A Fidesz 2010 óta minden egyes parlamenti választás előtti kampányhajrában erősödött, most ennek épp az ellenkezőjét láthatjuk. Sokan várták az utolsó két hétben a kormánypárt csodafegyverét, ami majd a javukra billenti vissza a közhangulatot, ehhez képest a fejlemények egyike sem a kormányoldalnak kedvezett. A Political Capital kampányelemzése.
Ahogy az előző kampányelemzésünkben írtuk, az elmúlt négy év nem teszi lehetővé a Fidesz számára, hogy a kormányzati teljesítményével és a derűs jövő ígéretével kampányoljon. A 2010 előtti gazdasági válságot idéző borús közhangulatban a Tisza kínálja a működő ország reményét. A Fidesz számára pedig maradt a magyar választókat kevésbé érdeklő külpolitikai tematika, a háborús rettegtetés, a kihívó brüsszeli-ukrán ügynöknek bélyegzése.
Nem látszik azonban, hogy a magyar választók körében alapvető fordulatot idézett volna elő a végletekig fokozott háborús veszély felfestése. A Policy Solutions, a 21 Kutatóközpont és a Political Capital egybevágó kutatási adatai is azt mutatják, hogy az ilyen üzenetek hatóköre nem nyúlik túl a Fidesz táborán, a választók jóval több mint fele egyáltalán nem hisz már abban, hogy a Tisza győzelme esetén Magyarország háborúba sodródna.
Annak ellenére sem, hogy a választás előtt egy héttel bekövetkezett egy olyan, hamis zászlós műveletnek látszó esemény is, amelyet több szakértő – például Rácz András és Buda Péter – is előrevetített. Húsvét vasárnap ugyanis a Szerbiát és Magyarországot összekötő gázvezeték közelében a szerb hatóságok nagy mennyiségű fel nem robbant robbanóanyagot találtak.
A kormány igyekezett minél nagyobb kampányeseményt csinálni az ügyből, a miniszterelnök a helyszínre utazott, elhárította a semmit. Igaz, előtte még sonkát főzött, átadta az átépített Citadellát, utána pedig még a családi locsolkodás sem maradt el – komolytalanná téve az egész elbábozott terrorveszélyt. Ez azonban nem akadályozta meg a teljes kormányzati kommunikációs gépezetet, hogy – bármiféle bizonyíték vagy legalább arra utaló jel nélkül – ukrán elkövetőket láttasson az esemény mögé. Ezt még a magyar kormánnyal baráti viszonyt ápoló szerb vezetés hatóságai sem támasztották alá, sőt, az ukrán érintettséget még az orosz részről megszólaló Peszkov elnöki szóvivő sem deklarálta egyértelműen.
Persze lehet, hogy az egész akció csupán azt a célt szolgálta, hogy a magyar választók a húsvéti asztalnál erről, és ne a Tiszának kedvező témákról beszélgessenek. Erősen kérdéses azonban, hogy a kormánypárt a saját táborán túl bárkit meg tud-e még győzni a kampány legvégén az ukrán fenyegetésről.
A szerb-magyar határon történt gyanús eset hazai fogadtatása nem ezt mutatta. Arra biztosan nem alkalmas ez a téma, hogy a Fidesz fordítson a közhangulaton, vagy – mint többen felvetették – elhalassza a választást. Amire legfeljebb jó lehet, az az, hogy egy esetlegesen szoros Tisza-győzelem esetén az ellenzéki párt állítólagos ukrán befolyásoltságára hivatkozva a Fidesz utólag megkérdőjelezze a választás eredményét.
Valószínűleg a Fidesz is azt méri, hogy a háborútól való félelem csökkent a választók körében, így Orbán Viktor a kampány utolsó hetében váltott: beszédeiben már nem a háborúba sodródást nevezi a választás tétjének, hanem azt, hogy az ellenzék győzelme esetén „Ukrajnának fogják adni a magyarok pénzét”. A miniszterelnök debreceni kampánygyűlésén már egyértelműen ezen volt a hangsúly, és Orbán beszéde lendületesebb is volt, mint korábban. Úgy tűnik, a kampány végére találta meg a hangját, a kérdés csak az, hogy nem túl későn-e.
