Ha rendszert nem váltott is a magyar NB I. az április 12-i választás után, de a kormányváltást követően olyan folyamatok indultak el és gyorsultak fel a bajnokságban, amik hasznosak is lehetnek, és a magyar futball javát szolgálhatják. Ezen a nyáron az élvonalból annyi játékos (tizenhat) szerződött külföldre, a magyarnál nívósabb ligába, amire a korábbi 10-15 évben nem volt példa, és mindez természetesen megmutatkozik a bevételi oldalon.
Azt, hogy a Fidesz Európa közepén csinált egy mini-Ciprust a focinak – kedvező adózási feltételekkel, a bérek szociálishozzájárulásiadó-mentességével –, korábban is ki merték mondani azok, akik nem itt élnek, és nincsenek függőségi viszonyban. A belga Leuvennél dolgozó Csepregi György azt is kijelentette, hogy abszolút nem vagyunk arra a polcra valók, ahová kerültünk, részben a sűrű kormányzati intézkedések következtében.
A Fidesz-kormányok alatt valósággal ömlött a pénz a fociba, a klubok pedig úgy költötték, mintha nem lenne holnap, erősen megkérdőjelezhető hatékonysággal, hiszen közben az eredmények kevésbé érkeztek. Mivel a futball a NER-ben szimbolikus helyet töltött be, már csak Orbán Viktor miniszterelnök foci iránti rajongása miatt is, a kormányváltás után várható volt, hogy az új kormány kevésbé fogja ezt a területet elárasztani pénzzel, illetve a NER gazdasági elitjétől áramló források is csökkenhetnek. Ezt Vági Márton, az MLSZ főtitkára is elismerte egy júniusi háttérbeszélgetésen. Azt mondta, attól nem tart, hogy a teljes hazai futballvilágban elapadnának a források, de az NB I. lehetőségei szűkülhetnek, a profiknál biztosan kevesebb lesz a pénz.
Az, hogy a kormányváltással vége a korábbi pénzbőségnek, gyorsan lecsapódott a játékosok szintjére is, nem véletlenül mondta az olaszországi évei után hazatérő Nagy Ádám, hogy a bérek visszaestek, tavaly még jobban keresett volna, ha akkor jön, most óvatosságból is spórolni kezdtek a klubvezetők. Átlagosan egy klub költségvetésének a 40 százalékát is kitette az állami cégek kínálta szponzoráció, de az eddigi főtámogatók, az MTVA és a Szerencsejáték Zrt. milliárdokkal kevesebb pénzt adnak, mint korábban. Az is érződik, hogy Mészáros Lőrinc vagy Szíjj László köre is mérsékeltebben fogja támogatni a klubokat – utóbbi például a Puskás Akadémia mögül szállt ki a nyáron, Mészáros pedig a horvát fociból is hátrébb lépett.
A játékosok értékesítését részben a kényszer szülte, de szerencsére volt is kikhez nyúlni, mivel tavaly nyáron életbe léptették a „magyarajánlást”, és a fiatalok játékperceiért pénzt kaptak a klubok. Ez az ösztönző több edzőnek nem tetszett, a magyar játékosok viszont tagadhatatlanul jól jártak azzal, hogy folyamatosan lehetőséget kaptak. A Brentford vezetője, Balogh Tamás említette a júliusi interjúnkban, hogy a horvátok korábban, 17-19 évesen megkapják ezeket a perceket, emiatt is járnak előrébb. Az ajánlás a Schmidt Ádám–Szalai Ádám-tandem javaslatára jött létre, előbbi volt az előző kormány sportállamtitkára, utóbbi a válogatott csapatkapitánya, akit a sportirányítás behúzott a rendszerbe.
Kubatov Gábor Fradi-elnöknek nem tetszett az új szabály, ezt rendszerint hangosan szóvá is tette, Orbán Viktort viszont meg tudták győzni a helyességéről. Egyébként is ijesztően nézett ki, hogy a Puskás Akadémia kilenc külföldivel állt fel, és eközben győzködték a szülőket, hogy Felcsúton lesz a legjobb helye a gyerekeiknek.
A leglesújtóbb időszak a 2021–2022-es szezon volt, amikor a régión belül arányaiban Magyarországon szerepeltették a legkevesebbet a 21 évesnél fiatalabb hazai labdarúgókat, a játékperceik aránya mindössze 8,7 százalék volt az összes játékperchez képest – ezt maga az MLSZ jelentése állapította meg. A magyar U21-es játékosok így a szezonban közel 20 ezer játékpercet – 222 meccset – veszítettek a horvát, dán és szlovák fiatalokhoz képest.
Mindenesetre a szűkösebb források és a többet játszó magyarok hatására az NB I. hirtelen produktívabbá vált a játékospiacon a külföld irányába. A Transfermarkt adatai alapján ez számszerűsíthető is: a liga bevételi oldalán megjelent 34,5 millió euró. Kisebb mozgás még lehet az átigazolási piac jövő heti zárásáig, nagyobb már nem várható, hiszen a bajnokságok már mindenhol elkezdődtek.
Ez az összeg már versenyben van a cseh liga 2021–2022-es évével, és vannak szezonok, amikor már előtte jár. A tízmilliós Csehország az egyik legjobb viszonyítási pont, még akkor is, ha ők ezúttal is ott voltak a vb-n, míg a magyarok 1986 óta egyszer sem. Hogy még teljesebb legyen a kép: ez az adat már felülmúlja a horvát liga legrosszabb évét (2014–2015), de messze elmarad a legjobbtól – tavaly 82 milliót könyvelhettek el a horvátok.
