Nagyra nőtt a szakadék Putyin szavai és a benzinért sorban álló oroszok millióinak valósága között

Már az orosz elnök magabiztosnak szánt mondatai is azt jelzik, hogy az Ukrajna ellen indított háborúja ötödik évébe lépve semmi sem úgy halad, ahogyan azt tervezte. Vlagyimir Putyin a hét elején 20 perces interjút adott, amelyben még az alákérdező újságíró sem kerülhette meg az oroszok millióit érintő nyilvánvaló nehézségeket: az olajfinomítók elleni ukrán dróncsapásokat és az így fellépő üzemanyaghiányt.

Miközben csütörtökre virradó éjszaka az orosz erők az idei leghalálosabb, 30 áldozattal járó rakéta- és dróntámadásokat hajtották végre Kijev ellen, a helyzet Oroszországban is tovább romlott. Szombaton ukrán dróntámadás célpontja volt Oroszország második legnagyobb városa, Szentpétervár és a környező Leningrád régió, ahol egy helyi kikötőt és olajipari infrastruktúrát is találat ért. A Krímen a rendkívüli állapotot is el kellett rendelni az ukrán dróntámadások nyomán.

Oroszország nyilvánossága azonban a Kreml felől csak azt látja, hogy Putyin nyilatkozatai és a valóság között egyre nagyobb a szakadék.

A propaganda már nem takar el mindent

A kilométeres sorok, az üzemanyag forgalmazásának korlátozása mindenki előtt nyilvánvaló, de közvetve a hátországban élőknek megmutatja azt is, amit a putyini háborús propaganda még igyekszik elrejteni: azt, hogy a fronton sem állnak olyan jól az orosz erők, ahogyan azt az elnök állítja.

„Bárhol is érjék a csapások a mi infrastruktúránkat, ez abszolút semmilyen hatással nincs a frontra” – állította hétfőn Putyin, noha a mondat önmagában is ellentmondást rejt. Hiszen felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy Ukrajna egyre több csapásra képes Oroszország fronttól távoli részein, akár a nyilvánvalóan legvédettebb Moszkva mellett lévő olajfinomítókat, vagy egyenesen az orosz fővárost elérve, ha valójában a front minden pontján támadásban lenne a jól ellátott, felkészült, technikailag és erőforrásokban fölényben lévő orosz hadsereg.

A háborús nehézségeket elfedő állami propaganda fogyasztójában is felmerülhet a kérdés, hogy miért kell korlátozásokat bevezetni az üzemanyag vásárlására az ország nagy részében, ha egyszer az elnök állítása szerint „az energetikai infrastruktúrát érő csapások természetesen okoznak helyenként problémákat, ez nyilvánvaló, de ezek nem kritikusak.”

Putyin egy ideje azzal próbálja kisebbíteni a helyzet súlyát, hogy kettéválasztja a valóságot: adott az alkalmankénti nehézség a hátországban, cserébe viszont a fronton minden jól alakul, ami felülírja a rövid távú kényelmetlenséget.

Valójában azonban, ahogy a hátországra, a gazdaságra, a költségvetésre, úgy a frontra sem igaz, hogy az agresszor Oroszország jól áll. Ezt nem írja felül az sem, hogy az orosz erők több súlyos rakéta- és dróntámadást hajtottak végre Kijev ellen, csütörtökön az egyik legsúlyosabbat, a 30 halálos áldozat mellett közel százan megsebesültek, és nagyjából 130 épület megrongálódott. A civil célpontokra fókuszáló támadások önmagukban is háborús bűncselekménynek számíthatnak és nem visznek közelebb az orosz célokhoz sem.

Putyin a 20 perces interjú nagy részét annak szentelte, hogy Donyeck megyében napi „1-1,3 kilométert” haladnak az orosz erők, közeledve Kramatorszkhoz és Szlovjanszkhoz, lassan beveszik Kosztyantinyivkát, és, hogy északon Kupjanszk közelében a Sztarij Oszkol folyónál lassan bekerítenek ötezer ukrán katonát.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pénteken azt állította, hogy az oroszok már el is foglalták Kosztyantinyivkát, az ukrán vezérkar péntek este csak annyit közölt: heves harcok folynak a város térségében.

Az Institute for the Study of War szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá Kosztyantinyivka elfoglalását. Putyin ezen felül több más, jelentős orosz előrenyomulásról is beszélt, köztük olyan térségekben is – például a Zaporizzsjai terület nyugati részén –, ahol a nyílt forrású elemzések szerint az orosz hadsereg inkább területeket veszít, írták. Az ISW szerint az orosz csapatok az elmúlt hetekben valóban értek el kisebb taktikai sikereket Kosztyantinyivkában, de nagyrészt inkább kisebb beszivárgó csoportokról volt szó, nem teljes elfoglalásról.

