Trump és a közel-keleti muszlim hatalmak együttes nyomása kellett ahhoz, hogy Izrael és a Hamász is engedjen

Pezsgők pukkantak, dobozos sörök szisszentek Tel-Aviv utcáin, ahol a 2023. október 7-én a Hamász terroristái által elhurcolt izraeliek hozzátartozói és a velük szimpatizálók ünnepeltek, miután magyar idő szerint szerda éjjel bejelentették a Donald Trump amerikai elnök által javasolt gázai békefolyamat első szakaszáról szóló megállapodást Izrael és a Hamász között.

Danny Miran, akinek a fiát két kislánya és felesége mellől hurcolták el a terroristák, azt nyilatkozta a Times of Israelnek, hogy amikor értesült a megállapodásról, „fülig ért a szám, közben örömkönnyek potyogtak a szememből. A két legidősebb unokám átjött hozzám, és együtt táncoltunk az előszobában. Több mint két éve vártam erre a pillanatra.”

Az Izrael által a két évvel ezelőtti terrortámadás után indított légicsapások és szárazföldi offenzívák során jelentős részben romba döntött Gázai övezetben reggel a megállapodás hírére ébredő palesztinok is az utcára vonultak, és a háború végét várják. Ejad Amawi, egy palesztin segélymunkás azt mondta a Guardiannek, hogy még mindig emészti a megállapodás hírét: „Hisszük is, meg nem is. Vegyes érzelmek dúlnak bennünk, öröm és szomorúság között ingázunk, emlékek kavarognak bennünk.”

Tűzszünet és a túszok kiszabadulása

Annak ellenére, hogy a megállapodást ünneplő tömegek a határ mindkét oldalán egyaránt a háború lezárásaként értelmezik az egyezséget, maga Donald Trump is csak a béketerv „első fázisáról” szóló megállapodást jelentette be.

Ez az első fázis a túszok elengedésével kombinált tűszünetet takar. Ennek során a Hamász és a többi gázai terrorszervezet mind a 20 életben maradt izraeli túszt elengedi – a gázai terrorszervezetek által őrzött 25 holttest hazaszállításáról később gondoskodnának.

Cserébe a Gázai övezet több mint háromnegyedét megszállva tartó Izrael kivonul Gáza területének 70 százalékáról, és szabadon enged 250, főleg terrorizmussal kapcsolatos vádakkal életfogytiglanra ítélt palesztint, köztük számos véres merénylet kitervelőjét, illetve 1700 olyan gázait, akiket az Izraeli Védelmi Erők (IDF) a háború alatt tartóztatott le, és az izraeli hatóságok – nem ritkán vádemelés vagy akár megalapozott gyanú nélkül – bebörtönöztek. Izrael minden halott túsz maradványaiért cserébe 15, Izraelben őrzött palesztin holttestet hajlandó átadni. (Jelenleg úgy tűnik, hogy a Hamász követelésének nem engedve Jahjá Szinvár korábbi Hamász-vezér holtteste nem lesz köztük.)

Hogy mikor is lép életbe a 72 órás tűzszünet, az az izraeli kabineten múlik: csütörtök este a biztonsági, majd a teljes kabinet szavaz a béketerv első fázisáról, és amint rábólintanak, elindul a visszaszámlálás. Ennek része, hogy – a korábbi tervekkel ellentétben nem azonnal, – 24 órán belül visszahúzódnak az izraeli csapatok egy bizonyos vonal mögé, még mindig megszállva tartva majd az övezet 53 százalékát. A Hamász pedig a visszavonulás befejezésétől számítva 72 órát kap a túszok elengedésére.

A túszok hétfőn vagy kedden szabadulhatnak, mondta csütörtökön Donald Trump. Az amerikai elnök szerint a túszok kiszabadítása bonyolult folyamat, mert „olyan helyeken vannak, ahol senki sem szeretne lenni”.

Oszama Hamdan, a Hamász egyik tisztviselője azt mondta, hogy a túszaikat várhatóan hétfőn engedik szabadon. Arról beszélt, hogy amint az izraeli kormány elfogadta a tűzszüneti tervet, megkezdődnek a túszátadásról szóló tárgyalások. Hozzátette, a háború végének bejelentése előfeltétele a túszok elengedésének, az izraeliek is ezt írták alá, nem egyszerű tűzszünetet.

