Amióta Oroszország lerohanta Ukrajnát, nagyjából az összes, korábban megingathatatlannak tűnő feltételezés megdőlt az európai gázpiacon. Korábban a szakemberek döntő többsége nem tudta elképzelni, hogy az oroszok ne csak nyomásgyakorlásra használják a gázellátást, hanem a szerződéseket megszegve egyes irányokban le is állítsák, ez mégis megtörtént. Sokáig azt sem akarták elhinni, hogy több évtized után vége lesz az Ukrajnán keresztüli tranzitnak, idén január eleje óta még sincs szállítás.
Korábban ahhoz is erős képzelőerő kellett, hogy orosz import nélkül gondolja el valaki a kontinens gázellátását, ma már viszont 10-12 százalékra csökkent az oroszok részesedése az EU-ban. Ez alapján könnyen megvalósítható az Európai Bizottság javaslata, hogy 2027 végén teljesen szűnjön meg az orosz földgáz és kőolaj importja az uniós országokban. Főleg azzal együtt, hogy egyre újabb és újabb források kapcsolódnak be a cseppfolyósított földgáz (LNG) exportjába, elsősorban az Egyesült Államokban és Katarban. Így a Bloomberg cikke szerint jövőre már olcsóbb lehet a gáz Európában, mint Ukrajna lerohanása óta bármikor.
Az olcsó orosz gáz legendája
A magyar kormány kommunikációjában szinte egyáltalán nem köszönnek vissza a fenti folyamatok, a megszólalók továbbra is azt hangsúlyozzák, hogy az orosz energiára szükség van Magyarország energiabiztonsága és a rezsicsökkentett árak érdekében. Igaz, az előbbi szempontot a földgáz esetében már a kormány sem igazán helyezi előtérbe, hiszen pont Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter repülte körbe a világot új forrásokért, tegnap pedig egy új, hosszú távú megállapodást írt alá, amely szerint az állami MVM 2026-tól tíz éven keresztül évi 200 millió köbméter földgázt vásárol a Shelltől.
Az árak viszont annál fontosabbak. Szijjártó Péter például a nyáron arról beszélt, hogy ha kiesnének az orosz energiahordozók a magyar ellátásból, akkor kétszer-háromszor többet kellene fizetni idehaza rezsire, mint most. Ez lényegében a földgázt takarja, egyrészt közvetlenül, másrészt az áramon keresztül, a villamosenergia-termelésben ugyanis végső soron a gáz az ármeghatározó tényező. A benzin és a gázolaj árát meghatározó kőolaj esetleges drágulása sokkal ritkábban jön elő a kormányzati kommunikációban, és korábban megírtuk, hogy a hazai autósoknak nem kellene többet fizetniük az orosz ellátás kiesése esetén sem.
De tényleg olcsóbban jut földgázhoz az orosz importra építő Magyarország, mint más európai országok? A válasz egyértelműen nem.
Az alábbi grafikonon 2014 óta évente, 2023-tól negyedévente mutatjuk be a kereskedelmi adatbázisok alapján, hogy milyen átlagárú földgáz érkezett hazánkba, illetve az EU-ba.
Ukrajna 2022-es orosz lerohanása előtt, 2014 és 2018 között az uniósnak megfelelő áron vásárolt földgázt Magyarország, ezután 2019-ben 10, 2020-ban 17 százalék volt a magyar árelőny, 2021-ben pedig 8 százalék.
Ez a kedvező helyzet szertefoszlott a háborúval: 2022-ben az egyik legmagasabb áron jutott hazánk földgázhoz, 43 százalékkal meghaladva az uniós átlagot. (Nem kis részben a Szijjártó Péter által az árcsúcs közelében a Gazpromtól beszerzett extra mennyiség miatt.) 2023 óta pedig átlagosan 2 százalékkal drágábban veszi Magyarország a földgázt, mint az EU. (A tonna alapú számítás azonban nem teljesen pontos, részletek a csillagra kattintva.*
Rájöttek, hogy nem is olcsó
A térség országai közül Lengyelország és Németország korábban az átlagnál drágábban vásárolt, de ők 2022 után az oroszoktól teljesen megválva az uniós átlag közelébe kerültek. (Az alábbi grafikonokon kattintva elrejthetők az egyes országok a jobb összehasonlíthatóság érdekében.)
Ebben persze annak is nagy szerepe van, hogy korábban ki milyen szerződést kötött az oroszokkal. Az illetékes lengyel miniszter 2019-ben arról nyilatkozott, hogy LNG-t 20-30 százalékkal olcsóbban tudnak vásárolni, mint a hosszú távú szerződés alapján érkező vezetékes orosz földgáz.
A német energiaellátás szempontjából is levezették tavaly, hogy olcsóbban szerezhető be LNG az Egyesült Államokból, mint az európai piacon meghatározó TTF tőzsdei gázár.
