Alapjaiban rengette meg a transzatlanti kapcsolatokat Donald Trump visszatérése a Fehér Házba. Az Egyesült Államok elnökének beiktatása óta eltelt egy év megmutatta, hogy messze nemcsak az európai szövetségesek védelmi költségvetésének mértéke körül van vita, hanem egészében véve abban is, hogyan látja Trump az Egyesült Államok helyét a Nyugat működését az ENSZ-re és a NATO-ra építő biztonsági rendszerben.
A feszültség sokkal mélyebben húzódik, amit
- az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború amerikai kezelése;
- az Egyesült Államok alelnöke, J. D. Vance müncheni biztonsági konferencián elmondott beszéde; majd
- a kampány alatt még letagadott Project 2025 program fontos elemeinek végrehajtása;
- az Egyesült Államok EU-t ostorozó új nemzetbiztonsági stratégiája; végül pedig
- a Grönland megszerzésére irányuló lépések is megmutattak.
- Ezt fejelte meg Trump a Béketanács nevű, sokak által ellen-ENSZ-nek tartott ötletével, amelyben személy szerint ő örökös elnökként minden országnál nagyobb befolyással bírna.
Az aktuális helyzetet leglátványosabban mégis a beiktatásának első évfordulója után, szerdán a davosi Világgazdasági Fórumon elmondott beszéde szemléltette. Trump azt kijelentette ugyan, hogy nem fog erőt alkalmazni Grönlandért, de nagyon világossá tette, hogy meg akarja szerezni a szigetet. „Sosem kértünk semmit, nem is kaptunk semmit, nem is kapunk, amíg nem használok erőt, amellyel megállíthatatlanok vagyunk. De nem teszek ilyet. Most nyilván megkönnyebbültek” – mondta.
Szerinte Dánia „6 óra alatt esett el Németországgal szemben” a második világháborúban, ekkor az amerikaiak megvédték a németektől Grönlandot. „Utána visszaadtuk Dániának. De hülyék is voltunk. Mégis visszaadtuk. És most hálátlanok” – jelentette ki. Azt is megjegyezte, hogy Grönland a nyugati féltekén van, márpedig az elmúlt 200 évben az Egyesült Államok azon van, hogy a nyugati féltekére ne törhessen be más hatalom.
Trump szerint az Egyesült Államok hiába tett sokat a NATO-ért, a katonai szövetség mindig is hálátlan volt az országgal. „Csupán egy nagy jégdarabot kérünk. Mondhatnak igent és hálásak leszünk, mondhatnak nemet és nem felejtjük el” – jelentette ki. Szerinte igénye nem fenyegeti a NATO egységét, ellenkezőleg, erősíti a szövetséget, mondván, a sziget védelme és fejlesztése „jó nekünk és jó Európának is”. Hosszabban beszélt Európáról is, amely szerinte nagyon rossz irányba megy, és a migráció miatt felismerhetetlenné vált. Ez egy visszatérő téma Trump beszédeiben, de egész más súlyuk van az ehhez hasonló a kijelentéseknek Európában, az Egyesült Államok barátai és szövetségesei körében.
Az európaiakra nézve sokszor sértő, túlzó és egyes részein zavaros beszéde után órákkal aztán újabb fordulat következett szerda este.
Trump a Mark Rutte NATO-főtitkárral folytatott megbeszélése után a Truth Socialön bejelentette, hogy nem alkalmazza a nyolc európai országgal szemben Grönland miatt belengetett büntetővámokat. Az amerikai elnök azt írta, nagyon produktív találkozója volt Ruttével, és ezen kialakítottak egy keretrendszert a Dániához tartozó, de autonómiával bíró sziget, illetve a sarkköri régió sorsának rendezésére. Ha ezt a megoldást elfogadják, az nagyszerű lesz Amerikának és a NATO-nak is, írta Trump.
Ennek ellenére az elmúlt egy évben a nemzetközi jogot finomkodásnak tekintő Trump izolacionista kampányígéretei és békeszlogenjei ellenére mutatott fellépése hivatkozási alapot adhat az orosz és a kínai vezetésnek is arra, hogy erőből akarják elérni céljaikat.
