„Macron tévúton jár, de még nem késő meghallani a társadalom kérését” – több francia tüntető úgy érzi, fogást találtak az új kormányon

Százezrek vonultak az utcára Franciaországban csütörtökön, hogy nyomást gyakoroljanak a megszorításokat tervező új miniszterelnökre, Sébastien Lecornu-re. „Macron tévúton jár, de még nem késő meghallani a társadalom kérését” – mondta tudósítónknak Rémi Aufrere-Privel, a francia vasutas szakszervezet stratégiai vezetője a „Bloquons tout”, azaz „Blokád mindenre” mozgalom párizsi tüntetésén.

„Általánosságban is rosszul áll a világgazdaság, de Franciaország minden versenytársánál gyorsabban esik” – mondta egy 23 éves egyetemista, Thomas, aki az egyik szakszervezet tagjaként ment ki a párizsi tüntetésre. Szerinte az egyik legfontosabb és legsürgetőbb intézkedés a francia felső osztály megadóztatása lenne, habár pesszimista azzal kapcsolatban, hogy meg lehet-e állítani a francia gazdaságot azon a lejtőn, amin elindult lefelé. A sztrájkot egyébként nagyon fontos eszköznek tartja, és szerinte addig kellene folytatni, amíg a kormány meg nem hallja az emberek hangját.

Tanárok, vonatvezetők, gyógyszertárosok és kórházi dolgozók is sztrájkoltak, gimnazisták pedig órákra elállták az utat az iskolák előtt. A tüntetők célja az, hogy arra sarkallják az új miniszterelnököt, hogy a megszorítások helyett inkább a bérek, nyugdíjak és közszolgáltatások terén tegyen lépéseket. Az ehhez hasonló tüntetéseknek nagy hagyománya van Franciaországban.

A baloldali lelkületű tiltakozásokat először szeptember 10-én tartották meg, egy héttel később pedig a korábbinál jóval nagyobb demonstrációkat tartottak. Az egyik legnagyobb francia szakszervezet, a CGT szerint országszerte több mint egymillió ember vett részt a tüntetéseken, és vezetőjük, Sophie Binet szerint a nap „sikeres” volt. A francia belügyminisztérium szerint közel félmillió tüntető volt az országban, ebből 55 ezer Párizsban. Előzetesen 800 ezer tüntetőre számítottak.

A tüntetők, akikkel a helyszínen beszéltünk, azt remélik, hogy Macron átgondolja a megszorításokat, és végül inkább baloldali kormányt nevez ki. A szakszervezetek pedig jövő szerdáig adtak időt a miniszterelnöknek, hogy teljesüljenek követeléseik, különben újabb tüntetéseket és sztrájkokat lengettek be.

Bayrou elvérzett a megszorítócsomagon, de az új kormány is nehéz helyzetben van

A „Bloquons tout” mozgalom néhány hónappal ezelőtt jelent meg a közösségi médiában, és nyáron azután lett sok támogatója, hogy az előző miniszterelnök, François Bayrou bemutatta a 2026-os évre vonatkozó költségvetési tervezetét, ami egy közel 44 milliárd eurós megszorítócsomagot is tartalmazott.

Bayrou kormánya végül belebukott a költségvetés ügyébe, a parlamentben megszavazták ellene a bizalmatlansági indítványt. A történelmi vereség után Macron a védelmi miniszterét, Sébastien Lecornu-t nevezte ki miniszterelnöknek. Ez viszont nem oldotta meg a problémát, mert neki is ugyanúgy le kell tolnia Franciaország torkán valamiféle megszorító csomagot, ha enyhébbet is, mint amit Bayrou javasolt.

Arról, hogy erre miért van szüksége a francia államháztartásnak, ebben a cikkben írtunk. Röviden arról van szó, hogy a francia államadósság olyan tempóban nő, ami lassan fenntarthatatlan lesz – nem mellesleg az EU is büntetést fog kiszabni érte.

Lecornu eddig csekély sikert tudott felmutatni, persze csak alig egy hete dolgozik az ügyön. Leült a baloldallal, de a szocialisták nem túl optimistán jöttek ki a tárgyalóteremből. „Úgy tűnik, hogy a miniszterelnök nem tudja, milyen irányba szeretne elindulni. Ha most bizalmi szavazás lenne, akkor nem támogatnánk őt” – mondta Olivier Faure pártelnök. A szocialisták korábban azt javasolták, hogy a gazdagabbakra vessenek ki több adót, és a kereskedőknek járó támogatásokból vágjanak vissza.

A Bloquons tout-féle első tüntetést még a Bayrou ellen indított bizalmi szavazás előtt hirdették meg, de épp egy nappal azután zajlott le, hogy megbukott a kormány. Szeptember 10-én a tüntetők utcákat zártak le, kukákat gyújtottak fel. Több ezren gyűltek össze Párizsban, Marseille-ben, Bordeaux-ban és Montpellier-ben. Párizsban maszkos tüntetők csaptak össze a rendőrökkel a Gare de Nord pályaudvarnál. Toulouse-ban elektromos vezetékeket vágtak át, Rennes-ben pedig felgyújtottak egy buszt. Bruno Retailleau belügyminiszter szerint másnapra virradóra 250 embert vettek őrizetbe.

