„Ha világrendszerváltás van, akkor szükség van egy ehhez méltó stratégiára. Ha világrendszerváltás, akkor kell egy magyar nagy stratégia” – szögezte le Orbán Viktor miniszterelnök tavalyi tusványosi beszédében a jövő céljait. Orbán ekkor azt mondta, „kis stratégiák”, azaz rövid távú tervek eddig is voltak, de ennél valami nagyobb szabású kell. Mert a világ óriási változások előtt áll, a rendszerek és szabályok, amik körülvettek minket az elmúlt harminc évben, elavultak lettek. Ezt nevezte világrendszerváltásnak, egy ilyen helyzetben pedig szerinte Magyarországnak nincs választása, alkalmazkodnia kell.
A nagy stratégia megvalósulásában, vagy legalábbis a stratégia lényegét jelentő forradalmi változások megteremtésében Orbánék kulcsszereplőnek nevezték ki az utána újra elnökké választott és január végén beiktatott Donald Trumpot. Nem véletlen, hogy Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója Trump beiktatása idején arról beszélt, 2025 lesz az első év, amikor a magyar külügyi, külgazdasági stratégia teljes valójában működni fog.
Az amerikai elnök viszont eddig nemhogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hanem sok tekintetben még ártott is a magyar kormány politikájának.
Orbán nagy csinnadrattával bejelentett nagy stratégiájának jóslatai az egyéves évfordulóhoz közeledve többször mondtak csődöt, mint mutattak utat.
A magyar nagy stratégia megbicsaklásához hozzájárult a magyar kormány félrekalkulált amerikai diplomáciaépítése. És hiába elvileg hosszú távúak a nagy stratégia tervek, az látszik, hogy a kormány rövid távon többször ment inkább szembe velük, mint amennyit haladt előre.
A tavalyi tusványosi beszéd
Orbántól amúgy sem állnak távol a grandiózus világmagyarázatok, Tusnádfürdőn pedig különösen szereti átadni a nagy megfejtéseit a világ működéséről. Általában ezekben a beszédeiben szokott politikai port kavarni kevert fajúságról szóló elméleteivel, „elszakított országrészként” hivatkozni Szlovákiára, ezzel kisebb diplomáciai feszültséget okozva, vagy éppen racionális oroszokról beszélni, és visszatérően felháborodást kiváltani Romániában is.
Egy Orbán által is belengetett nagy stratégia legalább arra alkalmas lenne, hogy átfogó keretet adjon egy adott ország politikai és gazdasági mozgásainak. Igaz, a nagy stratégia létén és hasznán még a téma szakértői is sokat vitatkoznak. Mindenesetre a magyar miniszterelnök tavaly azt mondta, kell nagy stratégia, meg is van az már, csak mivel „a nyelvezete túlságosan értelmiségi”, ezért kell még egy fél év. Ennek kidolgozásával Orbán Balázs politikai igazgatót bízta meg, aki 2024-ben megjelent Huszárvágás című könyvében ismertette a nagy stratégia alapjait.
Hogy most hogy áll a stratégia, arra Orbán Balázs irodája sejtelmes választ küldött lapunknak: „Idén is érdemes követni a tusnádi beszédet, ott minden kérdésére kaphat választ!” A szerdán kezdődő Tusványoson szombat délelőtt jön majd a kormányfő menetrend szerinti beszéde.
Orbán nagy stratégiáját így egyelőre a tavalyi tusványosi beszéd alapján lehet értelmezni. Ebben a miniszterelnök több pontot emelt ki:
- Konnektivitás. Orbán szerint Magyarország nem kíván besorolni a most kialakuló két félvilággazdaság egyikébe sem. Elveti, hogy lenne kizárólag nyugati meg keleti világgazdaság, hiszen Magyarországnak mind a két félben ott kell lennie.
