A Pécs–Miskolc-tengely mentén szakadt ketté az ország, a Balatonban egyre nagyobb lesz a vízszintingadozás

Az Alkotmánybíróság 2026. június 30-i hatállyal megsemmisítette a klímatörvény egyik bekezdését, és az Országgyűlést új szabályozás kidolgozására kötelezte. A döntés előkészítéséhez az Alkotmánybíróság a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) segítségét kérte, ami összefoglalta az elmúlt évtizedek klimatikus változásait és az alkalmazkodást elősegítő intézkedéseket. Az MTA most ezt a tanulmányt (ami itt érhető el) ismertette székházában.

Az Alkotmánybíróság (Ab) a Klímatörvény 3. § (1) bekezdését semmisítette meg, azzal az indoklással, hogy az sérti a nemzedékek közötti igazságosság, az elővigyázatosság és a megelőzés elveit. Az Ab úgy találta, hogy a törvény nagyon gyenge vállalást tett azzal, hogy Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40 százalékkal csökkenti 2030-ig az 1990-es bázisévhez képest. Ezért jóformán semmit se kell(ett) tenni, mert 1990-ben még a szocialista nagyipar maradványai is szerepeltek a szennyezők között, és ahogy a szektor teljesen összeomlott, a kibocsátások is lecsökkentek. A klímasemlegesség elérését 2050-re tűzték ki Európában, ami azt jelenti, hogy ha elodázzák most a megfelelő intézkedéseket, a következő 25 évre sokkal több és fájdalmasabb feladat jut.

Az MTA közvetlenül nem a megsemmisített pontot vizsgálta, nem is mondta ki, hogy az ütemezés rossz, a rekordidő, 60 nap alatt összeállított tanulmány inkább arra összpontosított, hogy Magyarország és a Kárpát-medence a klímaváltozással összefüggő környezeti, természeti állapotát mutassa be, és néhány javaslatot is tett arra, hogyan lehetne elősegíteni az alkalmazkodást. Mindezek akár egy módosított, kibővített klímatörvényhez is segítséget adhatnak. Azt persze az akadémikusok tudják, hogy önmagában az ő jelentésük nem elég.

Oberfrank Ferenc, az MTA köztestületi igazgatója azt mondta, hogy nem lehet egymástól függetlenül tevékenykedve megoldásokat találni. „Holisztikus szemlélet kell, nem pedig szakbarbár megközelítés, ez a tudományban és a kormányzati cselekvésben is érvényes.”

A jelentésük elkészítésére igaz is volt ez a holisztikus szemlélet, a legkülönbözőbb tudományterületekről vontak be kutatókat.

Az Ab két kérdés megválaszolására kérte az MTA-t:

• Mely főbb klimatikus változásokat észlelt az utóbbi évtizedekben Magyarországon és a Kárpát-medence területén a Magyar Tudományos Akadémia?
• Az MTA álláspontja szerint melyek azok a főbb, az adaptációt és a rezilienciát elősegítő intézkedések és beavatkozások, amelyekkel enyhíteni vagy mérsékelni lehet a klimatikus viszonyokban bekövetkezett változások mértékét?

A szakterületi összefoglalók alapján az Alkotmánybíróság első kérdésére válaszolva azt emelte ki az MTA, hogy

„nincs olyan vizsgált terület – a légkörtől a vizekig, a talajtól az élővilágig, beleértve az emberi egészséget is –, ahol ne lennének kimutathatók a klimatikus változások, amelyek egyértelműen negatív irányúak”.

Bozó László akadémikus, meteorológus, a tanulmányt összeállító ad hoc bizottság elnöke azzal kezdte a jelentés ismertetését, hogy a klímaváltozás nem önmagában kezelhető és megoldható probléma, hanem egy multikrízis és egy komplexebb tünetegyüttes része.

„Az 1950-es évek óta fogyasztásvezérelt a társadalom, exponenciálisan növekszik a fogyasztás, egyre nagyobb mértékben használja fel a természeti erőforrásokat végtelen növekedést feltételezve. Ennek egyik következménye maga a klímaváltozás. Egyre több üvegházhatású gáz, metán, szén-dioxid, dinitrogén-oxidok kerülnek a levegőbe. Egyre nagyobb a városiasodás, és mindazok a természetes folyamatok, amelyek stabilizálni tudták ezeket, már nem úgy működnek, ahogy korábban” – mondta az akadémikus, aki azt is megjegyezte, hogy magával az alaprendszerrel van a probléma, és annak a megváltoztatása hathat a környezeti folyamatokra is.