MAGA-nak való világ
Az Egyesült Államok elsőbbségét a Make America Great Again (Tegyük újra naggyá Amerikát – MAGA) jelszavával hirdető Trump az első, 2017–2021-es elnöki ciklusában sem titkolta, hogy szerinte túl nagy terhet visz az Egyesült Államok a katonai szövetségben, amelyet már akkoriban is elavultnak nevezett. Ám a kifogások döntően arról szóltak, hogy az európai tagok védelmi költségvetése alacsony, nem éri el a GDP-arányosan vállalt két százalékot sem, amit maguk az érintettek is elismertek.
2017-ben csupán három NATO-tag felelt meg a kétszázalékos határértéknek, ám ez 2022-ben már 10, 2024-ben 18 tagra nőtt. Tavaly Spanyolországon kívül már minden tagország meghaladta a két százalékot az ekkorra már a svédekkel és finnekkel 32 tagúra bővült szövetségben. Azaz az Oroszország által Ukrajna egésze ellen indított háború nagy lendületet adott a folyamatnak már Joe Biden elnöksége alatt is. Az európaiak alacsony védelmi kiadásait ugyanis a demokrata vezetés is kifogásolta, legfeljebb nem a Trumpra jellemző karcos stílusban beszélt erről.
„Nem fogom magukat megvédeni, sőt, bátorítom is [Oroszországot], hogy azt tegyen, amit csak akar” – idézte fel Trump a 2024-es kampányában, hogy mit mondott még előző elnöksége idején egy NATO-csúcson „az egyik nagy ország vezetőjének”. A vezető az iránt érdeklődött, hogy Amerika akkor is segít-e nekik, ha az európai tagok nem fordítanak eleget saját védelmükre.
A mondat jelentősége azonban egészen más volt, amikor eredetileg elhangzott, az első elnökség alatt, amikor az Ukrajna elleni háború jóval kevesebb áldozattal járó, inkább befagyasztottnak tűnő, lokális konfliktus volt, és egész más, amikor Trump elnökjelöltként felidézte ezt, az Ukrajna egészét érintő totális háború második évében. És végképp más lett a súlya Trump választási győzelmével.
A 2024-es győzelmét revansnak tekintő Trump talán még nagyobb vehemenciával vetette magát az Egyesült Államok intézményrendszerének átalakításába és ezzel együtt a nyugati szövetségi rendszer átszabásába, mint tette volna, ha nem veszíti el a 2020-as elnökválasztást. A két ciklus között rendelkezésére álló négy év alatt a befolyása csak erősödött a Republikánus Párton belül, és közben volt idő a Project 2025 kidolgozására is, amely irányadó forgatókönyvként szolgált. Nemcsak a rendszer átalakításához kidolgozott tervekkel, de az azt végrehajtani kész emberek összegyűjtésével.
Ez a terv otthon a woke elleni ideológiai harcot, az ICE felemelésével az illegális bevándorlás elleni küzdelmet – amihez a rendteremtés jegyében helyenként már szinte katonai megszállásra emlékeztető légkör társul –, az Elon Musk-féle DOGE rövid idejű működésével számos intézmény felszámolását jelentette.
Külföldön pedig olyan viszonyrendszert, ahol az Egyesült Államok nem egyeztet, hanem diktál.
Ezzel vágott bele Trump a vámháborúba is, amely Kínával szemben kevés eredményt hozott, viszont az Egyesült Államoknak is kárt okozhatott. Az elnök által a piacvédelem mellett büntetőeszköznek tekintett vámtarifákat az EU ellen is bevetette. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen végül megegyezésre jutott Trumppal, de a 15 százalékos vámtétel, ha nem is a legrosszabb forgatókönyv, bizonyosan jobb lehetett volna, ha az EU nem lenne rászorulva az orosz–ukrán háború árnyékában az Egyesült Államok nukleáris védelmi ernyőjére és katonai biztosítékaira.