- Szellemi alapok. Ennek lényege a szuverenitás védelme, Orbán szerint pedig a gazdasági alapja le van írva. Ezt a kis- és középvállalkozók jelentik, így szükség van a támogatásukra, illetve a pénzügyi függetlenségre, hogy az államadósság „ne 50-60, hanem 30 százalék közelében” legyen. Ennek szintén része, hogy „a Nyugat hibáját nem szabad elkövetni, amikor bizonyos termelőmunkákat vendégmunkásokkal végeztet el, mert már derogál a bennszülötteknek bizonyos munkákat elvégezni” – mert ha ez bekövetkezik, elindul a társadalmi bomlás.
- A szilárd és rugalmas magyar társadalom, aminek első feltétele a demográfiai hanyatlás megállítása. Orbán szerint 2035-re Magyarország demográfiai értelemben önfenntartó kell hogy legyen, nem lehet szó migrációból pótolt népességről. „Ha többen vannak a vendégek, mint az otthoniak, akkor az otthon többet nem otthon.” Orbán ehhez konkrét ígéreteket tett: a gyerekek után járó kedvezmény megduplázását és falufejlesztést.
- A saját nemzeti karakter fenntartása. Ez a szuverenitásvédelem kulturális alapja Orbán szerint, és idetartozik a nyelvőrzés és a zéró vallási állapot elkerülése. Utóbbi Orbán szerint akkor áll be, „amikor például egyenjogú intézménynek ismerik el a különneműek házasságával az azonos neműek házasságát”, azaz a kereszténység megszűnik morális alapként szolgálni.
- Mindennek a kiterjesztése határon túlra, mert Orbán szerint „nem szabad Kis-Magyarországból kiindulni”, a támogatásokat ki kell terjeszteni a határon túlra is.
A béke neve
Orbán konnektivitásának alapja, hogy a világ „két részre szakad, nyugatra és keletre”, mi pedig ebből nem kérünk. Innen nézve megmagyarázható a keleti nyitás, a Türk Tanács, a kínai gazdasági kapcsolatok, az oroszpárti külpolitika és a közel-keleti barátságok is. Orbán Balázs ezt úgy írta le, hogy nem le kell építeni a nyugati kapcsolatokat, hanem melléjük egy ugyanilyen szintű és mélységű, nyugaton kívüli kapcsolatrendszert kell kialakítani.
A gondolat több olyan feltételezésen alapul, ami nem biztos, hogy megállja a helyét. Több elemző szerint például hiú ábránd azt gondolni, hogy egy Magyarország méretű nemzet képes lesz a két blokk között egyensúlyozni (elég csak a második világháborús hintapolitika következményeire gondolni). A miniszterelnök maga is beismerte, hogy az önálló utak járása tényleg nehéz, ám szerinte épp ezért művészet a politika. És ehhez a kapocs-öndefinícióhoz öltötte magára a magyar kormány látszólagos békegalamb identitását is az orosz–ukrán háború kapcsán.
A béke neve Donald Trump, összegezte velősen Orbán Viktor honlapja a magyar miniszterelnök 2024. márciusi washingtoni látogatását. Orbán egyértelműen az orosz–ukrán háború lezárását várta Trumptól, amit a kormányzati kommunikáció a magyar gazdaság, és úgy általában minden magyarországi probléma fő forrásának állított be.
A magyar miniszterelnök többször járt Trumpnál, akinek hatalomra kerülésétől a kegyelmi ügy óta kedvezőtlen politikai széljárás megváltozását remélte. A tétet maga Orbán emelte magasra. A miniszterelnök szavait hallva joggal gondolhatta volna azt az ember, hogy Trump második ciklusának kezdetével eljön a nemzeti konzervatív Kánaán, ami végérvényesen lesöpri az uralkodó liberális elitet a pályáról, miután lezárta a háborút.
Most viszont nem ezt látjuk. Trump tényleg komoly lendülettel kezdett neki a béketárgyalásoknak, ám hamar falba ütközött. Trump sokáig ostorozta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, akivel még az Ovális Irodában is emelt hangon vitatkozott. Az ukránok azonban belementek az amerikaiak által ajánlott tűzszüneti javaslatokba, amik rendre Oroszországon buktak el.