A tüntetők nem csak a költségvetés miatt vonultak utcára. Volt, aki Emmanuel Macron-ellenes jelszavakat skandált, volt, aki a kormányválság után frissen miniszterelnöknek frissen kinevezett Lecornu kinevezésével nem értett egyet, de előfordultak palesztinpárti transzparensek is. A BBC szerint a szervező mozgalom határozottan baloldali. Követeléseik között szerepel a nagyobb befektetés a közszolgáltatásokba, a magas jövedelműek megadóztatása, a lakbérek befagyasztása és Macron lemondása is.

„Azért vagyunk itt, mert nagyon elegünk van abból, ahogyan Macron kezelte a helyzetet” – mondta akkor a 25 éves Alex a BBC-nek. Nem bízik abban, hogy az új miniszterelnök nem fogja „megfutni ugyanazokat a köröket”. Ezzel arra utalt, hogy az elmúlt egy évben két kormány is belebukott a költségvetési vitákba.

Csak semmi durvulás

Csütörtökre aztán újabb tüntetéseket szervezett a mozgalom. A nagyobb városokban már délelőtt elkezdődtek az első megmozdulások, délig kilencvenöt blokádkísérletet jegyeztek fel, 58 letartóztatással. A megmozdulások egyébként egészen messzire nyúltak: a Karib-tengeri tengerentúli megyében, Martinique szigetén egy víztisztító telepet szabotáltak, így 150 ezer lakos maradt egy időre ivóvíz nélkül.

A sztrájkhoz az egészségügyi dolgozók egy része, és a gyógyszertárak is csatlakoztak, alig lehetett nyitott patikát találni az országban. A belügyminisztérium szerint a tanárok legalább 17 százaléka (a szakszervezetek szerint legalább egyharmaduk) sztrájkba lépett. Feszült helyzet alakult ki egy 20. kerületi iskolánál, ahol a rendőrség is beavatkozott, miután a tiltakozók barikádokkal torlaszolták el az intézmény bejáratát.

Két év után először vonult együtt utcára az ország kilenc szakszervezete – ebből becsülik meg a résztvevők rekordszámait is. A megmozdulás miatt bezárt a Louvre és a Diadalívre sem lehetett felmenni. A párizsi utcák közül többet lezártak a demonstrálók.

A fővárosban a délután 2-re meghirdetett tüntetés a nagy párizsi tüntetések és felvonulások szokásos, körülbelül 5 kilométer hosszú útvonalát követte, ezzel a város egy részét gyakorlatilag teljesen megbénítva. A tüntető tömeg méretét jól jelzi, hogy a menet vége nagyjából 2 és fél órával az indulás után hagyta el a kiindulási pontként szolgáló Bastille teret. Az egész városban nagy volt a rendőri készültség, a tüntetés csomópontjait pedig hermetikusan lezárta a rendőrség, csak a táskák átkutatása után lehetett csatlakozni a vonuló tömeghez.

Párizsi tudósítónk szerint némelyik szakszervezet autója mögött ugyan csak 10-20 ember vonult, többnél azonban több száz ember is összetömörült, hogy a megszorítási tervek visszavonását követeljék. Többen táblákkal érkeztek, olyan feliratokkal mint, „a mi problémánk a milliárdosok”, vagy „a mi pénzünkről mi döntünk”. Az Engedetlen Franciaország nevű radikális baloldali mozgalom „Sztrájk, blokád, Macron takarodj!” feliratú matricákat osztogatott a tüntetőknek.

Dél körül a közlekedési miniszter még azt mondta, hogy vannak ugyan fennakadások, de azért nincs minden blokkolva. Az SNCF francia vonattársaság kilenc nagysebességű vasútvonalából csak egyen nem volt közlekedés, de a régiós vonatok 40 százaléka nem járt. A France24 szerint csak a három teljesen automatizált metróvonalon lehetett közlekedni.

Az 50 éves, metróvezetőként dolgozó Aude azt mondta: azért tüntet, mert a teljes politikai elittel elégedetlen, és szerinte már gyakorlatilag senki nem képviseli a bérből élőket.

„Az elmúlt évek gazdasági intézkedései miatt egyre kilátástalanabb a helyzetünk, Macron kormánya pedig megint minket vett célba. A megszorítások megint nem a leggazdagabbakat, hanem a dolgozókat érintené a legrosszabbul.” Szerinte megszorítások helyett a közszolgáltatásokba kéne sürgősen több pénzt fektetni az ország vezetésének, és már annak is örülne, ha egy olyan kormány kerülne végre hatalomra, ami a dolgozókat képviseli.

A tüntetésen sikerült az állami vasúttársaság alkalmazottait tömörítő szakszervezet, az UNSA-Ferroviaire stratégiai vezetőjével is röviden beszélnünk. A cikk elején már idézett Rémi Aufrere-Privel szerint az előző francia kormányok csak a leggazdagabbakat képviselték, a költségvetést pedig nem a leggazdagabbak megadóztatásával, hanem a szociális háló és a közszolgáltatások büdzséjének megnyirbálásával egyensúlyozgatták ki. Emellett sorozatosan olyan intézkedéseket hoztak, amik rontottak a dolgozók megélhetésén.

