Nem Magyarország fogja beváltani az unió amerikai energiavásárlásra tett ígéretét

Bár Magyarország jelenleg az Európai Unióban a legnagyobb mértékben támaszkodik orosz energiahordozókra, még az is csak néhány milliárd dolláros többletforgalmat eredményezne, ha a jövőben kizárólag az Egyesült Államokból vennénk olajat, földgázt és nukleáris fűtőanyagot.
- Amellett, hogy ez technikailag sem lenne könnyen kivitelezhető, és egész biztosan a beszerzés költségei is nőnének, ellátási szempontból sem lenne logikus az orosz kitettséget teljes egészében amerikaira cserélni.
Előzmények: július végén sikerült egyezségre jutnia Donald Trump amerikai elnöknek és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kereskedelmi megállapodásról.
- A megállapodás talán legfontosabb eleme, hogy az USA általános, 15 százalékos vámot vet ki az EU-s árukra. Emellett azonban az unió vállalásokat tett bizonyos amerikai termékek beszerzésére és tengerentúli befektetésekre is.
- A talán legtöbbet vitatott ilyen vállalás szerint a következő három évben az EU évi 250 milliárd dollárt költ amerikai energiahordozókra. A fő probléma ezzel az, hogy a jelenlegi árak mellett egyáltalán nem tűnik tarthatónak.
Alulnézet: az orosz–ukrán háború kirobbanása óta az orosz energiahordozók európai kiváltásával párhuzamosan fokozatosan nőtt az amerikaiak részesedése ezeken a piacokon, amely így uniós szinten már most is jóval nagyobb, mint 2022 előtt.
- Magyarországon azonban nem ez történt: nálunk az elmúlt években még emelkedett is az orosz energiaimport, amin néhány piaci szereplő rengeteget keresett.
- Ez egyben azt is mutatja, hogy itthon jelentős mozgástér lenne az összes érintett szegmensben a beszerzés átcsoportosítására, amivel Magyarország elméletben hozzájárulhatna az uniós vállalások teljesítéséhez.
Igen, de: ha jobban megnézzük a hazai beszerzések értékét, hamar kiderül, hogy még ha lenne is szándék és lehetőség egy ilyen átállásra, akkor is legfeljebb kerekítési hiba lenne a magyar igény uniós szinten.
Számokban: az orosz olaj hazai kiváltása egész biztosan dollármilliárdos tétel lenne, de így is két nagyságrenddel kisebb összegről beszélünk, mint az uniós vállalás. A 2024-es orosz olajimport 33-34 millió hordó volt, ami az elmúlt időszak árai alapján 2-2,5 milliárd dollárt jelent.
- Ha ehhez hozzáadjuk a szlovákiai szállításokat is – aminek szintén a Mol a vevője, hiszen a pozsonyi finomítót is a magyar cég működteti –, akkor is legfeljebb 4-4,5 milliárd dolláros összegről beszélhetünk.
- Hasonló nagyságrendű többletkeresletet generálna az orosz földgáz amerikaira cserélése is. Tavaly durván 7,8 milliárd köbméter orosz gáz érkezett Magyarországra, aminek piaci értéke 3,3-3,5 milliárd dollár.
- Nukleáris fűtőanyagra pedig ennél is egy nagyságrenddel kevesebbet költ a paksi erőmű. A cég beszámolója szerint az elmúlt években évi 21-23 milliárd forint ment el ilyen célra. Jelenlegi árfolyamon ez 60-65 millió dollár.
Tágabb kontextus: más kérdés, hogy ez csak játék a számokkal. Legfeljebb arra jó, hogy rámutasson, mennyire irreális az uniós vállalás, és mennyire kis szereplő ezen a piacon Magyarország.
- Bár technikailag jelentős részben mind a gáz, mind az olaj esetében megoldható lenne a leválás az orosz forrásról, a teljes amerikai csere azonban valószínűleg még technikai kérdéseket is felvetne. Emellett költsége is lenne a váltásnak, még ha nem is annyi, amennyit a magyar érintettek az orosz leválás kapcsán emlegetni szoktak.
- A legfontosabb azonban, hogy teljesen irracionális lenne az orosz kitettséget egy az egyben amerikaira cserélni. Sokkal logikusabb lépés a beszerzési források diverzifikálása, és ezzel a beszerzés kockázatainak csökkentése.
- Egyelőre azonban itthon utóbbi sem valósul meg. Váltás legfeljebb a nukleáris fűtőanyag esetében lehetséges, erről már folynak is tárgyalások. Az orosz gázon és olajon azonban túl sokat keresnek egyes piaci szereplők ahhoz, hogy hajlandóak legyenek legalább részben lecserélni.