Oroszország ugyanis nem mondott le területszerző háborús céljairól és a maradék Ukrajna feletti politikai kontroll lehetőségéről, így folytatta a háborút. Ezt már az Ukrajna iránt a demokrata Joe Bidennel ellentétben jóval bizalmatlanabb Trump is belátja: a republikánus elnök korábban rengeteg gesztust tett Vlagyimir Putyinnak, de az elmúlt hónapokban egyre frusztráltabb lett az orosz elnök miatt, akit többször is azzal vádolt meg, hogy ő a béke legnagyobb akadálya.
Trump mostanra fenyegetésekkel és szankciókkal próbálja rávenni Moszkvát, hogy kezdjenek érdemi tárgyalásokat az ukrajnai békéről, és „nagyon súlyos vámokat” vetne ki Oroszországra, valamint az orosz földgázt és olajat vásárló országokra, ha letelik a július közepén meghirdetett ötvennapos ultimátuma. Miközben a NATO-n keresztül kulcsfontosságú légvédelmi rendszereket ígért Ukrajnának, 100 százalékos vámot lengetett be az orosz olajat és földgázt vásárló országokkal szemben. Ebbe beletartozhatna Magyarország is. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter erről azt mondta, hogy reményeik szerint 50 nap múlva ez a kérdés már nem lesz aktuális.
Persze Trump karakterét és az autokraták iránti természetes vonzódását ismerve semmi sem garantálja azt, hogy ukránbarát fordulata hosszú távon is kitart. Ha lehet hinni a híreszteléseknek, akkor az elnök pálfordulása mögött az iráni atomlétesítmények sikeres lebombázása (ami megerősítette a hitét az amerikai fegyverek erejében), illetve feleségének, Melaniának az oroszellenessége húzódik meg.
A kultúrharcot tekintve sem látszik elsőre az amerikai elnök erős segédlete. Bár Orbán egy kiadós poloskázással jelentette be a tavaszi nagytakarítást, az egyelőre késik: például azért, mert hiába küldött Magyarország még megbízottat is a USAID-pénzek feltérképezésére Washingtonba, a Trump-adminisztráció tisztviselői nem adták ki a magyar kormány által kért információkat, mert attól tartottak, hogy Orbán azokat a független média és a civil szervezetek elleni támadásra használná fel.
Eközben Trump vámháborúja éppen hogy árt az exportorientált német gazdaságtól erősen függő Magyarországnak, még ha a kormány ebben az esetben is „Brüsszelt” hibáztatja. Az amerikai elnök augusztus 1-jéig adott határidőt az Egyesült Államok több kereskedelmi partnerének, köztük az Európai Uniónak, hogy kössenek valamilyen dealt, vagy fizessék a fájdalmasan magas vámokat. Az EU-t Trump 30 százalékos vámokkal fenyegeti, ami az Unió kereskedelmi biztosa, Maroš Šefčovič szerint lényegében felszámolná az Unió és az Egyesült Államok közötti kereskedelmet súlyos károkat okozva mindkét gazdaságnak, a magyar gazdaságot például jó eséllyel recesszióba taszítaná. A megegyezés esélyeiről itt írtunk részletesebben.
A magyar lakosság gazdasági kilátásai továbbra is rettentő borúsak, ez pedig hagyományosan nem sok jót jósol a hatalmon lévő pártnak. A gyakorlati következményeken túl azonban az is kérdéses, hogyan illik bele Trump tevékenysége a magyar nagy stratégiába. Különösen, hogy az amerikai bírálatok megszűnése mellett a magyar kormány egyetlen felmutatható eredménye amerikai kapcsolataiból az maradt, hogy Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető minisztert levették az amerikai szankciós listáról, ahova még Bidenék tették fel korrupciós vádakra hivatkozva.
Kérdés, hogy ebben a Trump beiktatása óta előállt új helyzetben hogyan tud működni a sokat hangoztatott konnektivitás elmélete a következő időszakban.
