Trump sok ezer amerikai katona kivonásával akarja megbüntetni Németországot, de nem is ez az igazán aggasztó
Két nappal azután, hogy Donald Trump amerikai elnök a közösségi oldalán közölte, arra készül, hogy csökkenti a Németországban állomásozó amerikai katonák létszámát, a Pentagon a hétvégén már be is jelentette, hogy ötezer katonát vonnak ki az országból. Trump aztán már azzal jött, hogy ez még csak a kezdet. A fenyegetés több olyan NATO-tagországnak is szólt, amelyek Trump szerint nem segítették ki az Egyesült Államokat az Irán elleni háborúban: Olaszországból és Spanyolországból is amerikai katonákat vonnának ki.
„A legnagyobb meglepetés és a leglényegesebb bejelentés azonban nem ez volt”
– mondta a Telexnek Jójárt Krisztián biztonságpolitikai szakértő, a Svéd Nemzetvédelmi Egyetem kutatója. Az amerikai kormány ugyanis nemcsak csapatkivonást tervez, hanem az amerikai sajtóban megjelent beszámolók szerint azt is, hogy mégsem telepítenek Németországba egy zászlóalj nagyságú, nagy hatótávolságú csapásmérő erőt, Tomahawk robotrepülőkkel, SM–6 ballisztikus rakétákkal és az új fejlesztésű Dark Eagle hiperszonikus rakétával.
A New York Times és a Reuters ezt tényként kezelte a csapatkivonásról szóló hírében, miközben a Financial Times is arról írt, hogy a Pentagon bejelentése szerint nem érkezik meg a zászlóalj a kritikus fontosságú fegyverekkel. „A terv gyakorlatilag halott” – írta a Politico. A német védelmi minisztérium hétfőn azt közölte, hogy erről még nem született végső döntés.
„Ez sokkal fontosabb, sokkal kritikusabb”, mint az ötezer katona kivonása – mondta Jójárt. A lépés hozzá hasonlóan több európai elemzőt és védelmi és katonai tisztviselőt is aggodalommal töltött el. „Ez nagyobb dolog, mint egy szimbolikus ötezer fős csapatcsökkentés” – mondta a Wall Street Journalnek Thorsten Benner, a berlini Global Public Policy Institute igazgatója. Ulrike Franke, a European Council on Foreign Relations (ECFR) német védelmi kérdésekkel foglalkozó kutatója a Financial Timesnak szörnyűként jellemezte a döntést, és egyenesen kijelentette: „Ez egy rémálom.”
Vállvonással elintézték az ötezer katonát
Német tisztviselők a katonák fél-egy éven belüli kivonására lényegében csak egy vállvonással reagáltak, miután közel 35 ezer katona állomásozik az országban. Boris Pistorius védelmi miniszter szerint ez várható volt, és nem okozott meglepetést. Jójárt szimbolikus lépésként értékelte a döntést, aminek „nagyon nagy jelentősége nem lesz, nem fog érdemben gyengülni az amerikai katonai jelenlét”. Európában jelenleg több mint nyolcvanezer amerikai katona állomásozik, és azok számát egy tavaly decemberben elfogadott amerikai törvény értelmében kongresszusi felhatalmazással lehet csak 76 ezer alá csökkenteni – magyarázta a szakértő.
Ha ennél többet akarnak kivonni Németországból, akkor azokat a katonákat Jójárt szerint más európai országokba fogják átcsoportosítani, például Lengyelországba, vagy a balti államokba, „elsősorban azokhoz a szövetségesekhez, akik kevésbé kritizálják Trump lépéseit, például az iráni háború esetében”. Logisztikai szempontból azonban már az átcsoportosítás is nagy nehézségekbe ütközne, hiszen új bázisokat kellene építeni.
Ez nemcsak barakkokat jelentene, ahol a katonák aludni tudnak, hanem gyakorlótereket, javítóműhelyeket, házakat a családtagoknak és a civil személyzetnek, iskolákat és egyéb infrastrukturális fejlesztéseket – mondta a Wall Street Journalnek Ben Hodges nyugalmazott amerikai tábornok, az amerikai hadsereg egykori európai főparancsnoka. Ennek jókora költségei lennének – mondta a Politicónak Todd Harrison, az American Enterprise Institute védelmi kiadásokkal foglalkozó elemzője.