Csütörtök reggel az IDF figyelmeztette a gázaiakat, hogy még mindig tart a háború – közben viszont Egyiptom felől már átlépte a gázai határt egy segélyeket szállító konvoj.

Trump béketerve inkább kívánságlista, de tárgyalási alapnak jó volt

A tűzszünethez vezető tárgyalások alapját a Donald Trump által múlt héten bejelentett 21 pontos béketerv képezte. Az Amerika, Izrael és az USA muszlim szövetségesei által közösen jegyzett béketerv legfontosabb pontjai:

• A Hamász teljes lefegyverzése és kizárása Gáza jövőjének alakításából.
• A terrorszervezet vezetői szabad elvonulást kapnak Gázából.
• Izraelnek ki kell vonulnia Gázából, amely „deradikalizált” és demilitarizált területté válik, melyet kezdetben egy főleg külföldiekből álló „technokrata” kormányzat vezet.
• A palesztinokat nem lehet Gáza elhagyására kényszeríteni, és akik elhagyták az övezetet, azok visszatérhetnek otthonukba.
• A közbiztonság fenntartása egy főleg arab országok által alkotott „Nemzetközi Stabilizációs Erő” feladata lenne, melynek fontos feladata lesz a jövő palesztin rendfenntartóinak kiképzése is.
• A béketerv hosszú távon a két nagy palesztin területet, Gázát és Ciszjordániát magába foglaló, önálló palesztin állammal számol, amely a jelenleg Ciszjordániában is csak korlátozott jogkörökkel rendelkező Palesztin Hatóság vezetése alá kerül – de ezt meg kell előznie a Palesztin Hatóság alapos reformjának.

A béketerv inkább kívánságlista, mint intézményileg és diplomáciailag megalapozott tervezet, mivel az eredeti szövegben is szlogenszerűen megfogalmazott pontok körül rengeteg a kérdőjel. Izraeli követelésre például kibogozhatatlanná vált, melyek is az izraeli csapatkivonás vagy a békefolyamat egyik végcéljaként megjelölt palesztin állam megalakulásának feltételei.

Azonban a tervezet így is jó tárgyalási alapul szolgált, mivel egyszerre veszi figyelembe az izraeli háborús prioritásokat – a Hamász kiiktatását és a túszok egy hullámban történő elengedését –, másfelől viszont a muszlim országok követelésének megfelelve leszögezi azt, hogy Izrael – a kormánykoalíció szélsőjobboldali pártjainak követelése ellenére – nem foglalhatja el Gázát, és nem űzheti el a palesztin lakosságot.

Ebből az egyetértésből kiindulva azután Trump erős nyomást gyakorolt Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökre, a Hamászt a mai napig közvetve vagy közvetett módon szponzoráló Törökország és Katar pedig a terrorszervezetre. A Hamászt Trump pedig pokoli következményekkel fenyegette meg, ha nem fogadja el a tervet.

A nemzetközi politikában egyre jobban elszigetelődő Netanjahu nem mondhatott ellent legnagyobb támogatójának – jellemző, hogy Donald Trump a béketerv bejelentése előtt még arra is rá tudta venni őt, hogy nyilvános telefonbeszélgetésben kérjen bocsánatot a Hamász emigráns politikai vezetését célzó dohai rakétacsapásért a katari miniszterelnöktől.

Az odahaza lényegében botrányról botrányra kormányzó izraeli miniszterelnöknek azzal is számolnia kellett, hogy a biztonsági szolgálatok és a hadsereg is ellenzi a háború folytatását, a 2025 januárjában nyélbe ütött tűzszünet márciusi vége óta pedig a felmérések következetesen azt mutatják, hogy az izraeli választópolgárok kétharmada elutasítja a harcok folytatását, és támogatja az azonnali tűzszünetet. Márpedig a jelenlegi kabinet mandátuma legfeljebb jövő őszig szól, és Netanjahu nem engedheti meg magának, hogy egy népszerűtlen háború közepette kezdje meg a választási kampányt.

