A kétezres években még viszonylag nagy súlyt kaptak az oktatási kiadások a magyar költségvetésben, aztán lassan uniós és régiós összehasonlításban is visszaszorult Magyarország.

Jelenleg alsó hangon háromszor többet fizetünk az orosz gázért, mint amennyit az elmúlt durván negyed évszázadban bármikor.

A régióban a magyar lakosság tudta a legkisebb mértékben növelni az átlagos élelmiszerköltését 2002 óta.

Az államadósság elleni harc sikereit rövid idő alatt lenullázta a járvány, de a mutató mögé nézve látszik, hogy fontos a világgazdasági kontextus is.

Az oktatási rendszer komoly problémája a tanárhiány, ráadásul egyre nagyobb a különbség a pályakezdők és nyugdíjba vonulók száma között.

Hazánk volt az egyetlen régiós ország, ahol 2002 és 2019 között csökkent az állami egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya. Aztán jöttek a lélegeztetőgépek.

Egyre kevesebb nyugdíjasra költünk egyre kevesebbet, és a nyugdíjak emelése lemarad a bérnövekedéshez képest. A szegény nyugdíjasok aránya mégis hatalmasat csökkent.

2010 óta az export volumen növekedését a magas technológiai intenzitású ipari termékek adják, csúcstechnológiai exportban nem fejlődtünk.

Nőttek ugyan a bérek itthon, de a jövedelmek növekedése sem régiós, sem európai összehasonlításban nem volt kiemelkedő.