Tapasztó Orsolya: A gyűlöletkultúra építésére jutnak milliárdok a gyerekek biztonsága helyett

„Mit mondasz egy gyereknek reggelente, útban az iskoláig, amikor plakátok kísérnek benneteket az út mentén, és ő erről kérdez, mert gyerek?” – kérdezte Tapasztó Orsolya a színpadon. Azt is mondta, hogy a szavaknak súlya van, nem csak politikai, hanem lelki, politikai, társadalmi következményekkel járnak.

„Amikor a hatalom gyűlöletet sugároz, az a gyerekek szívéhez ér el” – mondta. Hozzátette, hogy ha a gyerekek ilyen plakátokkal találkoznak, úgy érzik, hogy félniük kell az olyanoktól, akik nem olyanok, mint ők.

A gyerekvédelemben élő, a kórházakban maradt és a bántalmazó családban élő gyerekek tényleg félhetnek, mert a gyerekvédelemre ma Magyarországon kitehetjük a megtelt táblát, ahogy a nevelőszülői hálózatra is, mondta.

„Pontosan 583 napja nem oldódott meg semmi, sőt, minden rosszabb lett” – utalt a legutóbbi gyerekvédelmi tüntetésre, ahol szintén felszólalt.

Aki azért maradt, hogy gyerekeket bántalmazzon és kizsákmányoljon, annak pontosan azt kívánta, amit ők is adnak a legvédtelenebbeknek. „Legalább is addig, amíg el nem jön az elszámoltatásuk, mert el fog jönni” – tette hozzá. „A kegyelmi ügy csak a jéghegy csúcsa volt, valójában sok hasonló ügy zajlik ezekben a percekben is, csak nem tudunk róluk, mert a megfélemlítés akkora, hogy senki nem mer beszélni. Szőlő utca!” – mondta.

A gyűlöletkultúra építésére jutnak milliárdok a gyerekek biztonsága helyett, mert utóbbinak nincs azonnali politikai haszna, mondta, hozzátéve, hogy a mentális egészségünk, a gyerekeink jövője, a társadalom immunrendszere a tét, a válaszunk erre pedig nem lehet a hallgatás.

„Nem mérjük fel a szavaink súlyát, és nem tudhatjuk, hogy a másiknak mi lesz az utolsó csepp abban, amit már alig bír el. A gyűlölet megmérgezi a társadalom egészét, szétzilál családokat, barátokat, és lassan észrevétlenül megtanít minket arra, hogy féljünk egymástól. Képzeljetek el egy országot, ahol a véleménykülönbség nem fenyegetés, hanem a fejlődés kulcsa” – mondta. „Lehet válasz a nyitottság, a kritikus gondolkodás, a perspektívaváltás, mások tapasztalatainak a megértése, és mindeközben nem kell ugyanazt gondolnunk, és utálnunk sem kell egymást azért, mert nem értünk mindenben egyet.”

Azt is mondta, hogy képzeljenek el egy országot, ahol egy politikai hatalom nem fegyverként használja a véleménykülönbségeket. „Ez az ország nem utópia, bármennyire elhitették ezt velünk. Ez az ország Magyarország is lehet. De csak akkor, ha mi, állampolgárok nemet mondunk arra a gyűlöletre, ami most ömlik ránk.”

Felszólította a tüntetőket, hogy ne hagyják, hogy a gyűlölet legyen a normalitás, és ne maradjanak csendben.