Ugyan a Hamászt Izraelnek két év alatt sem sikerült teljesen megsemmisítenie, de a terrorszervezet elvesztette szinte teljes felsővezetését, nehézfegyverzetét – köztük rakétakészletét –, hosszú évek alatt kiépített, föld alatti erődrendszere pedig a fegyverraktárakkal, kommunikációs- és parancsnoki központokkal együtt jelentős részben elpusztult. Az egységes fegyveres erőből lényegében gerillahálózattá degradálódott iszlamista terrorszervezet emberveszteségei meghaladhatják a 25 ezer főt. A Hamász katonai képességeinek hanyatlását mutatja, hogy 2025 januárja óta csak 70 izraeli katonával tudott végezni, velük is főleg kihelyezett robbanó csapdák segítségével, és képtelen volt érdemi ellenállást kifejteni a jelenleg Gázavárost ostromló IDF-fel szemben.

Az izraeli vezetésre és a Hamászra nehezedő kettős nyomás mozdította előre a lényegében a háború eleje óta folyó, de két ideiglenes tűzszünettől eltekintve rendszeresen kudarcot valló tárgyalások sikerét. A felek török, katari és egyiptomi közvetítők segítségével állapodtak meg az első fázisról. Az egyiptomi Sarm es-Sejkben Trump jelenlegi és előző ciklusbeli közel-keleti megbízottjainak részvételével folyó tárgyalásokról kiszivárogtatott hírek szerint a Hamász ugyan hajlandó volt lemondani a Gázai övezetben a 2007-es hatalomátvétele óta betöltött vezető szerepéről, de nem ment bele a lefegyverzésbe és az önfeloszlatásba – egyelőre nincsenek arról információk, hogy ezt az ellentétet hogyan sikerült feloldani, netán elnapolni.

A tűzszünet bejelentését minden állam és komolyan vehető nemzetközi entitás üdvözölte. Párizsban a lendületet kihasználva öt, a rendezésben érintett arab ország – Egyiptom, Jordánia, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – diplomatái európai és török kollégáikkal együtt elkezdenek egyeztetni a Gáza jövőjével kapcsolatos elképzeléseikről.

Emmanuel Macron francia elnök bejelentése szerint a háború lezárásával eljön a politikai megoldások ideje, melyeknek „a kétállami megoldáson kell alapulniuk” (Franciaország a közelmúltban ismerte el Palesztina szuverenitását). Johann Wadephul német külügyminiszter szerint a tárgyalások fókuszában a békefenntartás, a Hamász lefegyverzése és Gáza vezetésének jogi keretei lesznek.

A háború, ami generációkra megváltoztatta a Közel-Keletet

Bár a gázai konfliktus több évtizedes múltra tekinthet vissza, jelenlegi fejezetét, a tulajdonképpeni gázai háborút az váltotta ki, hogy az övezetet vezető Hamász többéves előkészület után, az izraeli politikai és katonai vezetést alaposan megtévesztve, 2023. október 7-én nagyszabású támadást indított a megerősített határon keresztül. A Hamász és a vele szövetséges terrorszervezetek csaknem 1200 embert gyilkoltak meg, 3400 embert sebesítettek meg, és 251 embert hurcoltak el a Gázai övezeten belülre.

Izraelt nemcsak a hírszerzési-katonai kudarc sokkolta, hanem a 815 civil – köztük idősek, nők és gyerekek – lemészárlása is, amit a Hamász a sokkhatás érdekében gondosan dokumentált. A két évvel ezelőtti támadások egyik legvéresebb helyszíne a Reim kibuc melletti Nova Music Festival volt, ahol a támadók 365 embert mészároltak le, és ahonnan 40 embert hurcoltak túszként Gázába. A menekülők közül is rengeteg embert lelőttek a fegyveresek, sőt távolabb is lesben álltak azokra várva, akik autóval eljutottak a főútra.

Válaszul a Gázai övezet bombázása már október 7-én megkezdődött, három hétre rá pedig elindult a szárazföldi offenzíva is. A kiterjedt alagútrendszerét föld alatti erődként, a 2,2 milliós lakosságot élő pajzsként használó Hamász elsősorban a túlélésre játszott. Miután október 7-én háborús bűncselekményeket követett el, később a palesztin lakosság elemi érdekeinek nyílt semmibevételével folytatott gerillaharcot. Emellett azonban civil szervezetek szerint az IDF is rengeteg atrocitásért felelős palesztin civilek élő pajzsként való felhasználásától mentősök és orvosok meggyilkolásáig.