Gazdasági nehézségek
A nagy stratégia második pontja a gazdasági stabilitás, ami magában foglalja a kis- és középvállalkozók támogatását, az Orbán szerint „piramisszerűen” felépült magyar gazdaság stabilizálását. Orbán ezen a téren három dolgot állít:
- támogatni kell a vállalkozókat, lefelé;
- 50-60 helyett 30 százalék felé kell vinni az államadósságot;
- vendégmunkások pedig ne jöjjenek, mert akkor Orbán szerint elszabadul a pokol.
A vállalkozók esetében fejlesztésekre valóban fókuszált a kormány: indított el pályázatokat munkakörülmények fejlesztésére, különböző tőke- és hitelprogramokkal még tavaly év végén nagy gazdasági akciótervet hirdetett részben EU-s pénzekből azért, hogy 2025-re repülőrajtot vehessen a magyar gazdaság. Igaz, 2025 elejére még a vártnál is rosszabbul teljesített a magyar gazdaság.
Hasonlóan nem látszik, hova fut ki Orbán nagy stratégiájában az államadósság kérdése: az Orbán által említett „nem 50-60, hanem 30” százalékból 2024 végére 73,5 százalék lett. 2030-ra, az orbáni nagy stratégia nagyszabású kiteljesedésére pedig 79 százalékot jósol Magyarországnak az IMF. A 30 százalék egyébként is vad jóslat volt Orbántól: nemcsak a jelenlegi gazdasági helyzet miatt, hanem azért is, mert a rendszerváltás óta soha nem ment 50 százalék alá az államadósság Magyarországon. Kérdéses, miért pont egy terhelt, inflációs időszakban kezdett volna neki, miközben a kormány gigantikus hiteleket vett fel például Kínától.
Orbán arról is beszélt, hogy a szolgáltatószektorra épült nyugati országokkal szemben Magyarországnak termelőközpontnak kell maradnia. Az elmúlt időszakban ennek megfelelően Magyarországon sorra nyíltak akkumulátorgyárak, amivel Orbánék meg akarják őrizni az ország összeszerelőüzem-jellegét a jövő technológiájával is.
A miniszterelnök ráadásul még tovább ment: azt mondta, nem szabad „a Nyugat hibáját elkövetni”, hogy „bizonyos termelőmunkákat vendégmunkásokkal végeztet el”, mert azok „már derogálnak” az általa „bennszülötteknek tartott lakosságnak”. Így viszont nehezen összeegyeztethető a miniszterelnök szavaival az, hogy Fülöp-szigeteki vendégmunkások ezreinek kínálnak állásokat gyári munkákra, vagy hogy a debreceni CATL-nél több magyar munkástól megválnak, míg a kínaiakat megtartják.
Az akkugyárak azonban nem mennek jól, akadozik a termelés, sőt már a tömeges leépítések lehetősége is felmerült. Annyira nincs kereslet az akkumulátorokra, hogy a gödi Samsung tavaly év végén már csak a kapacitása 30-40 százalékán működött, és decemberben három hétre leállították a termelést. A koreai anyacégnél akkora gáz volt, hogy leváltották a vezérigazgatót, de itthon is felmondási hullámban távozott egy sor magyar vezető a gyár zűrös ügyei miatt. A kormány eközben 2024 végén szigorította a vendégmunkástörvényt, de idén mégis arról szóltak már a hírek, hogy a magyarokat elküldik, helyettük távoli országokból érkeznek munkavállalók. Ráadásul olyan települést is találni Magyarországon, ahol pont azért dolgoznak Fülöp-szigeteki vendégmunkások, mert, ahogy Orbán fogalmazott, „már derogál a bennszülötteknek bizonyos munkákat elvégezni”.
