Addig volt igazán félelmetes a kínai geopolitikai fegyver, amíg nem vetették be

Bár az Európai Unió és az Egyesült Államok közti, július végén bejelentett kereskedelmi megállapodás rövid távon kiszámíthatóságot hozott az európai ipar jelentős exportőreinek, hosszabb távon már kihívást jelenthet nekik az új helyzet. Igaz ugyanis, hogy például az autóiparban a korábbi 27,5 helyett már csak 15 százalékos vám vonatkozik az amerikai exportjukra, de ez sokkal nagyobb teher, mint a 0 százalék, amely idén tavasz előttig volt hatályos a termékeikre. (Ráadásul még a 15 százalék életbe lépése is attól függ, hogy mikor kezdi el az EU a saját vámcsökkentését.)

És habár úgy tűnik, hogy egy nagyobb kereskedelmi háborús kérdés eldőlt a 15 százalékos vámszint bejelentésével, egy másik téma még mindig bizonytalanságot okoz. Ugyanis habár múlt héten az Egyesült Államok és Kína újabb 90 napra felfüggesztette az egymásra kivetett extrém mértékű vámokat, de az elmúlt hónapok tárgyalásai során a feleknek nem sikerült átfogó megegyezésre jutniuk például a ritkaföldfémekkel és a technológiai exportkorlátozásokkal kapcsolatos vitás kérdésekben.

Az előbbi pedig azért is kifejezetten fontos az európai ipar számára is, mert habár Kína elsődlegesen az Egyesült Államokkal szembeni diplomáciai nyomásgyakorlásra használja április óta a ritkaföldfémeket érintő exportkorlátozásokat, ugyanakkor mivel Kína adja a globális kitermelés több mint 50 és a feldolgozás csaknem 80 százalékát, a hatások globálisan is érezhetőek.

Ezek a fémek a modern elektronikai rendszerekben nélkülözhetetlenek, ezért főként a gépiparban és járműiparban a vállalatok termelését jelentősen korlátozhatja a hiányuk. De az autógyártók mellett a repülőgépgyártók, a félvezetőipari vállalatok és a katonai beszállítók ellátási láncában is kulcsfontosságúak ezek a ritkaföldfémek, ezért jelentős nemzetbiztonsági vonatkozásai is vannak a kínai korlátozásoknak.

Szűk keresztmetszet

Tavasszal és nyár elején több vállalatnál is okozott termelési problémákat a ritkaföldfémek hiánya.

• Az indiai Eicher Motorsról például július végén derült ki, hogy tavasszal fennakadásokat okozott a termelésében a ritkaföldfém-mágnesek hiánya, ami egyes prémium motorkerékpár-modellek gyártását is érintette.
• De május vége és június eleje között egy ideig a Suzuki Swift modelljeinek gyártása is leállt emiatt Japánban, az USA-ban pedig a Ford egyik modelljének gyártása szünetelt májusban egy hétig Chicagóban.
• Július elején pedig az európai autóipari beszállítók szövetsége adott ki arról közleményt, hogy több európai autóipari beszállító is leállt a hiány miatt, erről konkrétabban annyi derült még ki, hogy a BMW beszállítóinak voltak ilyen jellegű problémái.

A vállalatok persze nem nézték tétlenül, hogy ilyen fokú termelési problémáik vannak, sajtóértesülések szerint egyrészt a háttérben komoly lobbizás indult be a kínai kormánynál, hogy enyhítsenek a korlátozásokon. Egész konkrétan az a probléma, hogy a kínai hatóságok engedélyére van szükség az exporthoz, és az elmúlt hónapokban nem vitték túlzásba a kérelmek pozitív elbírálását. Az érintett gyártók az elmúlt körülbelül egy hónapban végül egy kis lélegzethez jutottak, miután július közepén az USA és Kína megegyezett abban, hogy a kínai hatóságok lazábban adják majd meg az engedélyeket azért cserébe, hogy Trump feloldotta a bizonyos Nvidia-csipek értékesítésére vonatkozó korlátozásokat.

Az Economist cikke szerint a jelenlegi helyzet egyik tanulsága, hogy Kína olyan dominanciát alakított ki bizonyos termelési láncokban, amelyek a globális hatalmi versengésben is fegyverként használhatóak.

Az ilyen jellegű eszközök bevetésének viszont olyan következményei is vannak, amelyek nem állnak Kína érdekében.

A vállalatokat ugyanis egyrészt arra ösztönzi a helyzet, hogy a termelés átalakításával, innovációval megkerüljék a korlátozottan hozzáférhető fémeket. Az államokat pedig arra, hogy a saját ellátási láncaik kiépítésébe invesztáljanak és alternatív beszerzési forrásokat keressenek.