Trump büntetése
A csapatkivonást széles körben a Trump és Friedrich Merz közti csetepaté következményének tartják. Ez lehet az első olyan lépés, amellyel Trump megpróbál megbüntetni egy országot, amely nem segítette a szerinte elvárható módon az Egyesült Államokat az iráni háborúban – vagy éppen nyilvános bírálatot fogalmazott meg.
Hivatalosan Irán és az Egyesült Államok, valamint Libanon és Izrael között is tűzszünet van érvényben, a béketárgyalások viszont nem haladnak előre, a helyzet pedig elég ingatag. Az irániak által lezárt, az amerikaiak által pedig blokád alá vont szoros és a kereskedelmi hajók lettek a világgazdaságot is súlyosan érintő iráni háborúnak az a frontja, amelyen keresztül mindkét fél próbálja nyomás alatt tartani a másikat.
Trump már hetek óta dühöng azon, hogy a NATO európai tagállamai nem voltak hajlandók részt venni az Egyesült Államok és Izrael által indított iráni háborúban, és legfőképpen az iráni rezsim által lezárt Hormuzi-szoros megnyitásában. Az európai országok vezetői közben azt hangsúlyozzák, hogy a háborút anélkül kezdték el, hogy arról előre értesítették volna őket, vagy konzultáltak volna velük.
Trump már felvetette a kilépést is a katonai szövetségből, de ezt nem vitte tovább. Egy április végén kiszivárgott belső Pentagon-email alapján az is felmerült, hogy felülvizsgálnák az amerikai álláspontot azoknak az európai országoknak az esetében, amelyeknek még vannak „birodalmi birtokaik” a nyugati féltekén – ilyen Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia és Dánia. Ez akár a Falkland-szigeteket is érintheti.
Merz azzal húzta ki igazán a gyufát, hogy április utolsó hetében, egy iskolalátogatás alatt minden korábbinál élesebben bírálta Trumpot.
Szerinte az irániak megalázták az Egyesült Államokat, az amerikaiaknak nincsen meggyőző tárgyalási stratégiájuk, míg az irániak „nyilvánvalóan nagyon ügyesen tárgyalnak, vagyis inkább nem tárgyalnak”. Trump másnap erre válaszul közölte, hogy Merz „nem tudja, hogy miről beszél”, és a következő napokban bejelentette, hogy csapatkivonást fontolgatnak. Azt is megüzente, hogy a két hónapja az Ovális Irodában tett látogatásakor még dicsért német kancellárnak inkább az orosz–ukrán háború lezárásával kellene foglalkoznia.
A Pentagon szóvivője pénteken csak annyit közölt, hogy a csapatkivonásról szóló döntést az európai haderőállapot felülvizsgálatának eredményei alapján hozták meg, és azt a következő fél-egy évben hajtják végre. A bejelentés előtti napon azonban a Politico arról írt, hogy a védelmi minisztériumon belül sokakat meglepetésként ért, hogy Trump csapatkivonásokat tervez. A lapnak egy kongresszusi dolgozó kijelentette, hogy a Pentagon erre nem számított, és „nem terveztek semmilyen csapatcsökkentést”. Az Euronewsnak egy amerikai forrása kijelentette, hogy az ötezer főt Trump csak a semmiből húzta elő, mert valami hatásosat akart lépni a Merzcel szembeni konfrontációban, és egy NATO-forrásuk is a német kancellárral történt összecsapását látta a döntés mögött.
Magas rangú védelmi tisztviselők magánbeszélgetésekben egyértelművé tették, hogy a katonák kivonását büntetésnek szánják az iráni háborúval kapcsolatban tett kijelentésekért, amik idegesítették Trumpot – írta a New York Times. Egy magas rangú védelmi tisztviselő ezen felül azzal kapcsolta össze a döntést, hogy Németország nem nyújtott segítséget az iráni háborúban az Egyesült Államoknak. Ez azonban azért is furcsa, mert a németek, több más európai országgal ellentétben nem korlátozták az amerikaiakat az Irán elleni támadásokban – mondta a Telexnek Jójárt.
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy pontosan honnan, és milyen katonákat vonnak ki, és azt sem, hogy a Németországból távozó csapatokat az Egyesült Államokba vezénylik-e, vagy más európai országokba.