A NATO-tagok hallgattak Trumpra, de ez kevés
Második ciklusára pedig Trump még tekert egy jókorát a NATO-t érintő elvárásain. Az 1949-ben létrehozott, a hidegháborús viszonyokra kalibrált NATO szerepe a Szovjetunió felbomlása után nem volt egyértelmű. A Magyarországot is érintő 1999-es keleti bővítés – amely ellen Oroszország a Kreml mostani állításaival ellentétben nem emelt kifogást – és a NATO–Oroszország Tanács 2002-es létrehozása azonban úgy tűnt, megfelelő keretet ad a NATO működésének anélkül, hogy túlzott feszültséget teremtene Moszkvával.
Ez 2008-ban kapta az első léket a grúz és az orosz erők közötti dél-oszétiai konfliktussal, de az ötnapos harcok és a szakadár Dél-Oszétia és Abházia függetlenségének egyoldalú orosz elismerése ellenére egy évvel később a Tanács ismét működött. 2014-ben a Krím annektálása és a burkolt kelet-ukrajnai orosz beavatkozás után megint felfüggesztették a Tanács működését, de két év múlva ismét voltak találkozók az állandó képviselők szintjén. Ez nagyjából 2019-ig tartott – tehát végül Trump első elnöksége alatt is zátonyra futott –, de a képviseletek kölcsönösen Moszkvában és Brüsszelben 2021 őszén, néhány hónappal az Ukrajna elleni orosz támadás előtt zártak be.
Innentől kezdve a NATO ismét a hidegháború időszakához hasonló keretek között találta magát, egy partnernek már nem tekinthető Oroszország szomszédságában – persze Szovjetunió és Varsói Szerződés nélkül, a nyugati szövetség jóval keletebbre nyúló határaival, ami nagy különbség a hidegháborúhoz képest. Ezzel együtt azonban tény, hogy indokoltabbá vált a már Trump elnöksége előtt is megfogalmazott amerikai követelés a védelmi költségvetések európai növeléséről.
A tavaly nyári NATO-csúcson a tagállamok Trump nyomására döntöttek arról is, hogy 2035-re a GDP-jük öt százalékára tornázzák fel védelmi költségvetésüket.
„Monumentális győzelem ez az Egyesült Államoknak, mert sokkal többet viseltünk a méltányos részünknél, ami voltaképp elég igazságtalan volt” – mondta Trump a csúcs egyik sajtótájékoztatóján (noha a hozzájárulásokat nem lehet így lebontani). Szerinte az ukrajnai válság megmutatta, hogy „újra kell építenünk a védelmi ipari bázisunkat” az USA-ban és Európában is, valamint nem szabad külföldi ellenségektől függeni kritikus nyersanyagok tekintetében.
A Fehér Ház elégedettsége azonban nem tartott sokáig: az orosz–ukrán háborúban a béke elérését zászlajára tűző Trump folytatta az európaiak nélküli egyezkedést Moszkvával Ukrajnáról – Alaszkában Vlagyimir Putyint is fogadta egy olyan találkozón, amely lényegében csak az orosz elnöknek kedvezett.
Bár az Ukrajnát támogató meghatározó európai országok „tettre készek koalíciója” Trump elvárásainak megfelelően komoly ígéreteket tett a béke esetére Ukrajna biztonsági garanciáinak szavatolására, azoktól az Egyesült Államok igyekszik megfelelő távolságban tartani magát, még ha nem is ellenzi azokat. Létrehoznának ugyanakkor egy tűzszünet-megfigyelési és -ellenőrzési mechanizmust, amelyet az Egyesült Államok vezetne.
Mit szól Moszkva és Peking Trump új világához?
A transzatlanti kapcsolatokban keletkezett repedések így továbbra is mélyek maradtak, amit Kínában és Oroszországban is kedvező fejleménynek tarthatnak. Ezt fokozta a riválisnak inkább Európát, semmint Oroszországot tekintő új amerikai nemzetbiztonsági stratégia. A dokumentum megállapításait ennek megfelelően üdvözölték Moszkvában is.
Kínának is kedvező, hogy az Egyesült Államok katonai szempontból kevésbé konfrontatív nyelvezetet használ vele, elsősorban technológiai, gazdasági riválisként tekintve az ázsiai nagyhatalomra. Trumppal a liberális internacionalizmustól a konzervatív nacionalizmus irányába mozdult el az Egyesült Államok külpolitikája, sokkal nagyobb hangsúlyt helyezve arra, hogy az amerikai kontinens egészén legyen kizárólagos a befolyása.