Ahogy a lap is megjegyzi, nevük ellenére a ritkaföldfémek előfordulása ugyanis nem ritka a világban, a kínai függés pedig inkább az ottani méretgazdaságosság és az ebből fakadóan alacsony finomítási költségek következménye. A nyolcvanas évekig az USA volt a legnagyobb exportőr, és csak a világ ismert készleteinek kevesebb mint a fele található Kínában. Ez ráadásul könnyen változhat, például két éve találták meg Európa legnagyobb lelőhelyét Észak-Svédországban.

Alkalmazkodnak a cégek

Egyes cégek, például a BMW, a GM, a ZF vagy a Renault olyan motorok és alkatrészek fejlesztésébe kezdtek, amelyekhez nincs vagy csak kis mennyiségben van szükség ritkaföldfémekre, bár kevés cégnek sikerült úgy felfuttatni az ilyen eszközök gyártását, hogy azzal a költségeiket is csökkenteni tudják.

A cégek technológiai helyettesítés mellett próbálnak új beszállítókat találni. India legnagyobb elektromos robogógyártója, a TVS Motor is ritkaföldfémeket nem igénylő mágnesekkel próbálkozik, és alternatív beszerzési forrásokat keres Kínán kívülről. Ezekkel párhuzamosan elterjedt még a fémek felhalmozása, amibe sajtóhírek szerint például a Mercedes kezdett bele, a dél-koreai Hyundai pedig már egész messze is jutott vele.

Az amerikai Vulcan Elements startup múlt héten jelentette be, hogy 65 millió dolláros befektetést kapott a ritkaföldfém-mágnesgyártásának bővítésére, az amerikai kormány pedig júliusban több milliárd dolláros befektetéssel 15 százalékos részesedést szerzett egy másik vállalatban, amely ritkaföldfém-bányászattal foglalkozik.

Állami nyomulás és iparpolitika

A nyugati országok külpolitikájában is egyre fontosabb szerepet kap a ritkaföldfémek beszerzésének diverzifikálása. Szomáliföld például a független államként való elismerésért cserébe ásványkincs-egyezséget ajánlott Washingtonnak, a Reuters pedig arról írt július végén, hogy az USA jelentős külpolitikai irányváltásra is hajlandó lenne, hogy hozzáférjen Mianmar bőséges ritkaföldfém-készleteihez.

De már konkrét megállapodások is születtek ilyen tartalommal. A Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság között június végén Washingtonban megkötött békemegállapodásnak az is része volt, hogy az utóbbi biztonsági garanciákért cserébe hozzáférést adott az USA-nak az ásványkincskészleteihez. Az USA és Ukrajna közti ritkaföldfémekről szóló megállapodást pedig március elején írták alá, ami szintén ritkaföldfémekhez biztosít hozzáférést az USA-nak. (Bár a valóságban itt bonyolultabb a helyzet, mivel a lelőhelyek az ország keleti részén vannak, ahol most háborúznak.)

Az EU-ban tavaly lépett életbe egy jogszabály, amely a kitermelés, a feldolgozás és az újrahasznosítás terén is a Kínától való függőségek csökkentését tűzi ki célul. Ezzel összhangban olyan intézkedések valósulnak meg, mint például, hogy a francia kormány mintegy 20 millió euró adókedvezménnyel támogatja a Solvay nevű vegyipari cég ritkaföldfém-feldolgozó üzemének fejlesztését a nyugat-franciaországi La Rochelle-ben. A cég vezérigazgatója a BBC-nek arról beszélt, hogy szerinte 2030-ra az EU ritkaföldfém-szükségletének akár 30 százalékát is fedezheti újrahasznosításból. Philippe Kehren szerint európai bányászatra is szükség lenne, de körülbelül 10 évbe is beletelik, mire a Svédországban és Norvégiában található ritkaföldfém-lelőhelyeken érdemi kitermelés indulhat.

Egy ausztrál cég ennél gyorsabban válna jelentősebb beszállítójává a diverzifikációra vágyó nyugati vállalatoknak. Az Iluka Resources az ausztrál kormánytól kapott egymilliárd dolláros hitellel építi meg Nyugat-Ausztrália első nagy ritkaföldfém-finomítóját, amely a BBC cikke szerint két éven belül elkezdheti a termelést. Még az előző amerikai kormány több nagyobb megrendelésre is leszerződött helyi és ausztrál vállalatokkal (MP Materials, Lynas Rare Earths) az amerikai készletek feltárására.

A következő pár évben tehát még Kínánál maradhat a ritkaföldfémkártya a globális geopolitikai átrendeződésben, de már mind állami, mind pedig vállalati szinten elindult az alkalmazkodás azt követően, hogy Kína ki is játszotta ezt a kártyát. (Noha a ritkaföldfémmágnesek exportja júliusban már visszatért az exportkorlátozás előtti szintre.) Hosszabb távon ennek pedig a világkereskedelem átrendeződése és Kína zsarolási potenciáljának csökkenése lehet a következménye ezen a területen.