Több heti számolás után sem látja a legtöbb önkormányzat, hogy mivel jár a rezsi emelkedése, állami beavatkozás nélkül sok település hamar csőd közelébe kerülhet.

Sokan korunk legnagyobb humbugjának tartják az ESG-t, pedig nem az, ha tudjuk, hogy mire vonatkozik és hogyan érdemes felhasználni a befektetési döntésekhez.

Az államadósság finanszírozásában is egyre nagyobb szerep jut a lakosságnak.

Áfából a magyar autósok fizetik a legtöbbet az üzemanyagok után, a kormány mégis a jövedéki adót csökkentette, amely már a kötelező uniós minimumot sem éri el.

Az autózás után a legszennyezőbb városi közlekedési forma a megosztás alapú e-roller, miközben a fenntarthatóság látszatát kínálják a zöldre festésben utazó szolgáltatók.

Nemzetközi összehasonlításban kevés az önkéntes idehaza, és míg a magánadományok szintje átlagos, a nonprofit szervezetek saját bevételei elmaradnak attól.

Egyre több szórakozóhely vezeti be a visszaváltható műanyag poharakat, az alapvetően hasznos megoldást azonban sikerült úgy alakítani, hogy sokan már lehúzásként tekintenek rá.

Ha bemegyünk a kedvenc kávézónkba, jól esik, ha már tudják, hogy két cukorral és kis tejjel isszuk a kávét. Miért ne adhatnának hasonló élményt a pénzügyi szolgáltatók?

Valamit nagyon akar a kormányzat az Eximbankon keresztül a nemzetközi befektetési alapok világában, ám a céloknál csak az eddig elért eredmények homályosabbak.