. Hasonlókat lehetett hallani az amerikai–orosz találkozók értékelésekor, ahogyan kedden is, bár ezúttal még szűkszavúbban.

Miközben a megtámadott Ukrajnától kezdve az ország védelmének megerősítését támogató európaiakon és a béke azonnali elérését ígérő Trumpon át az agresszor Oroszországig – és az EU-t az orosz véleménnyel összhangban háborúpártisággal vádoló magyar kormányig – mindenki a békéről beszél, továbbra sincs válasz a két alapvető kérdésre.

• Az egyik, hogy lehetséges-e a fegyvernyugvás az orosz–ukrán front jelenlegi vonalán vagy az eredetileg 28 pontosként kiszivárgott terv alapján tényleg át kellene-e adnia Ukrajnának Oroszország javára olyan területeket, amelyeket az orosz hadsereg a háború csaknem négy éve alatt nem is tudott elfoglalni.
• A másik, hogy milyen biztonsági garanciákat kapna Ukrajna a háború lezárásával Oroszország későbbi agressziójának elkerüléséhez. Erre sem az amerikai terv, sem az Ukrajnával konstruktívabb európai állásfoglalások sem térnek ki érdemben, csak az a biztos, hogy NATO-tagságot nem biztosítanának – bár ezt különböző erejű megfogalmazásokban teszik, a végeredmény ugyanaz.

Az alternatív biztonsági garanciák viszont nagyon homályosak európai és amerikai részről is: „erőteljes” védelem, „a NATO 5-ös cikkelyéhez hasonló erejű” garancia, szavak szintjén jelenik meg, konkrétumok nélkül, ami alapján nem látszik, mi tartaná vissza Oroszországot a békekötés után a további agressziótól és az Ukrajna feletti politikai kontroll visszaszerzésétől.

Trumpnak mindenki udvarol

„Nagyon fontos ez a nap a világnak” – mondta Witkoff és Kushner moszkvai érkezése előtt az orosz tárgyalásokban egyre fontosabb szereppel bíró Kirill Dmitrijev, az orosz állami közvetlen befektetési alap vezetője, akit sokan az oroszoknak túlságosan kedvező, eredetileg 28 pontos amerikai béketerv valódi szerzőjének tekintenek. Az ukrajnai születésű, a kétezres években orosz állampolgárrá vált Dmitrijev azt is megemlítette, hogy olyan csapat ment Moszkvába, amelyik a gázai rendezést is kidolgozta.

A megjegyzés egy kiszivárogtatott telefonbeszélgetés miatt érdekes: a felvételen Witkoff javasolta Putyin tanácsadójának, Usakovnak még október közepén, hogy a béketerv mellett érveljenek Trumpnál azzal, hogy az hasonlít a gázai rendezési tervhez. Witkoff szerint ez és persze az amerikai elnöknek címzett udvarias dicséretek mind segítik az amerikai–orosz megállapodást. Azaz Witkoff mintha egy oroszoknak megfelelő terv amerikai elfogadtatásáért lobbizva adna tanácsot az orosz félnek. A felvétel kiszivárgása jelezte, hogy a Fehér Ház ismét inkább Kijevre nyomást helyező taktikája az amerikai vezetést és a Republikánus Pártot is megosztja, igaz, maga Trump csak legyintett a felvételre.

A 28 pontos tervről aztán a kiszivárgás után ellentmondásosan nyilatkozott Marco Rubio is: a külügyminiszter előbb azt mondta, ez egy orosz kívánságlista, később azt, hogy ez igenis amerikai dokumentum, amely az orosz és az ukrán fél meghallgatásával készült.

A tervet és Witkoff eddigi működését látva nem meglepő, hogy Kijev és az EU, valamint a NATO meghatározó európai tagjai attól tartanak, hogy Washington Ukrajna rovására és az európai országok feje fölött hozna tető alá egy megállapodást az oroszokkal a békéről, amely csak erősíti az agresszor pozícióit.