Orbán a gazdasági nehézségeket egy az egyben az orosz–ukrán háborúra és az EU elhibázottnak nevezett lépéseire fogta, a kormányzati kommunikáció pedig a békepárti Trump hatalomra kerüléséhez kötötte a magyar gazdaság újraindulását. Trump azonban nemhogy nem segített eddig a magyar gazdaságnak, hanem egyenesen ártott neki. Az elnök vámháborúi az egész világon növelik a bizonytalanságot, ami kiszámíthatatlanabbá teszi a kereskedelmet, és lassítja a növekedést. Ezenfelül Trump az eddigi rátánál jóval magasabb általános vámot vetne ki az EU-s termékekre, sőt a Magyarországnak különösen fontos árucikkeket (például autókat) extrán megvámolná.
Demográfiai hanyatlás
Harmadikként Orbán a nagy stratégia testét boncolgatta, ami az értelmezésében maga a magyar társadalom kinézete. Itt legfőbb célként a demográfiai hanyatlás megállítását tűzte ki a miniszterelnök, aki szerint 2035-re Magyarország demográfiai értelemben önfenntartó kell legyen, nem lehet szó migrációból pótolt népességről.
Itt érdekes módon elhangzik a beszédben a nyugati országokból érkezők „zsilipelése”, azaz az olyanok befogadása, akik keresztény, nemzeti országban szeretnének élni. Orbán fejében tehát a nettó vándorlási arány megfordulna, és többen akarnának nyugatról Magyarországra költözni, mint fordítva. A KSH adatai szerint ez az arány Magyarország esetében tényleg pozitív, de nem elég nagy ahhoz, hogy megállítsa a természetes fogyásból adódó népességcsökkenést.
Ehhez képest történelmi mélyponton volt májusban a születések száma Magyarországon. Orbán már tavaly beismerte, hogy a demográfiai kérdésben az ország elakadt, ennek orvoslásaként pedig további családtámogatásokat, házvásárlási programokat és más ösztönzőket kíván bevezetni. Ennek feltételeként azonban azt a békeköltségvetést nevezte meg, ami ugye még nem jött el, mivel béke sincsen. Ráadásul most zajlanak a tárgyalások az EU következő költségvetéséről is, amellyel Orbán szintén nincs kibékülve. A tervezett büdzsében benne maradnának például azok a mechanizmusok, amelyek a jogállamisághoz kötnék a pénzek egy részének kifizetését, és amelyek a fő okai annak, hogy Magyarország jelenleg sem tud lehívni eurómilliókra rúgó támogatásokat.
Az sem világos, hogy az egész világot sújtó demográfiai válságot hogyan tudná Orbán akaratból és békeköltségvetésből megoldani. A magyarnál sokkal nagylelkűbb szociális hálóval bíró skandináv országokban is a népesség számának fenntartásához szükséges 2,1 alatt van a fertilitási ráta, ahogy az olyan kulturálisan konzervatív országokban is meredeken esik a születő gyerekek száma, mint Törökország és Irán.
A zéró vallási állapot
Orbán Viktor szerint el kell kerülni a „zéró vallási állapot” elérését, amibe „a nyugati országok már belebuktak”. A miniszterelnök szerint „a munkához, pénzhez, családhoz, szexualitáshoz és társadalmi szerepekhez való viszonyunkat is” meghatározza, hogy eljut-e egy ország a vallási zérópontra, ahol szerinte megszűnik a keresztény morális iránytű.
„Amikor egyenjogú intézménynek ismerik el a különneműek házasságával az azonos neműek közötti házasságot, ott zéró vallási állapot van, ott többet a kereszténység nem ad morális iránytűt és eligazítást.”
Orbán tehát a februári évértékelő célzott Pride-ellenes üzenete előtt is előrevetítette, hogy folytatni fogják a szexuális kisebbségek elleni harcot. Akkor még csak azt nem lehetett tudni, hogy miben.
