A kenyér ára, a Fidesz ereje és Magyar Péter, aki a Fidesz bástyáira pozicionálta magát
Még fél év van a 2026-os választásokig, de már minden ezzel van tele: Magyar Péter országot jár, Orbán Viktor harcosokat edz, a mindennapi ember életét pedig ellepték a mesterséges intelligenciával készült politikai videók és a kormányplakátok. De hogyan jutott ide Magyarország? Hogy hozott a Tisza Párt olyan politikai változást, amilyet Orbán ellenzéke korábban megközelítőleg sem tudott elérni? Ezzel foglalkozik a 21 Kutatóközpont legújabb tanulmánya, a Szemben az árral: Az illiberális populista hullám megértése és velük a verseny felvétele, amelyet a Friedrich Naumann Alapítvány megbízásából készítettek.
A tanulmány maga nem a 2026-os választásokra jelent előrejelzést, hanem az elmúlt 15 év átalakuló politikai helyzetét elemzi. Ehhez négy dimenziót vizsgál: azt a négyet, ami a szavazási viselkedés leggyakrabban tanulmányozott aspektusai közé tartozik. Segít megérteni, hogyan épült ki Magyarországon a hibrid rezsim, miért alakult ki új helyzet az ellenzéki térfélen, és miért nyerhet nagyot a Fidesz pusztán azzal, ha javít az életszínvonalon, megosztja az ellenzéket, mozgósítja erőforrásait, és megfogalmaz egy egyértelmű ideológiát, amely visszhangra talál a társadalomban. A tanulmány alapjait korábbi és mostani közvélemény-kutatások és kvalitatív elemzések jelentik.
Mennyi a kenyér?
A tanulmány szerint Magyarország az elmúlt tizenöt évben „Európa illiberális demokráciájának legjellemzőbb példájává vált”. Az Orbán-kormány sikerei alatt a négy kétharmados győzelmet érti. A Fidesz támogatottsága az évek alatt szorosan összefüggött a gazdaság észlelt és valós állapotával, „a kulcsfontosságú mutatók 2022 óta tapasztalható romlása hozzájárult a támogatottság csökkenéséhez, és valószínűleg a 2026-os eredményeket is befolyásolni fogja ezeknek a további alakulása”.
Mint írják, a Fidesz politikai dominanciája jelentős részben a 2010-es évek felfelé ívelő gazdasági helyzetének köszönhető. A választók a gazdasági növekedés időszakában jutalmazták a kormánypártot, míg a 2010–2012-es időszak, illetve a 2020 utáni években a növekedés időnként megtorpant, az infláció pedig megugrott. A gazdaságival együtt a Fideszbe vetett bizalom is valamelyest csökkent, a 2014-es országgyűlési és a 2024-es EP-választásokon elért 44-45 százalékos eredmény el is maradt a többi, 2010 utáni választáséhoz képest. A 2013–2020 közötti stabil gazdasági növekedés volt a kormány népszerűségének az alapja. Ezután jött az erős inflációs időszak, amely Magyarországon 2023-ban érte el a csúcsot, nagyjából 18 százalékot. Ezt jól mutatja például az is, hogy
a kenyér kilós ára 2020-ban 325 forintba került, 2025-ben már 904 forintba. Eközben a nettó medián jövedelem itthon 2020-ban 213 ezer, 2025-ben 394 ezer forint volt.
A KSH adatai alapján minden fontos élelmiszer ára emelkedett, de a kenyér példája jól mutatta: olyan időszak követte 2020-at, amelyben a kenyér ára majdnem háromszorosára nőtt, míg a nettó medián jövedelem kevesebb mint kétszeresére – az életszínvonal csökkent.
