Bárki vagy bármi is írta a Tisza állítólagos adótervét, borzasztóan silány munkát végzett

Hosszú kampány áll még előttünk, és bárki is nyer a végén, esélyes, hogy közben a választópolgárok kapnak néhány idegösszeroppanást. Mindkét oldal magához ölelte a generatív mesterséges intelligenciát, igaz, az ellenzéki oldalon ez inkább a támogatói bázisra jellemző, míg a kormánypártnál kampányeszközként használják a lejárató videók gyártásához.

Ahogy az objektív, közös valóságunk szépen, lassan a múlt ködébe vész, és ahogy a technológia fejlődik, egyre nehezebb megbízni bármiben, és egyre könnyebb bármire rámondani, hogy „áh, hagyjuk már ezt a hülyeséget, MI-vel gyártották, bárki láthatja”. Ilyen volt 2024 novemberében a Magyar Pétert lejáratni hivatott hangfelvétel, ilyen volt az, amikor a közmédia egy MI-generált utcaembere-videót vágott be a híradóba, és ilyen most az a dokumentumcsomag, amit az Index úgy hozott le, mint a Tisza Párt adótervét.

Ez már a második ilyen kör, a lap először augusztusban jelentkezett hasonló dokumentumokkal, a cikkükben tényként kezelték, hogy az iratok valódiak, és azok alapján Magyar Péter brutális adóemelésre készül. Ez jól jött a Fidesznek, azóta tucatjával gyártják az erről szóló videókat, és a dokumentumokra hivatkozva állítják, hogy ha a Tisza nyer, itt bizony óriási megszorítás lesz. Tisza-adót hirdető óriásplakátok lepték el az országot, a kormánypárti Nézőpont Intézet közvélemény-kutatást indított az állítólagos intézkedés mérésére, majd nemzeti konzultációt is kiírt a kormány, amiben a „kiszivárgott adóemelési tervekről” tettek fel kérdéseket.

A Tisza Párt perelt a dokumentum miatt, és az Index jogásza azzal érvelt, hogy csak véleményt fogalmaztak meg a címben. A bíróság első fokon az Indexnek adott igazat, de december 4-én a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a döntést, és újraindul a bírósági eljárás. A Magyar Nemzetnek és a Ripostnak viszont függetlenül helyreigazítást kellett közölnie, amiért tényként kezelték az Index cikkének tartalmát.

November végén aztán megjelent egy újabb cikk az Indexen, megint tiszás adóemelésről írtak, Magyar Péter megint azt mondta, hogy ez ismét csak hazugság. A sztori akár itt is véget érhetett volna. A kormánypárt ismételgethetné az Index interpretációját kisállatadóról és nyugdíjcsökkentésről, a Tisza és szimpatizánsai pedig háboroghatnának, hogy ez az egész kamu.

Azonban az Index december elején váratlanul közzétette a dokumentumokat, mind a 662 oldalt, így bárki megnézheti, mi áll bennük. Három különálló, egyenként több mint 200 oldalas dokumentumról van szó, amik tele vannak egészen bizarr részletekkel.

Jó lesz az úgy

Már pár percnyi belepörgetés után arra jutottam, hogy ha az Index nem állítaná, hogy ez a Tisza Párt adóprogramja, azt hinném, hogy egy bukásra álló elsős egyetemista beadandó dolgozatát olvasom, amit a leadási határidő előtti este dobott össze. Nem fogjuk kielemezni a dokumentum minden egyes oldalát, inkább csak néhány példán át mutatom be, miért jutottam erre a következtetésre.

Nehéz kiválasztani, mit is mutassunk meg elsőként. Kezdjük mondjuk ezzel az adatvizualizációs gyöngyszemmel:

Ez a 11.7-es ábra a harmadik dokumentum 89. oldalán. Mit ábrázol? Az első fogódzkodónk az évszámok lehetnek. Mivel párhuzamosak az alsó tengellyel, az ember azt hihetné, hogy a kettőnek köze lehet egymáshoz. Azonban míg a pontok között 1-2 év telik el, addig a pontok 1,5-önként haladnak. Miért? Remek kérdés, nem derül ki. Akkor nézzünk rá a bal tengelyre. Mi az origó? Nem tudni, ugyanis míg a 0,95 és az 1, valamint az 1 és 1,05 közötti öt század egy nagyjából 1-1,5 centis helyet foglal el, addig az origó és 0,95 között alig pár milliméter van. Miért? Miért ne?