A döntést viszont republikánus politikusok is kritizálták. A képviselőház és a szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságainak vezetői, Roger Wicker szenátor és Mike Rogers képviselő egy közös nyilatkozatban fejezték ki erőteljes aggodalmukat: szerintük ez a lépés „rossz jelzést küld Vlagyimir Putyin” orosz elnöknek. A NATO szóvivője közben csak annyit közölt, hogy igyekeznek megérteni a döntés részleteit.
A rakéták az igazi probléma
Jelzésértékű volt, hogy Boris Pistorius német védelmi miniszter a csapatkivonásokat várhatónak nevezte, de eleinte nyilvánosan nem reagált semmit arra, hogy a lapinformációk szerint az Egyesült Államok a nagy hatótávolságú csapásmérő erőt sem küldené Németországba. Pistorius „igyekezett bátor arcot vágni” – mondta a Financial Timesnak egy másik európai ország védelmi tisztviselője, aki a rakéták ügyét már egész Európára nézve riasztónak nevezte. A német védelmi miniszter végül hétfőn reagált: kijelentette, hogy „meg kell vizsgálni, hogyan tudjuk ezt kompenzálni”, mert ez rést nyitna az európai védelmi képességekben.
Az Egyesült Államok 2024-ben, még Joe Biden elnöksége alatt kötött megállapodást az akkor még Olaf Scholz kancellár vezette Németországgal arról, hogy 2026-tól kezdve nagy hatótávolságú rakétákat telepítenek az országba a 2. Multi-Domain Task Force (MDTF) részeként. Ezt annak ellenére hagyták jóvá, hogy a németek eleinte ódzkodtak tőle, attól tartva, hogy szükségtelenül provokálnák Oroszországot – mondta Jójárt.
A szakértő szerint az MDTF létrehozásáról már 2017-ben döntöttek, és az Egyesült Államok három ilyen zászlóaljat hozott létre, amelyek közül az egyiket, a második számút Európába szánták. Az MDTF kifejezett célja, hogy fel tudják venni a harcot Kínával és Oroszországgal.
A nagy hatótávolságú rakétáknál talán még fontosabb, hogy ez egy nagyon szorosan integrált felderítő csapáskomplexum része – magyarázta Jójárt. Műholdas hírszerző, nagyon komoly kiberműveleti képességekről és elektronikai harcrendszerekről képességekről van szó. „Nem a létszámcsökkentés az aggasztó, hanem az, ha ez a képesség végül ténylegesen nem fog Európába települni” – mondta a szakértő.
A döntés hátterében benne lehet, hogy ez Trump bosszúja és nyomásgyakorlás a németeken, de az is, hogy a történtek csak egy jó ürügyet adnak arra, hogy ezt ne lépjék meg, mert Washington inkább a csendes-óceáni hadszíntérre és Kínára koncentrál – vélte. Emellett szerepet játszhat az is, hogy az iráni háborúban jelentősen csökkentek az amerikai fegyverkészletek, köztük a Tomahawk robotrepülőgépek és a légvédelmi eszközök száma is megcsappant.
Európának a fő tanulság, hogy nem lehet bízni az Egyesült Államokban, amire rá van utalva kulcsfontosságú képességekben, mert az európai védelmi ipar csigaléptékkel halad az autonómia irányába, különösen a nagy hatótávolságú rakéták kifejlesztésében – mondta Jójárt. A szakértő kijelentette, hogy „Európa számára a fő konklúzió az, hogy mind rakétavédelmi rendszerekből, mind saját nagy hatótávolságú csapásmérő eszközökből gőzerővel fejleszteni kell és felhalmozni készleteket”, mert a politikai bizonytalanság veszélyezteti Európa ellátását kulcsfontosságú képességek esetében.
A politikai bizonytalanság létét hétfőn csak aláhúzta a német védelmi minisztérium szóvivője, aki közölte, hogy az amerikai fegyverek németországi telepítését „nem törölték egyértelműen”, a fegyvereket Németországba szánták, és „lehet, hogy ez még mindig így van”. A szóvivő közölte azt is, hogy Németország közben modernizálja a Taurus robotrepülőgépét, és további, a piacon elérhető rendszereket akar beszerezni, hogy kitöltsék a rést, amit az amerikai rendszer hiánya okozhat. A német védelmi miniszter ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy „vannak ötletek, de megoldás még nincs”.