Hazánkhoz hasonlóan Ausztriában is szinte teljesen a Gazprom szállításaira épült a háborút megelőzően a földgázimport, ám le kellett válni, miután az orosz partner megszegte a szerződéseket. Ahogy több osztrák tényfeltáró elemzés bemutatta, az orosz gáz drágább volt, mint a szabadpiaci. A korábban főként Szlovákián keresztül érkező orosz importot német és olasz LNG-terminálokról, illetve Németországon át Norvégiából érkező gázzal helyettesítették.
Az is érdekes, hogy a főleg LNG-t vásárló Spanyolország és a szintén egyre több cseppfolyós gázt importáló Olaszország is olcsóbban vásárolja a földgázt, mint hazánk. (Lengyelország és Németország nem szolgáltatott LNG-áradatot.) Igaz, ennek orosz LNG is része – különösen Spanyolországban jelentős ez –, amely, ha hosszú távú szerződéseken alapul, 2027 végéig maradhat fenn, ha végigviszi az Európai Bizottság az említett leválási javaslatát.
Amerikai árelőny
Az LNG leginkább amerikai behozatalt jelent. Amerikában a Henry Hub gáztőzsde árazása a meghatározó, ez pedig jóval alacsonyabb árakon kínálja a földgázt, mint az európai meghatározó holland TTF. Márpedig ahogy arról a G7 is többször beszámolt, a magyarországi orosz hosszú távú gázszerződés árazása a két hónappal eltolt TTF árazáshoz igazodik.
Ez önmagában persze nem sokat mond, hiszen míg az orosz behozatal ára a magyar határra leszállított molekulát jelent, amerikai társát egy terminálban cseppfolyósítani kell, tankeren át kell hozni az Atlanti-óceánon, visszagázosítani, majd csővezetéken eljuttatni hazánkba.
Ennek a költsége megawattóránként 1-3 euróra tehető. Ez a mostani, 33-35 euró körüli TTF árak mellett azt jelenti, hogy tizedével olcsóbban kell forrást találni – márpedig az amerikai tőzsdei árakat elnézve, ami az uniós harmada, ez messze nem lehetetlen.
Magyarország azonban eddig kevésbé érdeklődött az LNG-lehetőségek iránt, igaz, a horvátországi Krk szigeten 2021-ben hétéves időszakra lekötött 6,75 milliárd köbméter LNG-kapacitást, és jöttek is LNG-szállítmányok, de továbbra is az orosz gáz adja a behozatal túlnyomó részét. Pedig egyre több cseppfolyósított gázt lehet a horvát terminálra bevinni, folyamatosan bővítik a kapacitást.
Hogyan tovább?
Ahogy az alábbi grafikonon is látszik, az EU-ban a hazainál nagyobb orosz importarány csak Szlovákiában van. (Amögött statisztikai kerekítési probléma állhat, hogy 2025-re még 100 százaléknál is nagyobb lett az arány). Emellett Görögországban maradt még jelentősebb az orosz import.
Arra sincs sok példa, hogy a háború előtti szinthez képest nőjön az orosz import aránya, mint ahogyan hazánkban történt 50-60 százalékról közel 70-re. Spanyolországban ez az említett módon az orosz LNG vásárlása miatt következett be. Az egyre nagyobb LNG-bőség miatt azonban nem lesz gond számukra az orosz forrás lecserélése.
Ez az, amiről a magyar kormány hallani sem akar. „Az orosz források maradnak, és mellé újakat hozunk be” – írta Szijjártó Péter a keddi Shell-szerződés aláírása kapcsán. Közvetve egyébként ez is megerősíti, hogy ennek a – Telex információi szerint vezetékes – beszerzési forrásnak versenyképes az árazása az orosszal, különben az MVM nem kötelezné el magát fix mennyiség átvételére. Orosz gázból ugyanis egyelőre van bőven, és ezzel kereskedve minden bizonnyal szép profitot is ért el az állami vállalat az utóbbi nagyjából egy évben. Erről a profitról pedig nem akarnak lemondani, már csak azért sem, mert az MVM idén már több százmilliárd forintot fizetett be osztalékként a költségvetésbe.
Abban persze igaza van a kormánynak, hogy ha a várható LNG-bőség mellett az orosz import is fennmaradna, akkor még olcsóbb lenne a gáz Európában. (Bár akkora különbségről messze nincs szó, ami önmagában veszélybe sodorná a rezsicsökkentést.) Ám az EU nagy részén egyelőre erős az elhatározás, hogy ne finanszírozzák tovább a háborús agresszor Oroszországot a kőolaj és földgáz további vásárlásával. Ráadásul az EU olyan mennyiségű amerikai energiahordozó vásárlása mellett köteleződött el, amelyet még teljes orosz leválás mellett sem nagyon lehet majd teljesíteni.