Ha a dokumentum valódi (amit ugye csak a kormány és médiája állít), akkor a Tisza gazdasági szakértői szerint 2035-ben valami pont ugyanolyan lesz, mint 2025-ben. Pár sorral feljebb kiderül, hogy ez az ábra a szakpolitikai javaslatok ütemezését hivatott illusztrálni. Ez alapján a 2025–2026-os időszak prioritása magas, ekkor akarnak bevezetni jogszabályokat, digitális monitoringot akarnak kiépíteni, és kommunikálni kívánnak. Ezt a tervet persze megnehezíti, hogy lassan vége van 2025-nek, a választás csak áprilisban lesz, és ezért elég fura, ha szakpolitikai tanácsadók már erre az évre is jogszabályok bevezetését tervezik – lévén, hogy a Tisza még a parlamentben sincs, nemhogy kormányon. Bárhogy is legyen, az időszaktól rövid távon fiskális stabilitást várnak.

A 2027–2028-as középtáv prioritása közepes, pedig ebben az időszakban szeretnék finomhangolni a progresszív adókulcsokat, bővítenék a kedvezményeket. Ebben az időszakban a várható hatásként a kkv-k versenyképességét jelölték ki. De az nem derül ki, mi történik a versenyképességgel. Javul? Romlik? Ki tudja. A hosszú táv a 2029 és 2035 közötti időszak, ennek ismét magas a prioritása. Ekkorra tervezik a nemzetközi harmonizációt és a demográfiai programok integrálását, amitől hosszú távú fenntarthatóságot és társadalmi igazságosságot várnak. Így már teljesen érthető, miről is szól az ábra, igaz? Jól kirajzolódnak rajta a részletek, például az eltérő prioritások miatt jól látható egy v-alak, hiszen a középtávot nem tartják annyira fontosnak.

Nagyon sok ilyen értelmezhetetlen ábra van még a tervezetben, a téma szerelmeseinek ajánlom hogy pörgessék át a három dokumentumot (itt, itt és itt), de nem akarom húzni mindenki idejét, úgyhogy inkább csak itt hagynék néhány további példát kommentár nélkül:

Forrás? Minek?

A következő érdekes pont a források kérdése. A Híradó megosztotta a Facebookon, hogy valamiért 2025-ben úgy érezték, ki kell nyomtatniuk mind a 662 oldalt, és erről képeket is megosztottak. A képekhez fűzött „Ők írták a Tisza adócsomagját”-magyarázat alapján csak a dokumentumban látható, elvileg a szerzőktől származó aláírásokat akarták mutogatni, de a képekkel felhívták a figyelmünket a harmadik dokumentum 35. oldalán található forrásjegyzékre.

Elsőként Frank J. Chaloupka és szerzőtársai 2012-es, „Тaxation and tobacco control: evidence and issues” című tanulmányát hozták példának. Ha az ember erre rákeres, akkor a Google közli, hogy ilyen találat nem létezik. Valójában Chaloupkáék egy „Tobacco taxes as a tobacco control strategy” című elemzést adtak ki.

Lássuk a második forrást, Peter Anderson 2011-es, „Impact of Alcohol Taxation on Public Health” című tanulmányát, ami a dokumentum szerint a Lanceten jelent meg. Sajnos ilyet sem találtunk, de nem azért, mert az igazinak kicsit más a címe, hanem azért, mert Peter Anderson 2010 és 2016 között nem publikált a Lanceten. Egy 2009-es tanulmánya valóban az alkoholfogyasztást csökkentő programokról szól, de nem konkrétan az italok megadóztatásának közegészségügyre gyakorolt hatásáról.

A harmadik forrás, az OECD 2021-es, az alkohol káros hatásait körüljáró jelentése létezik, a WHO dohányzásról szóló éves jelentése azonban elbukott. A szervezet valóban kiad minden évben egy ilyet, de pont 2020-ban kimaradt egy év, tehát ez is egy hallucinált forrás. Vajon hogyan készülhettek ezek? Nem copy-paste bemásolták a hivatkozásokhoz a tanulmányok címeit és adatait, hanem emlékezetből írták őket, és rosszul emlékeztek?