„Ha a leggazdagabbak adóját már csak minimálisan is megemelné a kormány, már nem is lenne szükség a megszorító intézkedésekre”

– vélte Aufrere-Privel.

A legnagyobb francia városokban, Lyonban, Marseille-ben, Toulouse-ban, Bordeaux-ban is tízezrek tüntettek. Laurent Nunez, a párizsi főügyész előzetesen amiatt aggódott, hogy szélsőbaloldali tüntetők vandalizmusba kezdhetnek, ezért arra buzdította a boltosokat, hogy zárjanak be. Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország párt vezetője arra kérte a tüntetőket, hogy a sztrájkok maradjanak fegyelmezettek. „Minden erőszakos akció csak egy ember javára válik – Retailleau-éra” – mondta a belügyminiszterre utalva.

A nap durvább összecsapások nélkül zajlott le, bár Lyonban, Nantes-ban és Párizsban is voltak kisebb összetűzések a tüntetők és a rendőrök között. A fővárosban több üzletet megrongáltak, és rohamrendőröket is be kellett vetni. Legalább 181 embert őrizetbe vettek ugyan a hatóságok, de ez viszonylag alacsony számnak számít egy ilyen kiterjedésű tüntetés esetében.

Mit kíván a francia nemzet?

De miért tüntetnek ennyien, ha a Bayrou-kormány már belebukott a költségvetési javaslatába? Ráadásul Lecornu már jelezte, hogy hajlandó kompromisszumokat kötni, és egyes intézkedéseket már ki is húzott a tervből, például mégsem fognak eltörölni két munkaszüneti napot. Ezek azonban inkább hozzájárultak a mostani megmozdulás sikeréhez, mert egyes tüntetők úgy érzik, fogást találtak Macronon és a kormányán.

Rémi Aufrere-Privel szerint Franciaország egy politikai válság közepén van, éppen ezért szerinte nagyon fontos, hogy a nagy szakszervezetek most erőt tudtak mutatni. Ebben a meggyengült állapotban a csoportok megpróbálhatnak több engedményt kicsikarni.

Bár volt több „Mondj le, Macron!” feliratú transzparens is a tüntetéseken, ez nem általános vélemény. Aufrere-Privel szerint például nem kellene lemondania a második ciklusa végéhez közeledő elnöknek, Macron tévúton jár, de még nem késő meghallania, hogy mit akar a társadalom. A szakszervezetis szerint az elnöknek ez alapján nem egy újabb centrista kormányt kellett volna kineveznie, hanem a 2024-es parlamenti választások eredményeit figyelembe véve az azon első helyen végzett, habár a többségtől messze elmaradó baloldalnak megadni a kormányzás lehetőségét. Erre egyébként egyesek láttak is esélyt korábban, és a Szocialista Párt is több mint hajlandónak mutatkozott egy ilyen kormány élére állni.

Thomas, az egyetemista is provokációnak nevezte Lecornu miniszterelnöki kinevezését. „Még egyetlen miniszterelnök sem volt ilyen népszerűtlen néhány nappal a kinevezése után. Nem hiszem, hogy sokáig fogja bírni az új centrista kormány” – mondta.

Aufrere-Privel arra számít, hogy ha nem sikerül a baloldalnak és Macronnak megegyezésre jutnia a következő hónapokban, akkor a következő választást szinte biztosan megnyeri a Marine Le Pen-féle szélsőjobb. „Ők pedig hiába ígérik, ugyanúgy semmit nem fognak a dolgozókért és a legszegényebbekért tenni, csak a gyűlöletet fogják szítani, akkor már hatalmi pozícióból” – vélte. A szélsőjobb térnyerése az, amit a tüntetők mindenképp el akarnának kerülni.

Ugyanakkor a követelések ellenére Macron valószínűleg mindent elkövet, hogy ne a baloldallal kelljen együttműködnie. Ha ők lennének kormányon, az azt jelentené, hogy úgynevezett „társbérletre” kényszerülne az elnöki ciklusa utolsó időszakára, és behatárolnák a mozgásterét abban, hogy milyen politikai örökséget hagy maga után. A Le Monde-nak nyilatkozó tiltakozók sem látnak sok esélyt arra, hogy Macron visszavonja Lecornu kinevezését, és baloldali kormányt kér fel – hacsak nem fordulnak durvábbra a tüntetések.

A nyolc nagy szakszervezet mindenesetre nem áll meg, a vezetőik ugyanis péntek reggel már közös tanácskozással folytatták az együttműködést. Ki is adták az ultimátumot Lecornu-nek: ha szeptember 24-ig nem áll elő a bérből élőknek elfogadható tervekkel, akkor újabb sztrájkok és tüntetések fognak kezdődni. Lecornu azt ígérte, hogy napokon belül leül a szakszervezetek vezetőivel.