A tanulmányból az is kiolvasható, hogy a tervezésnek a tudomány iránymutatására és nem a gazdaság érdekeire kell alapozódnia.

Bozó ezek után a főbb környezeti elemenként vette végig, hogy milyen jelenségekkel nézünk szembe már most. A légkörben egyre nagyobb mennyiségben lévő üvegházhatású gázok – amelyek jelenlétét az emberi tevékenység szabályozza döntő mértékben – miatt szélsőséges időjárási jelenségek jelennek meg. A mérsékelt égövön, ahová a Kárpát-medence is tartozik, látványosan átalakult a vízkörforgalom. Mivel a levegő melegebb, nagyobb mennyiségű vízgőzt tud megtartani, a párolgás és a kondenzáció miatt a légkörben megnő az energiaforgalom, ezért szélsőségesebbek a dinamikai események. Váratlanul leeső sok csapadék, heves viharok és zivatarok sorolhatók ide, ami az árvízi veszélyeztetettséget is növeli, lásd a Duna tavaly szeptemberi áradását.

Vízkörforgalom tekintetében az országot a Pécs és Miskolc között húzódó tengely mentén lehet kettéosztani. Az északnyugati részen még kiegyenlítettnek tekinthető a vízkörforgalom, de a délkeleti részek már problémásak, az egyre gyakrabban előforduló aszályok is ezt mutatják.

A Balaton várhatóan egyre nagyobb vízszintingadozásokat fog mutatni, a Sió-zsilippel a magas vízszintet ugyan lehet kezelni, de a vízhiányra is készülni kell. A Mura, a Dráva és karsztvizek lehetnek vízpótló bázisok. Az MTA szerint szükség van a Balaton vízgyűjtőjén az urbanizáció mérséklésére, erdősítésre, zöldterületek növelésére is, valamint a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer működésének felülvizsgálatára is.

Bozó felhívta a figyelmet a hétfőn éppen az aszály elleni küzdelem világnapján is figyelmet kapott vízmegtartásra is, meg kell fogni az őszi csapadéktöbbletet, és a lehető leghatékonyabban kell használni az átfolyó többletvizeket is.

A felszín alatti (ivó)vízbázisok is veszélyben vannak, az Alföldön jelentősen csökkent a talajvízszint és a kitermelhető víz mennyisége. Ezen az sem segít, hogy bejelentés nélkül lehet háztartási kutakat létesíteni.

A vizek mellett a talajaink sincsenek jó állapotban, jellemző az erózió, a szikesedés, a csökkenő vízelvezető és vízmegtartó képesség, és a szerves szénkészlet is egyre kisebb. Az MTA a táji adottságokhoz igazodó racionálisabb földhasználatot javasol, és a talajművelés minimalizálását, valamint a regeneratív technológiák szélesebb körű alkalmazását látja kívánatosnak.

Az Akadémia a jelenlegi erdőkezelési gyakorlat átgondolására is figyelmeztet – éppen akkor, amikor a tarvágást még védett területeken is megkönnyítik – , a városokban pedig a klímaadaptált tájépítészeti módszerek alkalmazására biztat, zöldtetők, zöldfalak, vízfelületek, fasorok, közösségi kertek létesítésére, valamint esővíz-visszatartásra.

Az MTA azt javasolta, hogy a veszélyjelző és monitoring rendszerek fejlesztése mellett a kritikus infrastruktúrákra is nagy figyelmet kell fordítani. Ezek közé az energetikai és közüzemi rendszerek mellett az élelmiszer-ellátást, az élelmezésbiztonságot és a közlekedést is oda sorolják többek között.

A bizottság másik tagja, Páldy Anna kutatóorvos a klímaváltozás egészségügyi hatásairól beszélt. A magas hőmérsékletek látványosan növelik a többlethalálozást, ezért nemzeti hőségterv kidolgozását látja kívánatosnak. Ebben sok szektornak kell együttműködnie, de főleg az egészségügyi dolgozók edukálására lehet szükség.

A melegedő klímával együtt járnak inváziós fajok is, főként a szúnyogok monitorozására van szükség. Egyelőre alacsony a jelentőségük, évente 100-200 nyugat-nílusi lázzal fertőzés van itthon, de ébernek kell lenni. Szükség van még védőoltások fejlesztésére is, és foglalkozni kell az egyre jelentősebb gombakockázattal is.