Kétségtelenül törékeny a helyzet ezen a részen attól függetlenül is, hogy a várost teljesen elfoglalták-e az oroszok, de a képet árnyalja, hogy a Kramatorszkhoz közeli térség hosszú ideje nyomás alatt van, és a védelem nem omlott össze. Beszédesek Putyin földrajzi tévedései is, amire az Atlantic cikke is felhívta a figyelmet: Sztarij Oszkol valójában egy orosz város, messzebb az ukrajnai fronttól, a folyó, amire az elnök gondolt, az az Oszkil (orosz nevén Oszkol), ahol viszont kérdéses az általa említett bekerítő hadművelet sikere. Nem is beszélve arról, hogy a térség olyan terület, amelyet 7 hónapnyi megszállás után épp az orosz támadók veszítettek el még 2022 szeptemberében – látványos előrelépésről ezért sem túl meggyőző beszélnie.

Elszigetelt félsziget

De még fontosabb, amiről Putyin alig akart beszélni, pedig az üzemanyaghiányon túl ez is benne volt a belemenősséggel nem vádolható Pavel Zarubin újságíró nyitókérdésében: a Krím. A félsziget ugyanis nem kizárólag hátországi nehézségekkel néz szembe, az ottani helyzet közvetlenül a frontról, az orosz erők teljesítőképességének korlátairól és az ukrán hadsereg dróncsapásainak erejéről szól.

A Krímet 2014-ben foglalta el az orosz hadsereg, lényegében harcok nélkül, majd egyoldalúan magához is csatolta. Ha jogilag nem is, de a tényt a világ tulajdonképpen tudomásul vette, súlyos szankciók nem követték – 2018-ban Oroszország a futball-vb házigazdája is volt. A Kreml elérte, hogy leválasszák a Krím ügyét a kelet-ukrajnai szeparatista Donyeckről és Luhanszkról, amelyek a minszki megállapodásokban szerepeltek. A félsziget 2022-ben fontos eleme volt az Ukrajna déli része elleni támadásoknak.

Úgy tűnt, Moszkva körbebástyázta a Krímet, amelyet az országgyarapító háború legfontosabb szerzeményének tekint Putyin: még 2018-ban megépült a Kercsi-szoroson át a híd, északról pedig ott voltak az újonnan elfoglalt területek.

A helyzetet azonban felülírták az ukrán drónok, amelyeket Putyin előszeretettel nevez európaiaknak. Valójában azonban ukrán gyártmányúak, amit igyekszik elhallgatni az orosz elnök, mert a presztízsveszteséget növeli, hogy az ukrán hadiipar önmagában is súlyos nehézségeket tudott okozni ezen a területen. Először az orosz hadiflotta volt kénytelen a veszteségek elől a Krímből a Fekete-tenger keleti részébe húzódni, majd a kercsi híd szenvedett súlyos károkat, még 2022 októberében.

Ezután a hét nagyobb teherszállító kompból veszítettek el az oroszok ötöt. A Kercsi-szoroson át tehát egyre nehezebb lett az ellátás biztosítása, legyen szó katonai utánpótlásról vagy lakossági üzemanyagról, élelmiszerről. A kercsi hídon a négy évvel ezelőtti robbantás óta nagy teherszállítmányokat nem engednek át az oroszok.

A büszkén felavatott híd menekülési útvonal lett

Az elszigeteltség azután vált az orosz megszállók – és a részben a 2014-es annexió óta betelepült lakosság – számára fojtogatóvá, hogy az ukrán drónok már folyamatosan tűz alatt tudják tartani az északi útvonalakat is. A területet visszafoglalni nem tudják, de azt elérik, hogy az orosz erők se uralják magabiztosan.

Így nehezen teljesíthető logisztikai feladata az orosz félnek az üzemanyag leszállítása több száz kilométeren át a Krímbe, miközben azt az interjúban Putyin is elismerte, hogy 70 ezer tonna üzemanyag-tartalék maradt a félszigeten. Igaz, ő hozzátette, hogy a problémát hamarosan megoldják, a szállítást biztosítják „szárazföldön és a tengeren is”. Ez azonban kevéssé valószínű.

Így Putyin most versenyt fut az idővel: abban bízik, hogy előbb ér el áttörést keleten, mint ahogy tarthatatlan lesz a humanitárius helyzet a Krímben. Ukrán elemzők szerint most ezért nem is támadják az ukránok a kercsi hidat, hogy az személyautókkal a civilek menekülési útvonala lehessen. Már ha van benzin, amelynek literje a beszámolók szerint a feketepiacon már 350 rubel (kb. 1400 forint) felett van.