A háború során az IDF a városi terep és a Hamász gerillaharcmodora ellenére a vártnál csekélyebb veszteségeket szenvedett. A gázai lakosságtól azonban nagy emberáldozatot követelt a háború: a Hamász által vezetett egészségügyi minisztérium szerint több mint 67 ezer ember halt meg, a sebesültek száma a 170 ezret közelíti, az áldozatok között legalább 18 457 kiskorú van. Izrael ezeket a számokat vitatja. A halottak és a sebesültek mellett a lakosság 95 százaléka kényszerült elhagyni otthonát (sokan többször is), elpusztult az épületállomány, a civil infrastruktúra, de még a termőterületek jelentős része is, a romok alatt ezrével lehetnek még olyan áldozatok, akiket eltűntként tartanak nyilván.

Az övezetben súlyos humanitárius helyzet alakult ki, a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) pedig a Gázai övezet szándékos kiéheztetésének vádjával adott ki tavaly év végén nemzetközi elfogatási parancsot Netanjahu és az azóta már menesztett Joáv Gallant védelmi miniszter ellen.

A gázai háború azonban nemcsak magát Gázát és Izraelt rázta meg, hanem az egész Közel-Keletet, sőt az egész világot.

Annak ellenére, hogy az Izrael ellen évtizedek óta többfrontos árnyékháborút vívó Iránnak nem volt közvetlen szerepe az amúgy fontos szövetségeseként számon tartott Hamász támadásában, a háború maga alá temette egész szövetségi rendszerét, majd magát Iránt is megviselte. Izrael 2024 őszén látványos titkosszolgálati és katonai csapásokkal hosszú évekre padlóra küldte a világ legerősebb nem állami katonai erejének tartott Hezbollahot, majd a libanoni szervezet meggyengülésével elindult dominóeffektusnak köszönhetően Szíriában tavaly decemberben váratlanul megbukott az Aszad-rezsim.

A gázai háborúba a Jemen jelentős részét ellenőrzése alatt tartó húszi mozgalom is beszállt, a vörös-tengeri hajóforgalmat veszélyeztető gerillák azonban az USA két bombázóoffenzívájában, illetve az Akabai-öböl térségébe indított szórványos rakétacsapásokat megtorló izraeli légicsapásokban súlyos veszteségeket szenvedtek.

A 2023. október 7-i terrortámadás után a katonai fölényével a korábbiaknál sokkal aktívabban élő Izrael hosszas előkészületek után június közepén magát Iránt is megtámadta, a cél az atom- és ballisztikusrakéta-program visszavetése volt. A 12 napos offenzíva során megsemmisítette a 90 milliós ország légvédelmét, súlyos károkat okozott nukleáris létesítményeiben, ballisztikus rakétaerejében, és likvidálta a vezérkar jelentős részét.

A Hamász szándékainak megfelelően az október 7-i öngyilkos támadás, majd az arra érkező pusztító izraeli reakció újra a nemzetközi politika egyik központi témájává emelte az utóbbi években elsikkadni látszó úgynevezett „palesztin kérdést”. Ebben azonban azért sem volt köszönet, mert Ciszjordániában a háború a zsidó telepesmozgalom megerősödését és a palesztin lakosság elnyomásának fokozódását hozta. Másfelől viszont újabb államok ismerték el Palesztinát önálló államként, és Izraeltől fontos szövetségesei hidegültek el.

A százezres Izrael-ellenes tüntetések mellett a nemzetközi háborúellenes hangulat az egyszerű izraelieket is elérte; rendszeresen érnek inzultusok izraeli turistákat és sportolókat, az Izrael-ellenesség pedig sokszor mosódik össze antiszemita kijelentésekkel, és ez a jelenség több antiszemita atrocitást és terrortámadást is fialt. A jelenséget bonyolítja, hogy az antiszemitizmus erősödése mellett a háború az iszlamofóbiának is új lendületet adott.