Ebben a 34,5 millióban még nincs benne a Ferencváros két komoly téli transzfere: Tóth Alex és Varga Barnabás után 16,5 millió eurót kasszíroztak. (Plusz a cseh Olomoucban mostanában szárnyaló Baráth Péter is akkor ment el.) A Bournemouthba igazolt Tóth arra példa, hogy itthonról is van remény elérni a Premier League szintjét, Varga esete pedig arra mutat rá, hogy a magyar szakmának vannak hiányosságai, mert róla lemondtak, és alacsonyabb ligás osztrák csapatok érintésével jutott el egyáltalán Gyirmótra. Onnan később Paksra, és folyamatosan fejlődve a Fradiban lett nélkülözhetetlen center és a válogatott alapembere, aki most az AEK-kel a Bajnokok Ligájában is szerencsét próbálhat.
A Győr kereste a legtöbbet a játékosain
A bajnok Győr 9,8 millió euróért adott el, így, bár nem volt esélye az érdemi kupaszereplésre, rekordon van a bevétele. Három magyar válogatott játékos ment el a csapattól: Csinger Márk (Groningen), Tóth Rajmund (Konyaspor) és Vitális Milán (AEK Athén). Csingerben és Vitálisban – akikért együttesen közel négymillió eurót utaltak – közös, hogy volt egy évük Dunaszerdahelyen, ami a fejlődésükhöz feltétlenül hozzájárult, ahogy Schäfer András is jól járt a szlovák kitérővel, mielőtt a Bundesligába ment.
Az MTK öt játékost passzolt el, a télen pedig a 16 éves csatárt, Vasiljevic Andrejt értékesítette a Hamburgnak. 5,5 millió eurót keresett a klub a nyáron Vitályos Viktor, Átrok Zalán, Csenterics Adrián, Molnár Ádin, Kovács Mátyás továbbadásával. Ha azt írtuk, hogy már a szlovák csapat is előrelépést hozott a magyaroknak, akkor a csehekre ez pláne igaz: a Vitályost megszerző Sparta Praha az egyik leginkább irigyelt klub a környéken, ami jól nevel a hazai bajnokságra és külföldre egyaránt.
Azon most lépjünk túl, hogy az MTK mögötti akadémiát is az állam, vagyis az adófizetők finanszírozzák, a csapatnak pedig a bevételből nem kell visszajuttatnia semmit, hanem megtarthatja nyereségként.
A Ferencvárosból Gruber Zsombor szerződött el Belgiumba (La Louviere), 1,7 millió eurót fizettek érte. A ZTE az azeri piacra értékesített, Skribek Alen és Várkonyi Bence is ott próbálhatja ki magát. A ZTE a légiósaiból is jó pénzt szakított, a nigériai Akpe Victory például 3 millió eurót ért meg a svájci Baselnek.
A Kisvárda már az akadémiájára hozta a nigériai védekező középpályást, Ridwan Popoolát – Révész Attila versenyhelyzetet akar már a 17-18 évesek közt is teremteni –, most egy szaúdi klubnak adták el majdnem kétmillió euróért. A Nyíregyházából Keresztes Krisztián a német másodosztályba igazolt, a Fürth csapatához kölcsönbe.
A válogatottban nemrég bemutatkozott hátvéddel, Markgráf Ákossal két klub is jól járt, mert a felcsútiak egymillió eurót kértek és kaptak az Újpesttől, a lilák pedig egyetlen meccs után, másfél millióért adták tovább a dániai Köbenhavnnak.
A válogatott profitálhat belőle
Ilyen pezsgés nem volt jellemző a korábbi évekre a játékospiacon, ahol Magyarország hagyományosan importőrnek számít. Viszonyításként: a 2013–2014-es szezonban a teljes, akkor még 16 csapatos NB I. összesen 350 ezer eurót termelt a játékoseladásokból. Ez volt a legsiralmasabb évad, egy évvel korábban legalább 800 ezer euró volt a bevételi oldalon. Ha a későbbi években többlet keletkezett, azt jó eséllyel a Ferencváros hozta, az ott lévő légiósokkal kereskedve.
Az, hogy aztán a felsorolt játékosok hogyan tudnak helytállni külföldön, már egy másik cikk témája lehet. Mint ahogy az is, hogy egy év múlva mekkorát esik vissza az értékesítési oldal, mert könnyen lehet, hogy a mostani egyszeri kiugrás volt.
Mindenesetre, akik most kiléptek a komfortzónájukból, remélhetőleg elkerülik a sérüléseket, és egyre többen játszhatnak a magyarnál magasabb színvonalú meccseket hétről hétre, mert ebből a válogatott hosszú távon csak profitálhat, és talán nem kell honosításra kényszerülni, mint az elmúlt években. A 2028-as Eb-selejtezők előtt ha már konkurencia lenne egyes posztokon, ha a kispadról valódi alternatíva érkezne a pályára, az már előremutató lenne. Mert hiába a három egymás utáni részvétel, nem lesz annyira könnyű kijutni az angliai Eb-re.
Arról még nincs döntés, hogy az olykor túltámogatott akadémiai rendszert az új kormány fenn akarja-e tartani a jelenlegi formájában, de nem beszéltünk olyan szakemberrel, aki szerint ne lehetne milliárdokat spórolni már egy kis racionalizálással is. Úgy tudjuk, még az előző kormány sportügyekért felelős államtitkára javaslatot tett arra, hány akadémiára lenne szükség, mert a mostani kilenc nem indokolt, elegendő lenne három vagy négy is. Az, hogy a Tisza milyen úton halad majd, hamarosan kiderül.