Nagyrészt ezt célozta a Nicolás Maduro elfogásához vezető venezuelai akció is, a 200 éves Monroe-doktrína trumposításával már „Donroe-doktrínaként” emlegetett elképzelések jegyében. Ezzel egyesítenék a nyugati félteke amerikai hegemóniáját Trump America First (Amerika az első) programjával, és a nemzetközi jog háttérbe szorulását, illetve az amerikai birodalomépítési kezdeményezések nyíltabb felvállalását vetítik előre.
Ez közvetve teret engedhet az erőalapú érdekérvényesítésnek más régiókban más államoknak, feltéve, ha jól mérik fel az erőviszonyokat. Ez az, ami Kínát bátoríthatja Tajvan megszerzésére, Oroszországot pedig arra, hogy folytassa négy éve tartó háborúját Ukrajna ellen. Közben viszont mind Peking, mind Moszkva elítélte például Maduro elfogását és New York-i bíróság elé állítását, amivel orosz és kínai gazdasági érdekek sérültek Venezuelában. Ráadásul Trump fellépésével azt sem zárhatják ki, hogy az amerikai elnök más konfliktusok esetében is erő bevetéséhez nyúlna, ez tehát bizonytalanságot is jelent az USA riválisainak.
Grönlandon vitte jégre Trump a NATO-t
A nyugati szövetségi rendszert több oldalról megingató, már a második ciklusa elején is területi igényeket emlegető Trumpnak még így is sikerült meglepnie a világot azzal, hogy mivel keltette a legnagyobb feszültséget a NATO-n belül 2026 elején: kevesen gondolták, hogy ez épp Grönland lesz.
Márpedig a Dániához tartozó, kétmillió négyzetkilométeres félautonóm sziget kérdése már-már a NATO létét is fenyegeti. Trump eleinte, sőt már első elnöki ciklusa alatt is inkább kellemetlen viccelődésének vett szándéka a sziget megszerzésére egyre határozottabb formát öltött, egészen addig, hogy az elnök már a katonai erő bevetését sem zárta ki ennek érdekében. Azaz, noha Marco Rubio külügyminiszter jelezte, hogy elsősorban megvenni akarják Grönlandot, a nyilatkozatok alapján úgy tűnt, az USA kész lenne erővel elvenni a szigetet saját szövetségesétől – ezzel szembemenve a kölcsönös védelmet garantáló NATO alapvető lényegével. Trump szerint nemzetbiztonsági okokból van szükségük a szigetre, aminek lakói nem akarnak amerikaiakká válni, ha pedig nem szerzi meg Grönlandot, idővel Kína vagy Oroszország fogja.
„Mi vagyunk a világ legerősebb országa. Az európaiak gyengeséget mutatnak, az Egyesült Államok erőt” – mondta hétfőn az új időket jelezve az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent. Szavai valójában épp annak szóltak, hogy a saját szövetségesük által sarokba szorított, Grönland mellett kiálló európaiak igyekeztek erőt mutatni: Dániát támogatva hét NATO-tag, Franciaország, Németország, Svédország, Norvégia, Finnország, Hollandia és az Egyesült Királyság kisszámú katonát is küldött Grönlandra, hivatalosan egy hadgyakorlatra.
Trump válaszul új szintre emelte a fenyegetéseit: február 1-jétől 10 százalékos büntetővámot vetett volna ki az említett országok termékeire. Az egész helyzet veszélyeztette a tavaly az amerikai általános vámfenyegetések közepette kialkudott EU–USA kereskedelmi egyezmény végrehajtását, miközben nem is volt világos, Trump fenyegetése hogyan érvényesíthető egy-egy EU-tag ellen, tekintettel a vámunióra.
„Nem hagyjuk, hogy zsaroljanak minket” – üzente a svéd kormányfő Washingtonnak, az Európai Bizottság elnöke pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a vámok aláássák a transzatlanti kapcsolatokat, holott „a területi integritás és a szuverenitás a nemzetközi jog alapelvei”. Az Európai Bizottság szerint a konfliktusból csak Kína és Oroszország húz hasznot.