Szintén meglepő, hogy az első dokumentum 3. oldalán a KSH adatait jelölik meg forrásként, de nem a jelenlegi adatbázist linkelik, hanem a STADAT-rendszer régi verzióját, amit 2021 óta nem frissítenek. A szerzők mentségére szóljon, hogy csak 2020-ig tart az ábrájuk, de akkor sem könnyű megérteni, hogy vajon miért nem az aktuális rendszert használták.

Egy utolsó példa a furcsa hivatkozásokra: a második dokumentum szerzői a 122. oldalon egy jogszabálytervezetet mutatnak be, méghozzá a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény módosításáról. A cím alatt ottmaradt egy sor, ami egészen úgy tűnik, mintha egy MI-prompt lenne (persze lehet egy emlékeztető is, amit a szerző magának hagyott ott), de az talán fontosabb, hogy ilyen törvény nem létezik. Olyan viszont igen, hogy 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról, de ennek nincs 3. paragrafusa, ugyanis azt 2022-ben hatályon kívül helyezték.

Rácz András Oroszország-szakértő a CopyLeaks plágiumkeresővel nézette át a dokumentumokat, és az arra jutott, hogy annak közel fele MI-generált. Rácz példaként hoz több hamis adatot is a szövegből, például azt, hogy a szerző szerint a születésszám 2024-ben 88 ezer fő volt, pedig valójában 77 500, és azt, hogy a szöveg szerint az Eurostat adatai alapján a női foglalkoztatottsági ráta 67 százalék, pedig valójában 77 százalékos.

MI vagy nem MI, ez itt a kérdés

A Tisza Párt szerint a dokumentumokat a Fidesz gyártotta mesterséges intelligenciával, és sok kommentelő is hasonló dolgot írt a különböző közösségi oldalakon. Épp ezért segítséget kértünk egy anonimitást kérő MI-szakértőtől, hogy megállapítsuk, ember vagy MI alkotta az iratokat.

Az első érdekesség, amire forrásunk felhívta a figyelmet, hogy a kinézetük alapján minden egyes oldalt kinyomtattak, majd beszkenneltek, és ezt publikálta az Index. Ezzel törölték a metaadatokat, tehát semmit nem lehet tudni arról, hogy ki, mikor, milyen szoftverrel készítette a művet, csak annyit lehet látni, hogy október 14-én egy Xerox Color C70-essel szkennelték be.

Mesterséges intelligencia használatára utal, hogy az egész szöveg aránylag jól strukturált, de magyartalan. A szakértő rámutatott, hogy mivel Magyarország egyáltalán nem számít MI-nagyhatalomnak, de még csak közepesen jelentős piacnak sem, a közismert modellek fejlesztői nem fektetnek óriási energiákat arra, hogy az MI-jük jól tudjon magyarul. Ezért köpnek ki azok gyakran magyartalan, furán ragozott szavakat, mondatokat.

Bár az interneten sokan hivatkoznak arra, hogy az úgynevezett en-dash (a hosszú kötőjel, ez: –) használata MI-generáltságra utal, ennél a dokumentumnál ez nem sokat segít. Akad benne néhány az írásjelből, de ezeket az MI-k általában szóközök nélkül használják, a dokumentumban viszont szóközök előzik meg és követik őket. Ez alapján vagy ember írta, vagy valaki átment az MI-generált dokumentumon, hogy a nagyobb hibákat kijavítsa. Persze néhány elütés azért benne maradt, például az, hogy alkohor, vagy a címben a tanulmánygüjtemény.

Forrásunk szerint szintén könnyen felismerhető az MI a nem létező hivatkozásokról, amiből több is akad ezekben a dokumentumokban. Itt érdemes észben tartani, hogy a tanulmányok neten megjelenő címe néha megváltozik, ezért érdemes meggyőződni arról, hogy amit MI-hibának tartunk, az nem csak egy ilyen változás véletlen eredménye-e. Esetünkben nem, itt valóban hallucinációról van szó. A szakértő szerint az MI-k gyakran raknak össze tartalomban hasonló, de más szavakat használó címeket létező dokumentumokhoz.