Ukrán elemzők szerint egy hónap múlva a Krímen már kifejezetten súlyos ellátási zavarok lesznek, ez azonban nem jelenti, hogy Ukrajna átvehetné az ellenőrzést a 26 ezer négyzetkilométeres terület felett. Ukrán deszantos egységek útnak indításáról nincsen szó, egyrészt, mert keleten az ukrán erők is a teljesítőképességük határán vannak az emberi erőforrást illetően, másrészt, mert a Krímben lévő 14 ezer orosz katona mellett északon a két szomszédos megyében összesen 180 ezer orosz katona állomásozik.

Az orosz erők sem dobálózhatnak az embereikkel, a veszteségeiket egyre nehezebben és egyre drágábban tudják pótolni: orosz oldalon legalább 500 ezer halott és 800 ezer súlyos sebesült az eddigi mérlege a háborúnak. Viszont a közvetlen összecsapással az ukrán erők többet kockáztatnának. Már csak azért is, mert a félsziget izolálása sokkal hatékonyabb eszköz, ami ellen nem sokat ér Putyin kötelezően optimista nyilatkozata az orosz lakosság szemében sem.

A diktatúrában sem mindegy a közhangulat

Az oroszok ugyanis már mielőbb le szeretnék zárni a háborút. A külföldre kényszerített Meduza által közölt felmérés szerint a lakosság 81 százaléka „már holnap” a harcok végét akarja. 13-ról 9 százalékra csökkent azoknak az aránya, akik Oroszország győzelme érdekében bármeddig elfogadhatónak tartják a háború elhúzódását.

Rájuk éppúgy egyre kevésbé építhet a Kreml, ahogyan az amerikai kapcsolatra. Tavaly Putyin még diplomáciai győzelemként könyvelhette el, hogy az Egyesült Államok elnöke az alaszkai Anchorage-ben vörös szőnyegen fogadta őt. Akkor úgy tűnt, Donald Trump kész Ukrajnára nyomást gyakorolni, hogy az orosz érdekek szerint teremtsen békét, elfogadtatva akár az orosz területi hódításokat is. Az orosz vezetés ezután sokszor hivatkozott az „anchorage-i elvekre”, ám nemrég az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio közölte: az alaszkai megbeszélésen semmilyen megállapodás nem született, az orosz elnök csupán közölte saját szempontjait.

Ha Putyin tavaly áttörést ért volna el a frontokon, akkor Trump talán tényleg kész lett volna ezeket tudomásul venni, és az európaiak szempontjait is felülírva rábírni Ukrajnát az elfogadásukra, 2026 nyarára azonban a helyzet láthatóan változott. Az amerikaiak hosszabb időre sosem álltak le az ukrajnai fegyverszállítmányok eljuttatásával, bár azokat adomány helyett jórészt európai finanszírozással adták át Ukrajnának.

Közben pedig az elvi hozzáállás kardinális változását jelzi az is, hogy a G7 legutóbbi ülésén Trump a leggazdagabb nyugati gazdaságokat tömörítő klubbal közösen olyan közleményt fogadott el, amely egyértelműen kiáll Ukrajna területi épsége, védelmének megerősítése és az Oroszországot sújtó újabb szankciók mellett. Ez jelezte, hogy Ukrajnának reális esélye van az ellenállás fenntartására az orosz agresszióval szemben.

Putyin épp az orosz hiányosságokra világít rá, amikor arról beszél, hogy a győzelemhez csupán növelni kell a védelmi termelést, tökéletesíteni az eszközöket, és azokat gyorsabban eljuttatni a frontra és a kiemelt védelemre szoruló objektumokhoz.

A gazdaság is megsínyli, nemcsak azért, mert az orosz olajfinomító-kapacitás negyedét kiütötték az ukrán drónok, amelyek a hadiipari komplexumokra is rendszeresen mérnek csapást, de azért is, mert egyre több ágazatban hiányzik a munkaerő. A hadiipari termelés már nem képes elfedni a gazdasági növekedés hiányát. Az orosz pénzügyi tartalékok kifogyóban, és bár az államadósság a GDP-hez mérten kicsi, mindössze 20 százalék, finanszírozása egyre drágább. A költségvetés hiánya már májusban elérte GDP-arányosan a 2,6 százalékot, miközben egész évre mindössze 1,6 százalékot terveztek. Ezért a költségvetés folyamatos újratervezésére van szükség, ami felett már az egyébként is csak formális szerepet betöltő parlament jelképes kontrollját sem tarthatja meg. Egy törvénymódosítás nyomán a pénzügyminisztérium szabad kezet kapott, a büdzsé módosításait már nem kell a parlament elé vinnie. Még úgy sem, hogy ott egyébként is megszavaznának mindent a valódi ellenzéket már egy évtized óta nem látott képviselők.

Láthatóan azonban a Kreml az ottani vitáktól is tart, ezért nem akar ennek teret engedni, ahogyan a nyilvánosságot is igyekszik korlátozni digitális kontrollal és a háborút kritizálókkal szemben alkalmazott egyre súlyosabb büntetésekkel.