A 2022-es parlamenti választások előtt a fogyasztói bizalom még viszonylag magas maradt, Oroszország Ukrajna elleni háborúja sem érintette negatívan a Fidesz népszerűségét. A választások utáni hónapokban a Medián közvélemény-kutatása alapján azonban a kormánypárt népszerűsége nagyjából 16 százalékpontot esett: akkor, amikor az infláció meredek emelkedése elkezdődött. Amint az infláció lassulni kezdett, a fogyasztói hangulat is javult, ez az árak csökkenését viszont nem jelentette, csak azt, hogy lassabban nőttek. Az adatok alapján a tanulmány szerint a támogatottság kezdeti csökkenését az árak hirtelen megugrása okozta, az infláció enyhülése viszont nem volt elegendő a bizalom visszaállításához, mert az emberek továbbra is magas árakat fizettek a boltokban.
A 2022-es választások után a Fidesz közvélemény-kutatási átlaga 54 százalék körül volt, 2022 végén, ahogy az infláció növekedett, ez az arány csökkent. A 2024-es EP-választásokra 44,8 százalékos támogatottsággal érkezett meg a kormánypárt, ami 7,8 százalékpontos csökkenést jelentett a 2019-es EP-választásokhoz képest. A 2022-es adatokhoz képest sem tudott visszaállni a Fidesz támogatottsága a korábbi szintre.
A közvélemény-kutatások szerint ez a tendencia a mai napig folytatódik. Ráadásul mindez egybeesett az ellenzék kicserélődésével és megerősödésével 2024-ben, amikor egész évben magas szinten maradt az infláció, és a gazdasági nehézségek sokakat érintettek elég szembetűnően: a bolti árakon, a közüzemi számlákon szembesültek velük az emberek. Másrészt viszont 2025 nyarára a kormány több olyan intézkedést is bevezetett, ami a gazdasági közhangulatot javította: adókedvezményeket a kisgyermekes anyáknak, az állami alkalmazottak béremelését, az Otthon Start programot.
A 2024-es árszint 47 százalékkal emelkedett 2021-hez képest, ami pesszimistább és kritikusabb hangulatot szült. Ha csak a gazdasági adatokat nézzük, akkor is kézenfekvő, hogy a Fidesz támogatottsága a 2024-es EP-választásokéhoz képest is tovább csökkent.
Az állam elfoglalása
A tanulmány második fejezete a Fidesz dominanciáját vizsgálja a magyar jogi és politikai rendszerekben. Kitér arra, hogy a Fidesz 2011-ben egyedül írta át az alkotmányt, nagy változást hozva ezzel a választási rendszerbe, és a párt- és kampányfinanszírozásba. A 2011-es módosítással Orbán Viktor elkezdte az állam átalakítását, 386-ról 199-re csökkentette a parlamenti képviselői helyek számát, bevezette az egyfordulós választásokat és a győzteskompenzációt. Formálisan demokratikus keretek között vette át teljesen az államot, a független intézményeket, alakított ki központosított propagandagépezetet és torzította a politikai versenyt ezekkel.
Az új alkotmányhoz a pártnak a kétharmados többség birtokában egyezkednie sem kellett más pártokkal. Az Alaptörvényt ezután is akadálytalanul módosíthatta, ha arra épp saját újabb törvényeinek érvényesítése érdekében szüksége volt.
„Orbán arra törekedett, hogy a Fidesz az erőforrás többlete mellett mindig a politikai színtér központi pozícióját foglalja el. Azáltal, hogy elfoglalta ezt a sokféle választót magában foglaló teret, a kisebb ellenzéki pártokat kiszorította” – írja a tanulmány. A kormánypárt eközben a 2011-es alkotmányreform után lojális tagokkal kezdte feltölteni a független intézményeket, az Alkotmánybíróságot, a NAV-ot, az NVI-t, a Médiatanácsot, a Nemzeti Bankot, az ügyészséget és az összes többi kormányhoz kapcsolódó független intézményt. Mindegyikből eszköz lett.