Az uniós ellenlépések között felmerült egy eddig még soha sem használt gazdasági fegyver bevetése is, amit elsősorban Emmanuel Macron francia elnök támogatna, Giorgia Meloni olasz kormányfő viszont nem. A helyzet még érzékenyebb lehet annak ismeretében, hogy az EU-ban van egy olyan kötelezettség, amely hasonlít a NATO közös védelemről szóló 5. cikkelyéhez. Más kérdés, hogy a davosi beszédében Trump végül megígérte, hogy erőt nem fog alkalmazni a grönlandi céljai eléréséhez. A helyzetről és az EU lehetőségeiről itt írtunk részletesen.
Végül Davosban aztán Trump bejelentette, hogy eláll a vámoktól, bár az még nem világos, pontosan milyen keretrendszert fektettek le Ruttével, és az milyen alkuhoz vezethet végül.
Orbán kénytelen örülni annak, hogy Trump miatt is veszélyesebb lett a világ
Trump konfrontatív külpolitikája mára kellemetlen helyzetbe hozta az őt támogató EU-szkeptikus szélsőjobboldali pártokat is: Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogása és Grönland megszerzésének amerikai szándéka miatt elítélte Trumpot a német AfD-t vezető Alice Weideltől a francia Nemzeti Tömörülés élén álló Jordan Bardellán át a szlovák jobboldalig több párt is.
Ellentmondásos helyzetbe került az amerikai elnök legutóbbi lépései miatt a magyar kormány is, amely Trumpot béketeremtő politikusként várta vissza a Fehér Házba. Orbán Viktor tavaly februárban már a békét köszöntötte, noha ez nemcsak Ukrajnában nem történt meg – magyar értelmezés szerint az EU és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, a valóságban a trumpi kezdeményezéseket is lesöprő Putyin miatt –, de közben maga Trump is számtalan konfrontatív, saját szomszédjait és az EU-t érintő lépéssel növelte a bizonytalanságot a világban.
Olyannyira, hogy Orbán a Fidesz kongresszusán egy furcsa logikai csavart is bevitt a beszédébe: eszerint „a liberális nemzetközi rend a szemünk előtt törik darabokra. Trump elnök megadta neki a kegyelemdöfést.” Ezt Orbán saját bevallása szerint pozitív fejleményként értékelte, mondván, Magyarország élen járt a „nemzetek korszakának” nevezett időszakra való felkészülésben. Ugyanakkor, amiért Orbán szerint kormánya küzdött és amit Trump beteljesített, azok olyan változásokkal járnak, amelyek „átrendeződést, bizonytalanságot és veszélyeket hoznak”.
„A nemzetközi szerződések és szervezetek már nem irányadóak” – jelentette ki Orbán, az nem derült ki, ez mitől pozitívum, ahogyan az sem, hogy ebben a világban – ahol az erő dominál, az Egyesült Államok is közvetlen önérdekeinek elsődlegességét hangsúlyozza – mire alapozza, hogy „Washington, Peking, Moszkva, Isztambul mind érdekeltek Magyarország sikerében”.
Ez a tétel viszont annyira részévé lett a magyar külpolitikának, hogy csak ezeket az EU-n kívüli központokat említette pozitív kontextusban, így ma már attól is távol tartja magát, hogy Trumpot bármilyen mértékben kritizálja. Vasárnap Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ezt úgy kerülte meg, hogy kijelentette: Grönland kérdése nem az EU ügye, ezért sem tartott indokoltnak egy közös nyilatkozatot ezzel kapcsolatban. „Ez egy NATO-tagállamok közti vita, ezért a NATO a megfelelő fórum arra, hogy ezt megvitassuk” – mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter még a január 8-i kormányinfón.