Ez önmagában is mélyíti az árkot az Egyesült Államok és európai szövetségesei között. De nem tűnik a transzatlanti kapcsolatok megerősítésének az sem, hogy a NATO külügyminisztereinek szerdai ülését Rubio kihagyta. Hasonlóra 1999 óta nem volt példa, és akkoriban egyébként sem merült fel, hogy az Egyesült Államok ne tekintené elsődlegesnek az európai szövetséget.

Zelenszkij nagy bizakodással nyilatkozott Witkoff moszkvai útjáról a tárgyalások előtt, de ennek taktikai magyarázata is van: el akarja kerülni, hogy Trump ismét a béke kerékkötőjének nevezze őt. Azt akarja hangsúlyozni, ismerve Trump személyes természetét, hogy az elnök olyan úton jár, amelyet Ukrajna támogat. Zelenszkij Witkoffék tárgyalása után azt mondta, hogy „minden elég hatékonyan halad, Genfben és Floridában Ukrajnát meghallgatták és meghallották. Ez fontos, és arra számítunk, hogy ez a továbbiakban is így lesz.” Zelenszkij szerint a világ azt érzi, hogy valódi lehetőség van lezárni a háborút, de a tárgyalásokat az oroszokkal szembeni nyomásgyakorlással kell megtámogatni.

Ettől függetlenül Kijevben joggal tarthattak attól, hogy Trump egy olyan megállapodás kidolgozására ad felhatalmazást a diplomáciai múlttal nem rendelkező, pozícióját az elnök ingatlanmágnás barátjaként elérő Witkoffnak, amely Ukrajna rovására hozná tető alá a békét. Elvégre az elnöknek és tanácsadójának is voltak korábban ilyen irányú nyilatkozatai, készpénznek véve, hogy az oroszok még további területeket hasíthatnak ki Ukrajnából az eddig ellenőrzés alá vont 115 ezer négyzetkilométer mellé.

Putyin erőt sugároz, pedig nem érte el célját

Ez Ukrajna csaknem ötöde, és a fronton most érezhető az orosz fölény, Pokrovszkot Putyin szerint már elfoglalták, az ukránok szerint még egyes részeit tartják, de az eleste már közel lehet. Azonban néhány dolgot érdemes figyelembe venni. Az eddig elfoglalt terület elsöprő többségét a támadás első két hetében szerezték meg az oroszok, azután pedig jelentős részekről – Kijev környékéről, Harkiv megye csaknem egészéből és Herszon megye Dnyeperen túli részéről – kiszorultak. 2022 vége óta a frontvonalak alapvetően állnak, azóta az orosz erők nagy áldozattal aránytalanul kicsi területet szereztek meg, amelyek mértéke egyelőre nem érte el a stratégiai előnyt, az ukrán védelem nem omlott össze.

Oroszország továbbra is messze van a villámháborúban elérni remélt katonai és politikai céljaitól: nem vágta el Ukrajnát a Fekete-tengertől, nem szerezte meg Moldováig „Novorossziját”, nem űzte el „a náci ukrán rezsimet”, hogy a helyére egy Kremlhez lojális bábkormányt ültessen, amely kapitulálva Moszkva előtt visszaterelte volna Ukrajnát az orosz érdekszférába.

Tény azonban, hogy az orosz hadsereg a gyors győzelmi tervek kudarca után Ukrajna kivéreztetésére játszik, aminek a háború negyedik évéhez közeledve vannak jelei, és a Kijevvel hullámzó viszonyban lévő, de alapvetően bizalmatlan Trump hozzáállása sem segíti Ukrajnát.

Ezt a pillanatot igyekszik is megragadni az orosz vezetés. Dicsérik Trumpot, ostorozzák a háborút erőltető Nyugatot, amely a „náci vezetésű” Ukrajna támogatásával csak szítja a háborút.