A politikát intenzíven figyelő választók számára feltűnő lehet az is, hogy a Fidesz üzenetei – szemben a korábbi kampányokkal – nem állnak össze egy egységes, egyszerűen megérthető történetté. A velük egyet nem értők például a kormánypárti elbeszélés szerint nemrég még amerikai ügynökök voltak, de Trump hivatalba lépése óta már inkább brüsszeli, brit vagy legújabban ukrán kémek. Ennél is zavarosabb, hogy utóbbiak miért épültek volna be a Tiszába, ha az állítólag eleve egy ukrán érdekeket képviselő párt. Felmerül a kérdés továbbá, ha Orbán Viktor világviszonylatban is erős vezető, akkor miért képtelen nyugalmat és biztonságot teremteni az újabb és újabb veszélyeknek kitett Magyarországon, ahol minden akadály nélkül hemzsegnek a kémek.
A jóindulatú megközelítés szerint a Fidesz kampánya továbbra is professzionálisan tervezett, és célja az orosz minta alapján keltett információs káosz. Eszerint a sok egymásnak ellentmondó üzenet bizonytalanságot kelt a választókban, a hatalomban lévő vezető pedig így lehet a szemükben az egyetlen igazodási pont: a „biztos választás”.
Más megközelítésben minden bizonnyal ez lett volna a stratégia, de azt a napi események, a változó közhangulat és a Tisza által diktált tempó miatt nem sikerült végrehajtani. A Fidesz kampánya egyszerűen szétesett. Ez vezetett kapkodáshoz, és az olyan hibákhoz, mint például Orbán győri kiabálása az ellentüntetőkkel, ami mindent sugárzott, csak azt nem, hogy a jelenlegi miniszterelnök lenne az a bizonyos biztos választás.
A Fidesz igyekezett témát is váltani az utolsó hetekben. A csökkenő hatékonyságú háborús riogatást és az ukránozást próbálták felváltani a Tiszának tulajdonított „energiaterv” témájával. Ez a bíróság által is hamisnak ítélt adóemelési tervhez hasonlóan azzal vádolja a Tiszát, hogy kormányra kerülve emelik majd a lakossági energiaárakat, és eltörlik az üzemanyagok hatósági árát (amelyet egyébként az Orbán-szövetséges Trump Irán ellen indított háborúja miatt kellett bevezetni).
A témaváltás azonban nem lett átütő erejű. Ahogy a Patrióta pártcsalád, illetve J. D. Vance amerikai alelnök Orbán melletti kiállása sem lett az. Ahogy nem hoztak fordulatot a Magyar Péterről kiszivárogtatott, kétes eredetű hangfelvételek sem, sőt, ezek még a kormányzati irányítású nyilvánosságban sem törtek át igazán.
Mindezt a korábbi elemzésünkben részletezett tartalmi és elérési problémák mellett az magyarázza, hogy a kormányzati kommunikációnak főleg védekezéssel és kármentéssel kellett foglalkoznia a kampányhajrában. Ez vezetett a kapkodáshoz, és ezért nem tudta uralni a nyilvánosságot. Az egymásra rakódó aktuális ügyek ráadásul nem egyszerűen kedvezőtlenek a kormánypártnak, hanem egyenesen megrendítőek lehetnek.
- Nyilvánosság elé állt Szabó Bence rendőrszázados, aki állítja, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzeti Nyomozó Irodát is felhasználva, be akarta dönteni a Tiszát.
- Ezt megerősítette Gundalf, azaz Hrabóczki Dániel, a Tisza volt informatikusa, aki többször is arról beszélt, hogy a Tisza „összeukránozása” volt a titkosszolgálat célja.
