Balatoni Limnológiai Kutatóintézet: Az alacsony vízszint nem a tó kiszáradását vetíti előre

Vasárnap írtuk meg, hogy mindössze 66 centiméteres volt a Balaton átlagos vízállása, és a balatonfenyvesi mederben akár már sétálni is lehetne. Akkor megkerestük a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet és az Országos Vízügyi Főigazgatóságot (OVF) is, hogy megtudjuk, mennyire általános ez a vízállás októberben, mikor indulhat be a természetes visszatöltődés, tudnak-e károkról vagy a vízminőség romlásáról.

Az OVF hétfőn a Telexnek azt írta, hogy „pánikra nincsen ok. A Balaton egy sekély tó, amelynek a vízszintje alapvetően a vízgyűjtőterületére hulló csapadéktól függ” – márpedig az elmúlt hónapokban meglehetősen száraz volt az időjárásunk. Meglátásuk szerint az aszályosabb években a vízszint jelentős csökkenést mutathat a nyári hónapok végére a minimális csapadék és a nyári jelentős párolgás miatt, de a vízszint emelkedése tavaszig újra megtörténik. Az OVF szerint „ez a tó természetes körforgása”.

Kedden a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója, Vasas Gábor a Facebook-oldalán közölte állásfoglalását a helyzetről. Az alacsony vízállás miatt aggódó embereknek gyorsan ide is tesszük a poszt lényegét:

a most tapasztalható alacsony vízszint nem a tó kiszáradását vetíti előre. A tó vízszintjének ingadozása természetes folyamat, a 70 cm alatti érték pedig nem jelent veszélyt a tó élővilágára vagy vízminőségére nézve.

Az igazgató szerint a Balaton sekély, széljárta tó, amelyben a vízszint évről évre a csapadékviszonyok, a párolgás és a befolyó vizek mennyiségének függvényében változik. „Hetven cm alatti vízszintek a korábbi évtizedekben is többször előfordultak – például 2002-ben és főként 2003-ban, amikor is a siófoki vízmérce mindössze 23 cm-t mutatott, mégis kiváló volt a vízminőség ebben az évben, és a nyári szezon is gond nélkül lezajlott”.

Vasas Gábor felhívta a figyelmet arra is, hogy a tudományos tapasztalat szerint „a tartósan magas vízszint nem feltétlenül kedvez az élővilágnak, sőt, bizonyos körülmények között akár kedvezőtlen hatással is lehet a vízminőségre. A tó nádasai, sekély parti élőhelyei és halállománya számára egy bizonyos mértékű vízszint-ingadozás természetes és egyben szükséges is. Ha a vízszint tartósan magas, akkor a parti zóna élőhelyei fokozatosan leépülhetnek, ami hosszabb távon az ökoszisztéma sokféleségét veszélyezteti”.

Az igazgató szerint tehát nincs ok aggodalomra, de van ok az odafigyelésre, mivel

a klímaváltozás miatti szélsőséges hőmérsékleti viszonyok, például a tartós hőhullámok mellett évről évre egyre szélsőségesebb a csapadékeloszlás is. Ezekre a jelenségekre kifejezetten érzékenyen reagálnak az olyan sekély vizes ökoszisztémák, mint amilyen a Balaton is.

Éppen ezért szerinte fontos az új éghajlati, hidrológiai és limnológiai jelenségek alapos követése, az okok és a következmények tudományos mélységű kutatása, és sürgősen szükség van a kritikus állapotok esetén adható megoldások elemzésére és azok előkészítésére.

A 2022-es pusztító nyári aszály idején írtunk nagyobb cikket arról, mi vár a Balatonra, ha így marad az éghajlat. Az eső hiánya, a természetpusztító beruházások, a nyolcvanas–kilencvenes évek elavult infrastruktúrája, és a kiszámíthatatlan klímaváltozás mind fenyegeti a tavat, és mindez nemcsak a mennyiség, hanem a vízminőség rovására is mehet.

Az idén szerencsére végül nem volt akkora aszály, mint 2022-ben, de az általunk megkérdezett meteorológus szakértők szerint azonban semmi okunk a nyugalomra, mert a tendenciák azt mutatják, hogy a jövőben egyre gyakoribbak lesznek a csapadékmentes nyarak, amik nemcsak a természetes vizeink vízállására, hanem az erdeink állapotára is hatással lesznek.