Forrásunk még két dolgot kiemelt: azt, hogy ez mind csak nagyon, nagyon valószínű, de száz százalékosan sosem fogjuk tudni megmondani, hogy mi a helyzet. És azt, hogy látszik, hogy emberi kéz is bőven benne volt az alkotói folyamatban.

„Egyértelműnek tűnik, hogy az egész dokumentum nem MI-generált. Olcsóbb is találni valakit, aki ír egy ilyet.”

Az emberi közreműködésre utalnak a tipikus emberi hibák, mint a levágott szélű ábrák, ahol nem lehet elolvasni, mi is látszik rajtuk, vagy az utolsó ábrán látható szétesett nyilak. Az elcsúszott ábrák, összecsúszott szövegrészek olyanok, mint amikor egy kép beszúrása szétborítja egy Word-dokumentum elrendezését. Szakértőnk úgy gondolja, hogy itt gép és ember koprodukciójáról van szó, amiről megjegyezte, hogy az üzleti világban ma már teljesen hétköznapos dolog. Egy dologban azonban egészen biztos:

„Nem lehet igazságot tenni. Az viszont fix, hogy silány munka, emberi kéz csinálta modern technológiával”

– mondta.

A formázási hibákon túl az is emberi bénázásra utal, hogy tele van a szöveg olyan részekkel, amiken látszik, hogy ezt bizony „kilóra” írták. Ilyen a második dokumentum 239. oldalán található, fentebb is látható piros ábra a várható bevételi hatásról, vagy az, hogy a szerzők a harmadik dokumentum 79. oldalától kezdve négy oldalon át különböző országoknál sorolják fel pontosan ugyanazokat a dolgokat. Ismétlem, négy oldalon keresztül. Ha nem azért, hogy meglegyen az oldalszám, akkor fogalmam sincs, itt mi lehetett a cél.

A szakértő szerint az ábráknál az is emberi kézre utal, hogy nem ismerte fel a grafikus szoftvert, amivel készülhettek, ezért nem tartja valószínűnek, hogy az elterjedtebb MI-k valamelyikével gyártották volna őket. Az kicsit furcsa, hogy az első dokumentum 5. oldalán forrásként pontosan úgy adtak meg könyvtárstruktúrát, ahogy azt linuxos gépek vagy MI-k szokták, de persze nem lehet kizárni, hogy valaki Linuxon írta a dokumentumot.

„Nehezen tudom elképzelni, hogy egy első, második helyen álló nagy párt szakértői ilyet adnak ki a kezükből, aláírva”

– jegyezte meg forrásunk.

A bizonytalanság hónapjai

Arra valószínűleg nem fogunk tudni soha 100 százalékos biztonsággal válaszolni, hogy ki, vagy mi írta a dokumentumot. A Tisza nyilván tagadja, hogy ez tényleg a saját programjuk lenne, és ez már csak a rémületesen silány formai megvalósítás miatt is érthető. Szakértőnk szerint egy igazán biztos eszköz van arra, hogy a párt pontot tegyen a vita végére: ha kiadná egyben a saját, részletes programját, amit bárki összevethetne az Index által publikált dokumentumokkal (amire persze a Fidesz mondhatná, hogy gyorsan írtak egy kamuprogramot, hogy letagadhassák az igazit). És ha már itt tartunk, akár a Fidesz és a többi párt is kiadhatna hasonlót.

A következő néhány hónapban valószínűleg egyre gyakrabban találkozunk majd olyan dokumentumokkal, videókkal, amiről valaki azt fogja állítani, hogy nem igazi, nem ő írta, vagy mesterséges intelligencia generálta. Ez ellen talán csak lélekben tudunk felkészülni, ugyanis nincs olyan eszköz, ami 100 százalékos pontossággal megmondani, mit ki vagy mi írt. A közbizalmat átláthatóbb kommunikációval lehetne növelni, és leginkább azzal, ha mindenki elengedné a generatív MI-vel gyártott lejárató képeket, videókat. Sajnos jelenleg egyiknek sem látszik sok esélye.