- Kiderült, a titkosszolgálat lehallgatott egy Tiszát támogató üzletembert, akin keresztül az „MP” megfigyeléséről szóló dokumentumok kerültek nyilvánosságra.
- Nyilvánosság elé állt Pálinkás Szilveszter százados is, aki korábban a Magyar Honvédség reklámarca volt, de most élesen támadta a honvédelmi minisztert, a hadsereg morális mélypontjáról beszélt. Azt mesélte el, hogy tudomása szerint a Magyar Honvédség csádi misszióját Orbán Viktor fiának vallásos megvilágosodása alapján rendelték el.
- Kisebb figyelmet kaptak, de a nyilvánosság elé állt többek között a kormányhoz közeli Századvég és a Gazdasági Versenyhivatal egy-egy alkalmazottja is.
- Kiszivárgott egy Orbán-Putyin és több Szijjártó-Lavrov telefonbeszélgetés (pl. ez és ez). A felvételek az orosz érdekek magyar kormány általi kiszolgálásáról szólnak, szinte már megalázkodó alárendelődést mutatva az orosz vezetés felé, ami teljesen hitelteleníti az Orbán-kormány szuverenitásról szóló retorikáját.
Ezek az ügyek csak a legjelentősebbek, és mindegyikre érvényes, hogy cáfolat egyik esetében sem hangzott el a kormánypárt részéről. A szereplők degradálásán, baleknak nevezésén, a fenyegetőzésen és a bagatellizáláson túl semmiféle bizonyítékkal nem tudta alátámasztani a kormánypárt az állításait. Ezzel szemben a megszólalók és jogi képviselőik elmondásából úgy tűnik, az ő oldalukon vannak bizonyítékok.
Magyar Péternek mindeközben nem volt szüksége arra, hogy védekezzen. Az országjárását minden eddiginél nagyobb tempóra tekerve folytathatta, a választás nyerteseként, leendő kormányfőként pozicionálva magát. Jól jelzi a felfokozott várakozásokat, hogy a húsvéti hétvégére szabadon elérhetővé tett Tavaszi szél című kampányfilmet több mint 3 millióan látták. Magyar Péternek nem kellett eltérnie a stratégiájától a kampányhajrában sem, a támadások nem zökkentették ki, így ő többnyire a kormányzati terveiről beszélhetett, míg Orbán Viktor többször is kénytelen volt arról nyilatkozni, hogy vereség esetére milyen elképzelései vannak.
A komolyan vehető felmérések szerint jóval nagyobb esély van a Tisza győzelmére, és a választókerületek többsége a választás napján az ellenzék felé billenhet. A kérdés legfeljebb az, hogy hány, a kutatásokban nem kimutatható szavazatot tud kicsikarni a Fidesz szavazatvásárlással vagy kényszerítéssel. A mozgósítás várhatóan mindkét nagy párt esetében hatékony lesz, ami rekordszintre emelheti a részvételt.
Tartalékok egyik oldalon sincsenek már igazán, legfeljebb visszalépésekben, szavazatmegosztásban bízhatnak a felek: a Tiszának az egymás után visszalépő korábbi ellenzéki képviselők szavazói jelenthetnek még némi tartalékot, a Fidesz pedig előbb a Mi Hazánk képviselőnek visszalépését szerette volt elérni, majd miután ez nem sikerült, magukat a Mi Hazánk szavazókat célozták meg azzal, hogy egyéniben szavazzanak a fideszes jelöltekre. Erre egyébként a hagyományos szélsőjobboldali szcénában van fogadókészség.
Összességében a kampány utolsó napjaira úgy fordul rá a két nagy párt, hogy a Tisza jóval nyugodtabbnak látszik, míg a Fidesz kapkod. A kormánypárt biztosból bizonytalan választás lett sokak számára, és ha végül a kiépített rendszerének köszönhetően mégis nyerni tudna, az nem a kampánya miatt lesz, hanem annak ellenére.