Az orbáni keresztényvédő értelmezés egyébként alapjaiban is döcög: miközben a miniszterelnök egyre inkább a melegjogok csorbítását tűzte ki célul, a Vatikán az elmúlt években más utat jelölt ki. 2023 végén kihozták a Fiducia Supplicanst, egy pasztorális iránymutatást, amely fontos lépés volt az egyház és az LMBTQ-közösség viszonyában. Ebben rögzítették, hogy bár az egyház nem ismeri el az azonos nemű párok házasságát, bizonyos körülmények között áldást adhat az ilyen kapcsolatokra – vagyis bár továbbra is bűnnek tartja a homoszexualitást, gesztusként nyitást tett a melegek mint emberek elfogadására.
Orbán Viktor viszont más úton indult el, és a kormány és több egyházi szereplő kommunikációja már 2023 végén is megmutatta, hogy az LMBTQ elleni harc valójában annak is a jele, hogy mennyire fázik a magyar kormány a magyar egyház reformjától. Az LMBTQ elleni harcban pedig az egyház lépéseit nézve inkább ürügy a kereszténység, nem valódi vallási harc.
Orbán 2024-es tusványosi beszédét konkrét lépések követték, a magyar nagy stratégia céljai közül ezeket lehet a leginkább kézzelfoghatónak mondani. A gyermekek védelmére hivatkozva az Országgyűlés márciusban megszavazta a Pride betiltását célzó törvényjavaslatot. Ez kimondta, hogy tilos olyan gyűlést tartani, amely „népszerűsíti a homoszexualitást”, a szervezőket és a résztvevőket akár 200 ezer forintos pénzbírsággal is büntethetik. Áprilisban az Országgyűlés megszavazta, Sulyok Tamás köztársasági elnök pedig aláírta a 15. alkotmánymódosítást, amely többek között kimondta azt is, hogy a gyermekek védelme még a gyülekezéshez való jognál is előrébb való. A Pride betiltásába a rendőrség is beszállt, például olyan videóval érvelt mellette, ami nem is a Pride-on készült.
A Pride felvonulást végül Karácsony Gergely főpolgármester önkormányzati rendezvényként hirdette meg, de a rendőrség gyűlésként értelmezte, és megtiltotta. Tuzson Bence igazságügyi miniszter a szervezőket szabadságvesztéssel, a résztvevőket pénzbírsággal fenyegette üzenetében, ennek ellenére júniusban minden idők legnagyobb Pride-ját tartották meg Budapesten. A kormányközeli közvélemény-kutatók igyekeztek ezt Orbán Viktor mesterterveként beállítani, bár azóta sincs arra válasz, milyen jellegű mesterterv lehetett ez pontosan. Orbán mindenesetre a Pride után brüsszelezett, és Pride-parádéról beszélt, illetve arról, hogy erről a kérdésről az ország már egyszer, 2022-ben döntött: „a magyarok nemet mondtak” arra a genderre, „amit a Pride leír” (igaz, ez a népszavazás érvénytelen volt és nem is kérdezett rá a Pride-ra). Bár a kormány a Pride betiltását nem tudta Oroszországhoz hasonlóan végigvinni, az LMBTQ-ellenes uszítás maradt: például a zárt Harcosok Klubja csoportba posztolt videókkal.
Persze a vallási zérus a magyar egyház viszonyában nézve kérdéses itthon. A tusványosi beszéd utáni időszakban le sem csendesült a református egyházat is érintő kegyelmi ügy, máris kitört Bese Gergő atya szexbotránya. Abban az évben, amikor a hazai hívek a magyar egyház krízisét látták, az tovább mélyült, amikor a római katolikus egyház eltussolási ügyei után lemondott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára is. Az LMBTQ-ellenesség tehát erősödött, de hogy a vallási-egyházi krízist, „a morális iránytű” elvesztését ez segített volna elkerülni, nem igazán látszott.
Kis- vagy Nagy-Magyarország?
„Ennek a magyar nagy stratégiának nem szabad Kis-Magyarországból kiindulnia” – fogalmazott a beszédben Orbán Viktor. Szerinte Kis-Magyarország mint keret elégtelen, ezért belátható időn belül ki kell terjeszteni minden támogatást, „például a családtámogatási rendszert” a magyarlakta területekre. Orbán arról beszélt, az irány nem rossz, így is évente átlag 100 milliárd forintot fordítottak már eddig erre.
A miniszterelnök bejelentése utáni időszakban indultak is el támogatási pályázatok, a Rákóczi Szövetség például több mint 500 magyar diákot szállított Erdély szórványtelepüléseiről magyar iskolákba. Meghirdette a kormány az Erősödő Diaszpóra Programot is, amiben ismét 500 millió forintot adtak a határon túl működő magyar szervezeteknek. A kormány 2025-ös fókusza „a következő generáció” lett, a határon túli fiatalokkal működő kisközösségek, egyházi, sport- és kulturális egyesületek támogatása. Eközben a korábbi döntések is megmaradtak: például a külföldön élő magyarokra kiterjesztett szülési támogatás, a Határok Nélkül nevű diáktámogatási program. Az újonnan bejelentett magyarországi családtámogatások, a 30 év alatti anyai, háromgyerekes adókedvezmények határon való átíveléséről viszont egyáltalán nem esett szó, az sem világos, ez technikailag megoldható lenne-e.
A magyar kapcsolatok viszont hullámzóan alakultak azokkal a szomszédos országokkal, amelyekben a jelentős diaszpórák élnek. A legszembetűnőbb lépést Orbán Viktor az erdélyi magyar kisebbséggel szemben tette. Orbán Viktor a május 9-i tihanyi beszédében elismerően beszélt George Simionról, a romániai elnökválasztás második fordulójába jutott szélsőjobboldali jelöltről. Simiont kevesebb mint egy éve még a Fidesz több tagja is „szélsőségesen magyarellenesnek” minősítette. A kisebbségi magyarság ezt erős kritikával fogadta. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közölte: „Simion nem a mi emberünk. George Simion magyarellenes.” Az erdélyi magyarság egy része épp ezért Orbán mondatát árulásként élte meg – néhol még azok sem értették, akik egyébként támogatói voltak Orbánnak. A szavazáson pedig egyértelműen utasították el Simiont, és hozzájárultak a liberális bukaresti polgármester, Nicușor Dan győzelméhez.
Érzékenyen alakult a helyzet az ukrajnai magyar kisebbséggel is. Júliusban nőtt a feszültség Ukrajna és Magyarország között, miközben a magyar kormány már korábban is Ukrajna EU-s csatlakozása ellen kampányolt. A mozgósítása után három héttel, július 6-án meghalt kárpátaljai magyar katona, Sebestyén József esetében továbbra sem tisztázott, mi történt pontosan a halála előtti napokban és hetekben. A Mandiner és más kormánypárti lapok arról írtak, hogy a mozgósítás során annyira megverték, hogy az ott szerzett sérüléseibe halt bele. A férfiról két videófelvétel is előkerült, amelyeken négykézláb látható a mozgósítás vagy kiképzés közben, az egyiken – láthatóan súlyos fájdalmak közepette – arról beszélt, nagyon rosszul van, és segítséget kért az őt néző mentősöktől, akik csak annyit reagáltak, szedje össze magát és álljon fel.
A kormány azonnal reagált a férfi halálára, és kitiltotta azt a három ukrajnai tisztségviselőt Magyarország területéről, akiknek a szankciós listára helyezését előző nap kezdeményezte az Európai Uniónál is. A hivatalos ukrán közlések jelentősen eltérnek attól, amit a férfi családja és ismerősei állítanak, és nem könnyíti meg a tények tisztázását az sem, hogy maga Orbán Viktor is egy olyan képet osztott meg július közepén, amely nem Sebestyén Józsefet ábrázolja. Ezután jött egy görögkatolikus templom megrongálása a Kárpátalja megyei Palágykomorócon, az ügyben elfogták a gyanúsítottat, de számos kérdés merült fel. A kormány kommunikációjában mindkét ügy előtérbe került az elmúlt hetekben. Sebestyén halálának tisztázatlan körülményeiről első pillanattól látszott, hogy még mélyebbre lökhetik az amúgy is eléggé terhelt magyar–ukrán viszonyt, és a feszültséget a kárpátaljai magyarság is érzékeli helyszíni riportunk alapján, de ők annak feloldását várnák el a magyar és az ukrán féltől.
A tragédia előtt a kormány rendszeresen hivatkozott a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetére, bár egyre inkább politikai céllal. Évekig ez szolgált indokként az ukrán kormánnyal való feszült viszonyra. Bár 2023 végén az ukrán parlament megszavazta azt a törvényt, ami visszaállítja a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogait, a magyar–ukrán kapcsolatokon ez nem segített. Magyarország a kisebbségi magyarság helyett új érvet talált Ukrajnával szemben – a szerv-, drog-, bármilyen illegális kereskedelmet, az ukrán búzát, meg hát Magyar Pétert.
Eközben pedig, bár a kisebbségi jogokkal és a kárpátaljai magyarokkal takarózott, pont ők voltak azok, akik tavaly hátrányba kerültek Orbán politikája miatt. 2024 júniusában egy kormányrendelet hirdette ki, hogy csak azok kaphatnak támogatott szállást, akik háborús területről érkeznek Magyarországra – miközben Ukrajna nyugati része nem tekinthető háború sújtotta területnek. Ez főként a kárpátaljai magyarokat sodorta nehéz helyzetbe, akik kettős állampolgárságuk miatt korábban is estek el támogatástól.
A Fővárosi Törvényszék idén februárban megsemmisítette a kormány döntését több család esetében is, jelezve a kormánynak: nem lehet indoklás nélkül elutasítani kárpátaljai magyar menekültek méltányossági kérvényeit. Mind a kormányrendeletet, mind a méltányossági kérelmek elutasítását is bírálták civil szervezetek, de tavaly az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) is közleményben fejezte ki aggodalmát az Ukrajnából érkező – részben tehát magyar állampolgársággal is rendelkező – menekültek magyarországi elszállásolását átalakító jogszabályi változtatások miatt.
2024 és 2025 között viszont Orbán kapcsolata a diplomáciai találkozók beszámolója szerint „történelmi” távlatokban is pozitívan alakult Szlovákiával és Szerbiával is. Mindkét országgal új gazdasági megállapodásokat kötött a magyar kormány.
Csakhogy hiába lett Orbán szerint minden eddiginél jobb a magyar–szlovák kapcsolat, Robert Fico szlovák miniszterelnök többször egyedül hagyta a magyar felet: mind az EU-ban, amikor csak Magyarország kimaradásával 26 ország nevében adtak ki állásfoglalásokat Ukrajnáról EU-csúcsok után, mind pedig amikor tavaly belengették a magyar kisebbség elleni nyelvtörvényt. Szlovákia és az oroszbarát kormány által vezetett Szerbia esetében két olyan országról beszélünk, amelyben idén több tízezres kormányellenes tüntetések zajlottak. Szlovákiában több mint 400 civil szervezet bírálta keményen a kormányt, köztük először szólaltak meg magyar szervezetek is, míg Szerbiában az újvidéki vasútállomás tragédiája miatt tört ki országos tüntetéssorozat. Az újvidéki tragédiát a magyar ajkú belgrádi érsek, Német László is bírálta, politikai felelősségről beszélve.
Orbán Viktor az elégedetlenkedő lakosság tüntetését hamar rövidre zárta, azt egyszerű „gerjesztett destabilizációs kísérletnek” tekintette. Közben viszont a tusványosi beszédhez képest egy új képlettel valószínűleg nem számolt a kisebbségi politikát tekintve: Magyar Péterrel, aki más kommunikációs stratégiát választott a diaszpóra kisebbségeit illetően. Gesztusértékűen ellátogatott például az újvidéki vasútállomás tragédiájának helyszínére, Budapest–Nagyvárad közötti sétájával pedig egyértelműen azt próbálta jelezni a kisebbségi magyarság számára, hogy van más opció is, mint a Fidesz.