Mindehhez a Kremlnek kedvező hátteret ad az ukrajnai vezetés csúcsait elérő korrupciós botrány. Lemondott két miniszter, őrizetben a korábbi kormányfőhelyettes, elmenekült az országból Zelenszkij közeli ismerőse, házkutatás után lemondott, bár gyanúsítottá nem vált az elnöki hivatal vezetője, Andrij Jermak, aki megkerülhetetlen embere volt Zelenszkijnek és Ukrajna nemzetközi tárgyalásainak. A delegációk élén Andrij Jermakot Rusztem Umerov váltotta – a helyzet nem idegen neki, a háború első heteiben zajló isztambuli orosz–ukrán tárgyalásokon is fontos szerepet töltött be.

A vezetés bizalmi tőkéjét otthon és külföldön is erodáló korrupciós botrányt Zelenszkij ezzel a vezetőváltással igyekszik kezelni, igaz, a tehertől még ezzel nem szabadult meg. Már csak azért sem, mert a korrupcióellenes nyomozó hatóságoknál lévő hangfelvételeken állítólag Umerovra is utalnak, így akár még őt is elérheti a 100 millió dolláros korrupciós ügy.

Mindezek fényében Putyin úgy érezheti, nincs rajta különösebb nyomás a háború lezárását illetően. Az orosz elnök most a hadserege megingathatatlanságát hangsúlyozza, az elmúlt hetekben ezért is jelent meg többször katonai ruhában és adott utasításokat parancsnoki bunkerekből. Ez azonban a pszichológiai hadviselés része is, célja, hogy Ukrajnában és az országot támogató nyugati közvéleményben is azt érzékeltesse: vagy diplomáciai úton, életeket megóva, vagy vérrel, katonai erővel, de Oroszország eléri célját, hogy utána még keményebb feltételeket szabjon, mint a mostaniak.

Ebben blöff is van, elvégre a frontvonalakat nem törték át az orosz erők, a hónapok alatt elfoglalt néhány száz négyzetkilométeres területi nyereségek sebességével Donyeck teljes meghódítása is évekbe telhet, amennyiben Ukrajna nyugati támogatása fennmarad. Épp ezt kell megtörnie Putyinnak azzal, hogy megegyezés helyett erőt sugároz, ezt akarta jelezni Witkoff és Kushner csaknem háromórás várakoztatásával a Kremlben, és ezt jelezte a gazdasági fórumon elhangzott, Európának szóló fenyegetéssel.

Putyin előzetes állásfoglalása után nem meglepő, hogy az öt órán át tartó megbeszéléseken a jelek szerint Witkoffék nem értek el áttörést. Az orosz elnök vélhetően úgy mondhatott nemet bármilyen javaslatra, hogy közben udvarolt Trumpnak: csak az ő terve hozhat megoldást, minden más csak háborúpárti ármánykodás. Ezt egyébként a magyar kormány is elég hangosan közvetíti az EU és a NATO tagjaként.

A taktika alkalmas arra, hogy Putyin fenntartsa a megegyezés szándékának látszatát Trump szemében, megőrizve ezzel a jóindulatát, és esetleg mélyítve az árkot a Fehér Ház és az európai szövetséges országok vezetése között.

A megbeszélések ilyen fajta eredménytelensége ezért tekinthető mégis haszonnak Putyin esetében: a közvetlen tárgyalások emelik presztízsét – csak idén hatszor volt Witkoff Moszkvában –, és zárójelbe tehetik az EU és a NATO európai tagjait, amelyekkel nem is kell egyezkednie. És ha az impulzív viselkedéséről ismert Trump mégis elveszítené türelmét, a Kreml meglebegtetheti előtte az ő nevével összekötött 28 pontos tervet: Moszkva azt jó kiindulópontnak tekinti. Persze az orosz vezetés még ahhoz is gyorsan hozzáteszi, hogy nem teljes egészében – ezzel megőrizve mozgásterét a fronton és a tárgyalásokon is.

Hogy született-e valójában mégis valamilyen egyezség, amelyet ezután az ukrán féllel akarna elfogadtatni a Fehér Ház, az a csütörtöki floridai megbeszélésekkel talán világossá válhat, bár az sem jelenti, hogy tényleg közelebb kerül a háború a valódi békéhez, amelynek elérését Trump az elnökválasztási kampánya idején még egy nap alatt elérhetőnek vélte.