Trump saját tábora sem érti
Közben az amerikai–orosz béketárgyalásokon egyre meghatározóbb szereppel bíró Kirill Dmitrijev X-posztja is jelezte, hogy a grönlandi feszültség nincs Moszkva ellenére. Az orosz állami közvetlen beruházási alap vezetője azon örvendezett, hogy milyen hamar visszavonulót fújtak a németek, hiszen három nap után egységük hazatért Grönlandról. Igaz, eredetileg is ennyi időre tervezték az inkább szimbolikus szolidaritási, semmit gyakorlati szempontból fontos katonai jelenlétet.
A teljes képhez pedig az is hozzátartozik, hogy a Grönland megszerzésére irányuló terveket sem a Republikánus Párt nagy része, sem az amerikai választók többsége nem támogatja, de Trumpnak a törvényhozásban így is vannak szövetségesei ehhez, akik készek az annexió jogi előkészítésére. A sziget megszerzését Trump Grönland stratégiai fekvésével indokolta, mondván, Dánia nem tudná megvédeni azt – bár az Egyesült Államok eddig is akadálytalanul tarthatott fenn katonai bázist a szigeten, és a jelenlétet is növelhetné.
A másik indokot a sziget potenciális ásványkincsei és az északi szállítási útvonal adhatja, amennyiben a klímaváltozással sok más régiónál gyorsabban melegedő térségben a szállítás és a kitermelés valóban kifizetődő lesz. Ám az annexió vágyát ez sem magyarázta, ezért sokak szerint szerepet játszhatott benne Trump személyes ambíciója, hogy az ország területének gyarapítójaként vonuljon be a történelembe. A norvég kormányfőnek írt sértődött levelében a nem neki ítélt Nobel-békedíjjal is összefüggésbe hozta, hogy igényt tart Grönlandra, „már nem érzem kötelességemnek, hogy csak a békére gondoljak. Bár ez továbbra is fontos, most már elsősorban azt tartom szem előtt, hogy mi az Egyesült Államok érdeke.”
ENSZ-telen világot épít Trump?
Ha mindez nem lenne elég a hidegháború lezárását is átvészelő, csaknem 80 éve fennálló rend létjogosultságának kétségbe vonására, Trump lépéseket tett az ENSZ relativizálására is. Trump kormánya csak decemberben 31 nemzetközi testületet hagyott ott, mondván, azok szembemennek az amerikai érdekekkel, biztonsággal, gazdasági fejlődéssel és szuverenitással.
Eddig azonban nem ignorálta teljes mértékben a New York-i központú világszervezetet, amelynek Biztonsági Tanácsa 80 éven át kiemelten fontos fóruma volt a békés rendezésnek, miután abban vétójoga van az öt állandó tagnak, az Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak, Franciaországnak, Kínának és Oroszországnak.
A héten azonban már előállt a Béketanács ötletével, amely első körben a gázai rendezéssel foglalkozna, később pedig sokak szerint egy afféle ENSZ-pótlékként működne. Trump egyelőre közel 60 ország vezetőjét hívta meg, köztük Orbán Viktort, aki ezt örömmel fogadta, és jelezte, ő is részt vesz az alakuló ülésen, amit szintén Davosban tartanak.
A meghívottaknak egymilliárd dollárt kellene befizetniük, ha három éven túl is tagok akarnának maradni, de a hosszabbításról Trump személyesen is dönthet. A szervezetben Trump karikaturisztikusan kiemelt hatalomra tenne szert: ő lenne az örökös elnök, aki saját döntéssel zárhatna ki tagokat, és ezt csak kétharmados többséggel lehetne felülírni. Miután pedig arról érkeztek hírek, hogy a franciák nem akarnának részt venni a testületben, Trump kijelentette, hogy kétszáz százalékos vámot vetne ki a francia borokra és pezsgőkre, hogy így bírja rá Emmanuel Macron francia elnököt a csatlakozásra.
Nem világos, mire használná fel a tagdíjat a szervezet, hogyan járna közben a békéltetésben, milyen lenne a viszonya az ENSZ-szel – Orbánnal ellentétben ezért vár ki sok ország az ötlet minősítésével –,
egyelőre annyi látszik belőle, ami Trump eddigi működéséről is elmondható: a világ kiszámíthatatlanabb hely lett az elmúlt egy évben.
Az elnök hivatalba lépése óta eltelt egy évet átbeszélő műsorunkat itt nézhetik meg:
