Négy hónapon át vizsgáltuk a Fidesz-univerzum videóit, manipulációt, gúnyt és félelemkeltést láttunk
Az elmúlt hónapokban közel kétszáz olyan videót dobott elénk a Facebook algoritmusa, amelyek a Fidesz vagy a kormány politikai narratíváit erősítik. Miközben ezek tartalmát és hangnemét elemeztük, arra is kerestük a választ, hogy miért árasztják el a Facebookot ezek a többnyire mesterséges intelligenciával gyártott videók, ha a Meta elvileg tiltja a politikai hirdetéseket. A videók készítői mindent bedobtak a Star Warstól a háborús fenyegetettségen át a Stranger Thingsig.
A Facebookot is üzemeltető Meta tavaly a Google-höz hasonlóan betarthatatlannak ítélte az új uniós átláthatósági szabályokat, ezért október 6-tól egyszerűen betiltotta a platformjain a politikai célú hirdetéseket az EU-ban. A tiltás sokként érte Magyarországot és a régiót, mert a Facebook ezekben az országokban elsődleges politikai csatatér volt, nálunk például a 2024-es európai parlamenti választáskor is.
Az új korszak kezdetén még úgy tűnt, a hirdetések zavartalanul futnak a tiltások ellenére is, és a Metára bízott szűrés nem működik annyira hatékonyan. Később úgy látszott, az algoritmus tanult saját hibáiból és a lelkesen jelentgető felhasználóktól, és elkezdett jobban szűrni, így a hirdetések száma visszaszorult. Közrejátszhatott ebben, hogy a fideszes influenszerek, politikusok tartottak saját oldaluk esetleges felfüggesztésétől vagy törlésétől – ha ugyanis túl sokat próbálkoztak volna a tiltott hirdetésekkel, ez is megtörténhetett volna. Ezenkívül az is látszott, hogy a Harcosok Klubja és a Digitális Polgári Körök indulásával a feladatkörök javarészt átcsoportosultak, és felértékelődött az organikus elérés, azaz hirdetések helyett irányított felhasználói megosztásokkal igyekeztek forgalmat generálni.
Nagyjából novembertől vált dominánssá a kormánypárti narratíva terjesztésének új stratégiája: az átlagember hírfolyamát elárasztották olyan oldalak videói, amelyek hashtagek, illetve egymás újraposztolása és megosztása révén igyekeztek minél nagyobb elérést szerezni. A már jól ismert szereplőkön (Nemzeti Ellenállás Mozgalom, Mandiner, Megafon) túl rengeteg videót posztolt néhány névvel és arccal vállalt profil (például Szakács István, Pócs János) és jó néhány, önmagát szórakoztatóként definiáló oldal (például Nagyon Hivatalos, Burgonyabáró, Nemzeti Stand-Up). Utóbbiak között egy hálózat is kirajzolódott: egymást követték, ugyanazt a tartalmat osztották meg, hasonló elveken működtették az oldalaikat.
Új elemnek számítanak a Lakmusz és a Telex által leleplezett kamuprofil-hálózatok, amelyek egymás posztjainak megosztásával szintén tudják pörgetni az algoritmust, részben átvéve ezzel a hirdetések szerepét.
Clash Royale Magyar Péter és a Star Wars-univerzum
Négy hónapot felölelő videós gyűjtésünkből az rajzolódott ki, hogy az általunk áttekintett tartalmak közel 84,3 százaléka kizárólag mesterséges intelligenciával (MI) készült, míg az MI és a valós képek keveredése 7,6 százalékot, az MI és a hagyományos animáció együttes használata pedig további 1 százalékot tesz ki. Az élőszereplős videók csak a maradék 7,1 százalékot adják:
Nem meglepő módon a videókban a Tisza és a Magyar Péter szó szerepelt a legtöbbször, ezt követte a „Peti” vagy becézése. A Tisza Párt elnökét változatos neveken, minden becenevével együtt 84 videóban említették:
A videók több mint fele gúnyos hangvételű volt. Rengetegszer előfordult bennük a „Tisza-adó” – ez abban az időszakban volt a legnépszerűbb, amikor a kormányközeli sajtóban megjelent az általuk és a Fidesz által a Tiszának tulajdonított adóemelési terv, amelyről az ellenzéki párt és most már jogerősen a bíróság is azt állította, hogy nincs köze a Tiszához. De olyan szavak is előkelő helyen végeztek, mint a nyugdíj a háború, a jelölt, a Brüsszel vagy a hazudni:
A tematikából is kikövetkeztethető, hogy a gúnyos mellett legtöbbször félelemkeltő volt a videók hangvétele – amikor nagypapa és unokája épp nem egy sört szisszentettek és kiröhögték a Tisza Pártot, akkor kétségbeesetten kiabálták, hogy valóban megáradt a Tisza, őket pedig elsodorja a víz. Külföldi politikusok is színesítették a palettát, Ursula Von der Leyen, Volodimir Zelenszkij, de még Donald Trump és Emmanuel Macron is visszatérő szereplők voltak – előbbiek csodával határos módon megtanultak magyarul, és a néma gesztusok mellett kedves akcentussal szóban is biztatták Magyar Pétert, általában arra, hogy küldjön valamit: katonákat Ukrajnába, pénzt Brüsszelbe, adóemelést a magyarokra.
De nem csak közéleti trendekhez alkalmazkodtak a videógyártók: amikor kijött a Stranger Things 5. évada, azt is felhasználták; a sorozat jól ismert szörnyével és a világvégével azonosították Magyar Pétert és a Tisza Pártot. A popkultúra más elemeiből is igyekeztek válogatni az alkotók, így készült el az egészen rövidre sikerült Brüsszel-faktor, de megfilmesítették a magyar politika csatamezőjét a Star Wars univerzumában is, sőt Voldemorttá avanzsált tiszás tanácsadót is láthattunk, Bohár Dániel pedig még dalt is posztolt Magyarról.
Voltak ugyanarra a sémára épülő, általában pontosan nyolc másodperces videók, amelyekben egy rövid, Tiszának célzott beszólás vagy poén után a szereplők hangos hahotázásban törtek ki. Ezek vélhetően a felső középosztályt szerették volna megszólítani – medenceparton, kávézókban nevetgéltek legtöbbször fiatal nők –, kiegészítve és kiegyensúlyozva ezzel az idősek és a vidék sztereotipikus ábrázolását.
A kétszáz elemzett videóból tizenegy volt csak fizetett hirdetés, a többi organikus elérésre pályázott. Mindezek összesen 113 milliós megjelenést értek el az általunk vizsgált időszakban.
A legnagyobb számokat a Nemzeti Ellenállás Mozgalom (NEM) hozta, de Szakács István influenszer és a PolTroll2026, a Nagyon Hivatalos és Nemzeti Stand-Up oldalak is nagyot kaszáltak.
Szinte az összes ilyen oldal szórakoztató honlapként fut a Facebookon, nem egyet közülük közvetlenül a politikai hirdetések tiltása után indítottak el. Az oldalakat egyébként még lazábban szűri az algoritmus, mint a profilokat, így a kijátszás egyszerűbb. Ez a fajta hirdetés olcsó(bb), gyors és követhetetlen: még az eddiginél is átláthatatlanabb finanszírozási módokat eredményez, hiszen az eddigre már jól megismert, Fideszhez köthető szervezetek mellett felbukkant egy olyan hatalmas hálózatrendszer is, amelynél nem tudjuk, hogy melyik oldal mögött ki áll, közülük hányat kezel egyszerre egy ember, van-e központi irányítás, és amelyet nyílt forrásokkal szinte lehetetlen lekövetni. Egy korábban feltárt kamuprofil-hálózatról például a 444 derítette ki, hogy a Fidesz-kampány technikai hátterét adó cég működtetheti.
Árad a Fidesz
Az utóbbi években a Fidesz politikai kommunikációjának jelentős pillérei voltak a Facebook-hirdetések, amit az azokra eltapsolt tetemes pénzmennyiség is tanúsít. Molnár Csaba, a Political Capital elemzője korábbi interjúnkban azt mondta, hogy a Fidesz és proxyszervezetei, illetve a kormányzati irányítású média hirdetési gyakorlatában a kampányidőszakon kívül az volt az általános mintázat, hogy a saját cikkeket hirdették meg viszonylag rövid ideig kis, néhány tízezer forintnyi összegekkel, majd a kampány alatt megjelentek az egymilliós hirdetések, amelyek valahogy mindig a kormány narratíváját erősítették. Ez nagy elérést biztosított a Fidesznek, amely a Meta fokozatos szigorításainak hatására áttért a mikrotargetálásról az úgynevezett elárasztásos technikára, így rengeteg pénzért már mindenkit elértek, érdeklődési körtől függetlenül.
Ez a tendencia a tavaly októberi tiltások előtti hónapokban tetőzött: Molnár Csaba szerint 2025 augusztusa és szeptembere között a kormány szervezetei majdnem ugyanannyit költöttek hetente, mint egy évvel korábban a választások előtt közvetlenül – ez heti szinten nagyjából 300 millió forintot jelentett. A Fidesz tehát nagy költekezéssel reagált a közelgő korlátozások hírére, ám ezzel párhuzamosan olyan alternatívákat épített fel, melyek kiegészíthetik az algoritmuson átcsúszó hirdetéseket, illetve újra is hasznosíthatják azokat.
A tiltást megelőző hónapokban a NEM volt az egyik legaktívabb kormányközeli oldal a közösségi médiában. Hirdetési gyakorlatuk azonban eltért az imént vázolt stratégiától: előbb alkalmazták az árasztásos technikát, és csak később szűkítették a kört. Eleinte ugyanabból a hirdetésből többet is futtattak párhuzamosan, és mindegyiket más-más korosztályra specializálták. A kevésbé hatékony videókat ezután gyakran deaktiválták, a nagy elérést produkálókat pedig megsokszorozták, ezek száma sokszor a harmincat is elérte.
A videókat azokra célozták, akiket személyesen érint azok tartalma. Így például a sorkatonaság állítólagos visszaállításával fenyegető videókat az 56–65+ korcsoportra targetálták, hiszen ennek a generációnak vannak még személyes megéléseik a témában, és feltehetően nem szeretnék, ha a leszármazottaik is megtapasztalnák ugyanazt, mint ők. A Tisza applikációjának állítólagos veszélyeit taglaló hirdetésekkel ugyanakkor már főleg a fiatalokat és a középkorúakat bombázták, hiszen ők nagyobb eséllyel használnak a letöltéséhez szükséges okoseszközöket. Magyar Péter állítólagos adóemelési terveivel pedig az aktív kereső korosztályt (a 35–54 éveseket) célozták, hiszen egy ilyen lépés főként az ő keresetükre lenne hatással.
Hajsza az október előtti számokért
A NEM-hez és a Megafonhoz hasonló Fidesz-közeli nagyágyúk a korlátozások után is próbálkoztak hirdetéssel, hiszen nincs veszítenivalójuk, még ha csak nagyon rövid ideig maradnak is fent a hirdetéseik a Facebookon. A stratégiájuk azonban alapvetően eltolódott abba az irányba, hogy sokkal többet posztolnak, hogy ezzel a jelentősen feltekert aktivitással pótolják a hirdetések kiesését – mint a Megafon példáján bemutattuk, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az elárasztásos technika tehát továbbra is megfigyelhető, csak már fizetett helyett organikus posztok formájában és jóval alacsonyabb hatékonysággal.
A korlátozás értelemszerűen a NEM-et is érzékenyen érintette, így nem meglepő, hogy kezdetben még próbálták kijátszani az algoritmust, a Meta azonban sorra tiltotta le a hirdetéseiket. Egy ideje viszont újra sikerül megkerülniük a hirdetési korlátozást azzal, hogy egy saját kiadású képregényt hirdetnek, és ennek a képregénynek hiába Magyar Péter lejáratása a célja, a jelek szerint a Meta nem tekinti politikai tartalmúnak, mert február óta folyamatosan elérhetők az erről szóló hirdetések – de ez már kívül esik az általunk vizsgált időszakon.
Az új Meta-időszámítás kezdete óta azonban összességében inkább az organikus elérés került a középpontba, ezt pedig változatos módokon próbálják a politikai szereplők egyre feljebb tornászni. Augusztus óta sok fideszes vagy Fidesz-közeli szervezet és beszélő fej hozott létre a Messengeren csetcsatornát és csetbotot, illetve indított hírlevelet, és ezekhez próbáltak feliratkozókat gyűjteni.
A Fidesz a már említett kamuprofil-hálózatokon kívül már csak a DPK-k és a Harcosok Klubja tagjainak aktivitására hagyatkozhat az új korszakban, az ő posztjaik és megosztásaik segítségével pedig valóban képesek komoly eléréseket produkálni. Az algoritmus sokszor olyanoknak is feldobja a tartalmaikat, akik nem is követik ezeket az oldalakat.
Az elérés azonban csalóka, hiszen olyan felhasználók találkoznak a videókkal, akik eleve érdeklődnek a téma iránt, vagy ismerőseik annak, aki megosztotta – ezek a tartalmak tehát nagy valószínűséggel főleg a Fidesz-buborékon belüliekhez jutnak el. A más párttal szimpatizáló vagy bizonytalan emberek elérése komoly nehézséget jelent, így a tiltás előtti számok már aligha lesznek behozhatók, és a jelek szerint már a kormánypárt is inkább a saját táborát próbálja egyben tartani.
A jogi szabályozás lohol a virtuális valóság után
Jogosan merül fel az emberben a kérdés, hogy ha a kamuprofilok MI-videói ugyanazt a feladatot látják el a Fidesz médiagépezetében, mint a betiltott hirdetések, miért nem szankcionálja őket is a Meta. Ez papíron már folyamatban van: 2024 augusztusában hatályba lépett az Európai Unió mesterséges intelligenciát szabályozó rendelete, amelynek a rendelkezései fokozatosan lépnek életbe. Ez az intézkedés az MI-fejlesztő cégeket szabályozza, és az idén nyártól érvényes átláthatósági szabályai arra is kitérnek, hogy ha valaki MI-generált tartalmat oszt meg a közösségi médiában, egyértelműen fel kell ezt tüntetnie, hogy kiküszöbölhető legyen a megtévesztés és a dezinformáció. Az intézkedés érdemi hatása persze kérdéses, mert nem tudni, hogy egy MI-használatról tanúskodó vízjel mennyire befolyásolja az emberek véleményét.
Ugyanakkor nem csak Magyarországon jellemző a szabályozás áthágása, habár – ahogy a hirdetésekre költött pénzek terén, úgy – ebben is az élbolyhoz tartozunk. Számos más országban mennek szembe pártok az előírásokkal, emiatt rengeteg kritika éri a Metát: miért nem tartatják be a szabályokat, ha már egyszer meghozták azokat?
Miközben a szabályozások kijátszására tett kísérletek folyamatosak, és rendre találkozni a Facebookon politikával összefüggő hirdetéssel, nem úgy néz ki, hogy a Meta szigorítana a szabályszegő hirdetőkkel szemben. Molnár Csaba korábbi interjúnkban arról is beszélt, hogy a techóriást az Európai Bizottság sem szankcionálja eléggé az uniós jogszabályok áthágásáért. A probléma az, hogy minden szabálytalanságot a Bizottságnak kell feltárnia és bizonyítania, ami hosszú és bonyolult bürokratikus folyamat. Az üzleti modell a másik lehetséges oka annak, hogy a Meta nem szigorít; a platform legfőbb bevételi forrása a hirdetésekből származik, így nem érdeke, hogy a fizető hirdetők ne hirdessenek. Ráadásul a Fidesz narratíváját terjesztő oldalak mögött álló álcivil szervezetek rengeteg pénzt fizettek már ki.
Bodrogi Bea médiajogász szerint a politikusok szájába soha el nem hangzott állításokat adó MI-videók elsősorban személyiségi jogi kérdéseket vetnek fel: a magyar jog védi a képmáshoz és a hangfelvételhez való jogot, valamint a jó hírnevet és az emberi méltóságot, a Büntető törvénykönyv pedig bünteti a rágalmazást. Az EU-ban különösen releváns jogi kereteket szab az általános adatvédelmi rendelet (GDPR), a platformok felelősségét és kockázatcsökkentési kötelezettségét szabályozó Digital Services Act és a mesterséges intelligenciát szabályozó AI Act.
A legnagyobb gyakorlati kihívás az, hogy hogyan lehet fellépni a manipulált képsorok ellen. Bár elvileg van út a jogérvényesítésre – mint az eltávolítási kérelem, illetve a polgári vagy a büntetőper –, a gyakorlatban a külföldi üzemeltetők, valamint az oldalak gyors változása, eltűnése vagy megújulása ezt rendkívül megnehezíti.
A médiajogász szerint a jog a természetéből fakadóan soha nem tud a technológiai fejlődés sebességével lépést tartani a digitális térben, tehát a jogsértés gyakran gyorsabb, mint a jogi szabályozás, amely általában már egy reakció: egy új technológiai jelenség előbb tömegesen megjelenik, és társadalmi hatást fejt ki, és csak ezt követően alakul ki a rá adott normatív válasz.
Ez különösen igaz a mesterséges intelligenciára, ahol a fejlődés rendkívül gyors. A jelenlegi jogi keretek sok esetben már most is alkalmazhatók az MI-vel generált tartalmakra, ugyanakkor az egyik legnagyobb veszély éppen az átmeneti időszak. Addig, amíg nem születnek kifejezetten az új technológiákhoz igazított, egyértelmű és hatékonyan kikényszeríthető szabályok, tömeges jogsértések történhetnek, amelyek utólag csak nehezen orvosolhatók.
Hiszem, ha látom?
A tudományos kutatások is aggasztó képet festenek a manipulált videók világáról. Egy 2024-es metaanalízis, amely 56 kutatást és azok több mint 86 ezer résztvevőjét vizsgálta, arra jutott, hogy az emberek 55,5 százalékos pontossággal tudják megkülönböztetni a deepfake tartalmakat a valósaktól, azaz nem sokkal több mint az esetek felében.
A lesújtó adatot többféleképp magyarázzák a kutatók: a rossz teljesítménynek többek között evolúciós okai vannak. Az ember ugyanis nagyban támaszkodik a látásra a világ érzékelésében, és úgy van huzalozva, hogy amit lát, azt el is higgye. Megbízhatónak tartjuk a látott képeket és videókat, valóságosnak fogadjuk el azokat mindaddig, amíg nem találkozunk egyértelmű cáfolattal.
A kutatások kimutatták a Dunning–Kruger-hatás jelenlétét is, amely szerint a befogadók túlzottan magabiztosak a saját képességeiket illetően. A kutatás eredménye szerint ez különösen igaz azokra, akik átlag alatt teljesítenek a hamis videók felismerésében. Gyakran látunk MI által készített tartalmaknál olyan figyelmeztetést, amely jelzi, hogy amit látunk, azt manipulálták vagy generálták. A kutatások azonban kimutatták, hogy a videó akkor is befolyásolja a befogadó megítélését és véleményét, ha tudja, hogy nem igaz, amit lát. Ezt tovább súlyosbítja, ha egy videó többször is a felhasználó szeme elé kerül.
MI-tartalmakkal márpedig szinte mindenki találkozik, és aki találkozik velük, annak jó eséllyel hat az ítéletalkotására. Ennek társadalmi szinten is súlyos következményei vannak: az emberek elvesztik a bizalmat az interneten megjelent tartalmakkal szemben, ami aláássa a megbízható források hitelességét is. A manipulált tartalmak képesek tovább növelni a meglévő előítéleteket társadalmi csoportok között, így polarizálódik még inkább a társadalom.
Aggasztó következmény lehet az is, hogy a videós tartalmak többé nem számítanak az emberek szemében hiteles bizonyítéknak. Ezt kihasználhatják a közszereplők is, amikor megjelenik valamilyen rájuk nézve terhelő felvétel, hiszen könnyen tudják hitelteleníteni pusztán azzal, hogy azt mondják, hamisított. A közösségi oldalak próbálnak védekezni a manipulált tartalmakkal szemben, azonban ez sokszor falakba ütközik. Az egyik ilyen korlát maga az algoritmus. A hamis tartalmak általában szenzációhajhász és érzelmekre ható elemeket használnak, így az algoritmus előtérbe helyezi és több felhasználóhoz juttatja el őket.
Ma ott tartunk, hogy komoly technológiai korlátai vannak a mesterséges intelligencia által manipulatív szándékkal készített videók kiszűrésének, miközben az előállításuk nagyon gyors és olcsó. A platformokon túl a videók készítői és posztolói is felelősek ezekért a tartalmakért és azok potenciális káros hatásaiért. Ezek a hatások már ma is láthatók, és nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben egyszerű megoldás érkezik a problémára.
A cikkünk alapjául szolgáló gyűjtést az alábbi linken tekinthetik meg.
Ez a cikk a Bakala Foundation által szervezett Achilles Data oktatási program keretében készült. A Bakala Foundation nem szólt bele a cikk tartalmába, és felelősséget sem vállal azért.