Az állami reklámok volumene 2014 után meredeken megnőtt, 2018-ra a magyar hírportálok 40 százaléka bevételeinek legalább egyharmadát állami reklámokból szerezte. 2019-ben a Mérték Médiaelemző Műhely jelezte az Európai Bizottságnak, hogy a kormány a hozzájuk hűséges médiát finanszírozza, ezzel torzítva a versenyt és nehezítve a független média helyzetét. „2023-ra a független média piaci bevételeinek részesedése mindössze 23%-ra zuhant, míg a kormánypárti médiumok domináltak, őket 86 milliárd forint állami reklámtámogatás segítette.” Orbán alatt médiát nem tiltottak be, más módszereket talált a kormány: az Origo és az Index esetében a régi lap héját kormánybarát tartalommal töltötték fel, a Népszabadság pedig azonnal bezárt, amikor a rezsim egyik oligarchája megvette.
A kampányforrásokat is a Fidesz javára osztották el, a 2022-es választásokon a Fidesz és holdudvara tízszer többet költött reklámra, mint az egész ellenzék összesen. 2025-ben a kampányhajrát a Fidesz közpénzből finanszírozott választási mozgósítással, magáncégnek kiszervezett plakátkampánnyal, nyolcszáz fős sátoraljaújhelyi edzőtáborral kezdte. A kormánypárt elkezdett minden pénzt, állami erőforrást és embert mozgósítani, a győzelem érdekében pedig már az sem számít, hogy az állam és a párt, valamint a párt és a papíron független cégek, civil szervezetek szétválasztásának látszatát megtartsák.
A Political Capital kutatása szerint idén az összes Meta-platformon elköltött összeg 86 százaléka a Fideszhez és annak megbízottjaihoz kapcsolódik, csak 14 százalékot tesz ki az egész ellenzék és a civilszektor (ez közel 2,4 milliárd forintot jelent a Fidesz részéről). A rendszer legnagyobb ellenfele, a Tisza ebből csak egy százalékot teszi ki. Ezt a helyzetet változtatta meg, hogy a Google és a Meta bejelentette a politikai hirdetések tiltását, miközben a közösségi média jelentősége nő.
„Több mint egy évtizede az EU-források létfontosságú erőforrást jelentenek Magyarország centralizált klientúra-hálózatának fenntartásához” – így a tanulmány szerint a jogállamiság miatt az EU-ból érkező támogatások hiánya is problémát jelent a rendszer fenntartásához.
Ezzel együtt ezek a mechanizmusok a teljes állami hatalomátvételhez vezettek, „választásokat továbbra is tartanak, de a versenyfeltételek szisztematikusan torzítottak”. Ezt mutatja az is, hogy a kegyelmi ügy ellenére a 2024-es európai parlamenti választásokon a rendszer ellenálló képessége erős maradt, írják. Ebben a kormánypártot segíti, hogy bármikor „megváltoztathatják a játékszabályokat”, a rendszer működtetése pedig „még fontosabbá válik, amikor a verseny ilyen szoros és a kihívó ilyen erős”.
Ideológiai hullám
A tanulmány szerint Orbán Viktor politikai álláspontja, ideológiája intézményi és anyagi előnyök nélkül is jelentős társadalmi támogatottságot élvezne. A Policy Solutions és a Závecz 2022-es felmérése szerint a választók 35 százaléka tartja magát konzervatívnak, míg a Fidesz homofób álláspontja például 50 százalékos támogatottságú. „A Fidesz jóléti sovinizmusa, a multikulturalizmus elutasítása, etnonacionalista retorikája, rendpárti ideológiája és konzervatív családmodellje szilárd többséget élvez”. Ezek erősítik Orbán retorikáját, miszerint ő képviseli az egész nemzetet, a tanulmány szerint ebben a kormánypárt politikai receptje hasonlít olyan szélsőséges pártokéhoz, mint a lengyel PiS, a Meloni-féle olasz Fdl vagy a német AfD. Mégis, a társadalmi attitűd sok tekintetben a Fidesz ideológiájával ellentétesen változott, a közvélemény egyre Európa-barátabbá vált.
