Fogyókúrára fogta a kormány a gazdaságot, és ezt még a NER elitcégei is megérezték

Három éve akadozik az uniós pénzek érkezése, és azóta vergődik a magyar gazdaság. A tavalyi utolsó negyedévben lényegében még mindig ugyanott tartott a GDP, mint 2021 azonos időszakában, és az idei folyamatok sem fényesek: az első negyedévben a legkedvezőbb, nyers adat szerint stagnált a gazdaság, és a kormányzati várakozás szerint ugyanezt mutatja majd a második negyedéves adat is, amelyet szerda reggel közöl a KSH. (Frissítés 8.30: a nyers adat szerint 0,1 százalékkal nőtt a gazdaság a második negyedévben éves alapon.)

A kormány ezért rendszeresen az ukrajnai háborút, a hibás uniós gazdaságpolitikát és a német gazdaság problémáit teszi felelőssé, de az egyik legnagyobb hatása a növekedés leállásában annak volt, hogy 2022 tavaszától az uniós források jelentős részének kifizetését felfüggesztette az Európai Bizottság a jogállamisági problémák miatt. A kilátások sem jók, 420 milliárd forintot már elvesztett az ország, idén pedig még több forrástól eshetünk el.

Ennek a folyamatnak látványos a hatása az állami beruházásokra és közbeszerzésekre, az alábbiakban a közbeszerzési eljárások eredménytájékoztatói alapján mutatjuk be a folyamatokat. Ezek az adatok persze nem feltétlenül azt mutatják, hogy az adott évben mennyit költött a kormány, hiszen csak az eredményhirdetés pillanatában ismerhetjük meg azt az összeget, amire leszerződött az állam. Többéves távlatban viszont jól látható az állam megrendelői szerepének változása. (További módszertani információk a cikk végén olvashatók.)

Földbe állt építések

A közbeszerzési eljárások értékét az adott évi GDP-hez viszonyítva látható, hogy az elmúlt két évben nagyon jelentősen visszaestek az állami beszerzések.

Míg 2020-2022 között az állami közbeszerzések értéke a GDP arányában átlagosan 7,9 százalékot tett ki, 2023-2024-re ennek közel felére, 4,3 százalékra esett.

Nem egyformán érintette a visszaesés az egyes beszerzési típusokat: a szolgáltatások megrendelésének értéke a GDP-hez viszonyítva 20 százalékkal esett, az árubeszerzéseké 35 százalékkal, míg az építési beruházásoké szinte földbe állt 63 százalékos csökkenéssel.

Látványos eredményeket ért el Lázár János építési és közlekedési miniszter 2023. januári állami beruházási lehúzási akciója is: abban az évben már csak a GDP 2,7 százalékát tette ki a hazai közbeszerzési források értéke az előző évi 4,2 százalék után.

Az is érdekes, hogy az uniós forrásoknál is nagyobb mértékben fogta vissza az állam a hazai közbeszerzési forrásokat 2023 elejétől fogva. Tavaly valamelyest enyhült a szigor, de a GDP 3,5 százaléka továbbra is kifejezetten alacsony.

A visszaesést nem magyarázza az uniós források ciklikussága, hiszen a mostani uniós költségvetési időszak 2021-től 2027-ig tart, és inkább az elején jellemző hullámvölgy, amíg az új programok beindulnak. Ám itt nem ez a gond, hanem inkább a források sorsának említett bizonytalansága.

Ami pedig a hazai költségvetési forrásokat illeti, a közgazdászok által gyakran bírált prociklikus gazdaságpolitika hátulütőjét látjuk: a kormány a jó években hazai forrásból is fűtötte a gazdaságot – nyilván nem függetlenül a 2022-es választásoktól –, így viszont akkor kellett megszorítani, amikor az amúgy is lefulladt.

Az állami beszerzéseken belül leginkább a beruházásoknál hiányoznak az uniós és magyar állami források. Míg 2020-2022 között a GDP körülbelül négy százaléka jutott ilyen közbeszerzésekre, 2023-ban és 2024-ben már csak másfél százalék.

Ez abból a szempontból nem meglepő, hogy az ipar gyengélkedése mellett a beruházások visszaesése a magyar gazdaság utóbbi évekbeli szenvedésének másik fontos tényezője. Ezen belül pedig nagyon fontos szerepe van az állami megrendelések visszaesésének.

Az uniós pénzek hiánya itt is látványos: 2020 és 2023 között a közbeszerzések harmadát finanszírozták brüsszeli forrásokból, ez 2024-re alig 19 százalékra csökkent. Fontos kiemelni, hogy ez nem azt jelenti, hogy ténylegesen ki is fizette az unió ezeket az összegeket: a magyar kormány előfinanszírozza az uniós támogatásokat, és jó esetben ez a pénz később befut a magyar költségvetésbe.

Ez kérdőjeleződhetett meg egyre jobban a kormány számára is, bár a kohéziós pénzek egy részéhez már ismét hozzáfér. Mindenesetre a tavalyi 651 milliárd forintnyi uniós forrás csupán fele a 2021-es összértéknek. A GDP arányában pedig még nagyobb a visszaesés.

A nagy tendereket továbbra is a NER viszi

A visszaeső kereslet hozzájárulhatott ahhoz, hogy élénkült a verseny, legalábbis a statisztika ezt mutatja. Ahogy az alábbi ábrán látható, az egy tenderen átlagosan elinduló cégek száma a 2020-as 3-ról 2024-re 3,5-re növekedett.

A növekedés okaként a szűkülő közbeszerzési piac, a gazdasági növekedés hiánya is felmerülhet. De annak is lehet szerepe, hogy ezt pozitívumként állíthatja be a kormány az Európai Bizottság felé – az egy ajánlatos tenderek arányának csökkentése az uniós pénzek felszabadításának is az egyik feltétele, kormányrendelet is készült ennek érdekében.

A legérdekesebb folyamatokat az építési beruházásoknál lehet követni. Jól hangzik, hogy összességében növekedett a verseny a NER-es szállítók jelenléte mellett – de ha kicsit az adatok mögé nézünk, a kép összetett.

Csak a NER domináns szállítói által elkerült kisebb értékű beszerzéseknél élénkült a verseny, az igazán jelentős megrendeléseket továbbra is főként Szíjj László és Mészáros Lőrinc cégei nyerik el.

Az alábbi grafikonon a tenderek értékét és a pályázók számát mutatjuk be a megkötött szerződések értéke szerint. Jól látható, hogy a 20 milliárd forint alatti megrendeléseknél – amik részben az önkormányzati szektortól származnak – valóban felpezsdülő verseny jelei látszódnak. A 20 milliárd forint feletti – főként állami szereplők által kiírt – tendereknél viszont nem látni ezt a folyamatot.

A nagyobb tolongást kiváltó, kisebb értékű közbeszerzéseken nem túl sikeresek a NER-cégek: a 10 milliárd forint érték alatti beszerzéseknél tavaly csak 11 százalékos volt a részesedésük, míg efelett minden szerződést elvittek legalább konzorciumi partnerként.

A megszorítások így sem kerülték el a kormányközeli cégeket: a korábbi évek 800-1600 milliárd forintos megbízásai után 2023-ban csak 280 milliárd forint jutott, igaz, 2024-re sikerült 600 milliárdot leszerződni. Ezzel helyreállt a korábbi évek 50 százalékos piaci aránya. A képlet továbbra is egyszerű: a nagy állami projekteknél fix befutók Mészáros Lőrinc, Szíjj László, illetve általában a NER-elit építőipari cégei, a többieknek marad a versengés a kisebb falatokért.