Meglátszik ez az önazonosításban is: a korábbi évekhez képest 2023-ra megnőtt az országpesszimizmus és a szégyenérzet, kevesebben örülnek annak, hogy magyarok. A magyarok 2019 és 2023 között kevésbé előítéletesek lettek a kisebbségi csoportokkal szemben, még ha az arány így is jóval az európai átlag fölött maradt. 2019-ben például még csak a magyarok egyharmada értett egyet a Pride céljaival, 2025-re ez az arány már 50 százalékra emelkedett. A melegházasságot támogatók aránya is nőtt. A választók pedig eközben fogékonyabbá váltak a kormány kritizálására, főleg, ha az a korrupcióról, vagy a Lázár János által is azonosított problémáról, a „luxizásról” szólt. 2020-ban a magyarok 16 százaléka gondolta, hogy Magyarország legégetőbb problémája a korrupció, 2025-ben már a 25 százaléka.
Mi van az ellenzékkel?
A tanulmány végül a magyar ellenzék átalakulására is kitér. A 2011-es alkotmánymódosítással a Fidesz domináns helyzetbe került, ami az egymástól is nagyon különböző ellenzéki pártokat együttműködésre kényszerítette: az egyfordulós választás miatt a Fidesz jelöltjét lényegében „csak úgy lehetett legyőzni, ha az összes jelentősebb párt egyetlen jelölt mögé sorakozott fel”. A visszalépés anyagi veszteséget jelentett, illetve a pártok identitásának veszélyeztetését. A széttagolt ellenzéknek két rossz választása marad: vagy visszalép és kár éri, vagy nem működik együtt, így potenciálisan elveszíti a választásokat. A legtöbb párt megpróbált a kettő közötti átmenetből választani, ami 2014-ben, 2018-ban és – a hatpárti közös jelöltállítás ellenére – 2022-ben is a Fidesz elsöprő többségéhez vezetett. A vereségek a pártokat elhiteltelenítették, több párt szét is szakadt ebben az időszakban. A Fidesz gyengítette az ellenzéket azzal, hogy bizonyos ellenzéki politikusokat támogatott (a tanulmány Ungár Pétert hozza példának), aki pedig ellenfélnek számított, azt lejáratta.
Az ellenzéki pártok kudarca nemcsak a Fidesz miatt történt. „Az ellenzék erőfeszítéseinek jelentős része a kormány legyőzése helyett a rivális ellenzéki pártok rovására saját pozíciójuk javítására összpontosult” – olvasható a tanulmányban. Nem a bizonytalan szavazókra fókuszált, ahogy a vidék felé sem nyitott kellőképpen. Sok ellenzéki vezetőből ráadásul hiányzott a karizma vagy az elszántság. Az elemzés szerint ezt mutatja az is, hogy Karácsony Gergely, Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc mellett más politikusoknak nem sikerült évekig a nemzeti politikai figyelem középpontjában maradnia.
Ebbe lépett be a Tisza, amely teljesen kilógott a körből. Az együttműködés kérdését nagyrészt irrelevánssá tette az ellenzéki szavazóbázis behúzásával, megszerezte a régi ellenzéki választók táborának jelentős részét. „Egyszerűen egy sokkal erősebb és versenyképesebb alternatívával váltotta fel őket”, a régi ellenzékkel versenyzés helyett így más célja lett: az Orbán-kormány leváltása. A korábbi ellenzékkel szemben a Tisza a Fidesz bástyáira pozicionálta magát, a bizonytalan szavazókra és a vidéki közösségekre. A tanulmány szerint a korábbi ellenzéki pártok hajlamosak voltak a Fidesszel kompromisszumokra, míg „a Magyar Péter ”all in„ módban van, mindent kockára tesz a győzelemért”.
A Tisza előnye Magyar Péter karizmatikussága, illetve az is, hogy ideológiailag hasonló, konzervatív oldalon áll, mint a Fidesz: használja a nemzeti szimbólumokat, az Orbán-kormány legnépszerűbb intézkedéseinek megtartását ígéri. Paradox módon még az is előnyére válik, hogy az Orbán-rezsimből lépett ki, miközben az addigi ellenzékbe sem olvadt be: „nagyobb, erősebb és egységesebb, mint bármelyik másik kihívó, akivel Orbánnak eddig szembe kellett néznie.”
